Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A misztikus csend

Annak, aki személyesen akar tudáshoz, meggyőződéshez jutni és nem sajnálja a fáradtságot érte. A világon semmit sem adnak ingyen. Minél magasabb rendű a cél, annál többet kell dolgozni és szolgálni érte. A misztika az élet legnagyobb élményét: a megvilágosodás extázisát kínálja annak, aki végigjárja a kijelölt utat.

A misztikus út a legnehezebb lépéseknél kívánja segíteni a tanulni vágyót. Gyakorlati módszerekkel, alapfogalmak tisztázásával, bevált eszközökkel siet segítségére, hogy a "másik világban", amelyben a misztikus állapot beálltának pillanatában szintén polgárjogot nyert, kifejleszthesse asztrális érzékeit, a tájékozódás, szabad mozgás szerveit, megtanulja az új világ nyelvét, a szimbólumokat és áthatoljon a két világot összekötő hídon, az analógiák hídján.

 

[ A misztikus út egyszerű, mindenki számára járható, már a kísérletezés szakaszában is igazi élményeket rejt: az embert magasabb síkra, más dimenziók közé helyezi és olyan szellemi örömök ízével, erejével telíti, amelyek elmossák benne a bölcső és a sír kalodájába szorult gondok minden zaklatottságát.

A misztikus állapot első feltétele a misztikus csend megteremtése, s e csend elérésének törvényei: az érzékek, az értelem, a kritizáló hajlam s a körülmények lecsendesítése. A kísérletező a gyakorlat megkezdése előtt klauzúrát von maga köré.

A klauzúra – a zárlat – ősi kozmikus szimbólum és nagy analógia. Éppen úgy jelenti az anyaméhet, amelyben a fogantatás misztériuma lezajlik, a gubót, amelyben a hernyó szárnyas pillangóvá alakul, mint az alkimista lezárt tégelyét, amely 13 hónapon át izzik a kemence tüzén, hogy belsejében kikristályosodjék a mágus tudásának jelképe: a Bölcsek Köve. Klauzúra nélkül alkotás, élet még sohasem jött létre, s nélküle lehetetlen a komoly misztikus munka is. Csak míg a teremtő természet a keletkező fizikai élet köré sűrű anyagból szövi klauzúráját, addig a misztikus operáció zárófala szellemi erő, amelyet koncentrációval, figyelmünk, gondolataink, akaratunk összpontosításával hozunk létre. Ha kísérlet közben engedünk az ilyen esetben mindig, szinte démoni szándékossággal felmorajló zavarásoknak, betörni akaró anyagi áramlásoknak, ugyanaz történik, mint mikor fejlődés folyamata közben felnyitnak egy anyaméhet, szétvágnak egy gubót vagy összetörnek egy alkimista tégelyt.

A kísérletező tehát akaratból szőtt csendzónát – klauzúrát – vont maga köré. Áttörhetetlen, minden démoni és fizikai örvénylést kirekesztő láthatatlan búvárharang zárja körül. A misztikus csend elérésének több fokozata van, hiszen a misztikus csend is különböző stádiumokból áll. A misztikus csend első stádiuma: önmagunk lecsendesítése. A gyakorlat módszertanát pontról pontra kell felépítenünk.

Először is meghatározzuk az időpontot az okkult munka céljára. Ekkor minden anyagi és egyéb vonatkozású gondot agyunkból ki kell söpörnünk. A szobát, amelybe bezárkózunk, lehetőség szerint elszigeteljük. Kényelmesen elhelyezkedünk egy széken – az Európában is megszokott, úgynevezett egyiptomi ülésmódban –, s most befelé hallgatózunk. Vigyáznunk kell, nehogy elálmosodjunk. Figyelmünk feszülten befelé fordul, mintha valamire várakoznánk. Ha a gyakorlatot helyesen hajtjuk végre, ez a feszült várakozás sajátos lelki izgalommal jár. Később ebből a hallatlan feszültségűvé fokozódó izgalommal párosult várakozásból fejlődik ki az extázis állapota.

Legfontosabb követelmény, hogy a misztikus munkát rendszeresen, mindig a napnak ugyanabban az órájában végezzük el. Eleinte másodnap, később már naponta. Ezzel a módszeres munkával elérkezünk a misztikus csend második stádiumához.

Ekkor egyéni, lelki érzékelésünket transzcendens erők szövik át, vagyis a láthatatlan világgal sikerül a kapcsolatot megteremtenünk.

Gyakorlati javaslatok: Válasszuk ki a napnak azt az időszakát, amely tapasztalat szerint kívül esik a felénk irányuló aktív, forgalmas, nyers és prózai munkán, mindennapi jelenségeken és időn. Mindig ugyanebben a kiválasztott időben üljünk le gyakorolni, mindig ugyanabban a szobában.

 

Semmilyen munka vagy külső változás nem lehet elégséges ok rá, hogy a gyakorlatot elhalasszuk – betegség kivételével. A gyakorlat időtartama kezdetben fél vagy egy óra, később, amikor az extázis beáll, egyénenként változóan több órán át is tarthat. (Ugyancsak teljesen egyéni a gyakorlás idejének rövid vagy hosszabb volta, a gyakorlás ritkább vagy sűrűbb ismétlődése.)

A csendes befelé figyelésben, amit körülbelül 30-60 percen keresztül gyakorolunk, a kozmikus ritmussal párhuzamosan fellépő ritmikus változás észlelhető.

Figyelünk és várunk.

 

Ez az állapot a misztérium előcsarnoka: az óriási erőtöltésű, az ellenállhatatlanul felfelé törő csodavárás a beteljesülés felé.

A feszültségnek egy-egy fokán, mint minden életműködésnél, itt is beáll az ernyedés. A lélek elfáradt, kissé megpihen, hogy azután megint nekilendüljön a meredeknek, a csúcs felé. Újra és újra órákon, napokon, heteken, talán hónapokon és éveken át újra és újra, míg egyszer – amikor a misztikus csend gyakorlatai meghozzák a szükséges érettségi fokot – egy ilyen magas feszültségű csodavárásból fellángol az extázis. A szent megvilágosodás, amelyben a fény minden homályba merült pontot elönt, minden időfátylat felszakít és a tér káprázatát eltünteti. Ez az örökkévalóság jelene, amelyben nincsenek kérdések, mert nincsenek okok. Csak Igazság van, amely egész és oszthatatlan.

Ez a gyakorlat minden mágikus megnyilatkozás kulcsa, nélküle magasabb fokú fejlődés a misztika útjain nincsen. Extázis előzi meg a testből való kiszállást is.

Íme a misztikus csend három állapota:

Első: a magas feszültségű várakozás.

Második: az extázis.

Harmadik: a testből való kiszállás.

Ez utóbbi harmadik fokozat már mágikus állapot, amelyben már a távolbalátás képességét is gyakorolhatjuk.

 

Az ilyen kísérletek azonban további ismeretek nélkül igen veszélyesek.

Idézzük fel Maack Heilige Mathesis című munkájából a klauzúra figyelemre méltó és klasszikus meghatározását:

"Az univerzális csak akkor s az által tud specializálódni, majd tovább finomulni, ha az egésztől elkülönül, és határok közé vonul. Ez az elhatárolódás nem más, mint mágia. A természet a legnagyobb mágus. A számok, a formák, az anyag, az erő, a mozgás, a rezgés, a sugárzás, az érzékelés térbeli körülhatárolása a klauzúrában természetes szükségességként rejti magában a mágia alapjait.

Ahhoz, hogy valami új létrejöhessen, első számú szabály, törvény és alapvető lényeg: elzárkózni a külső világtól. A növény magja szilárd héjjal burkolja magát körül, és alámerül a földbe. Az emberi sperma és pete a szorosan zárt anyaméhben egyesül. Az agyvelőt kemény agykéreg zárja körül. Az alkimista kísérleti anyagát Hermész tégelyébe zárja. A mágus varázskört vont maga körül, hogy a környezettől elkülönüljön, s egyszersmind a démonokat és szellemeket körébe zárja. A modern mágus koncentrálja akaratát. A misztikus elmerül önmagában. Mindez egyetlen hatalmas klauzúrafolyamatnak különféle körülírása.

Maga a templom sem más, mint a profán környezettől elkülönített, megszentelt, zárt terület. A kolostor, claustrum, a claudesból (bezárt) származik. A páholy olyan hely, ahol a belső munkát nem zavarhatja meg a világ zaja. A kunyhó, a ház, a cella, a sátor, a barlang..., mind a személyes elkülönülés céljait szolgálják. Az elzárkózást a dekoncentráló nyilvánosságtól.

A klauzúra célja kettős: az erőket először visszavezeti az elsődleges lényeghez, saját benső valónkhoz, hogy ezáltal közvetlen kapcsolatba kerüljenek az őseredettel. Azután az újjáteremtett erőket innen fellendíti a magasabb funkciókhoz és formákhoz.

Az ólom arannyá változásához a "Prima Matéria" átmeneti állomására van szükség. Ezért szükséges először oldani, azután sűríteni. (Minden művelet lényege ez, s ez a folyamat éppen ezért mély analógiakulcs. Először oldani kell, azaz tisztítani, azután újra sűríteni.)

Regresszió nélkül nincsen progresszió. Vagyis visszahatolás nélkül nincsen előrejutás,misztikus úton. mármint a

A természet is először felbont, azután épít... (W.Charon)