Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ő

Kiskarácsony január elején

Nagykarácsony december 24.-én.

A szeplőtelen fogantatás december 8.-án,

Jézus Urunk születése január 6.-án,

Sokak szerint augusztus 11.-én.

Ömlik ránk mindenfelől a 'rejtély.'

II. Gyula pápa 350-ben rendet teremtett,

Az ősi-pogány téli napéj egyenlőséget

Törölte el december 21.-ével,

emelve helyére 25.-ével

Jézus Urunk születését.

Akkor mit ünnepelünk huszonnegyedikén?

Ez huszonnegyedikén nem számít,

a világ Egy Szülőként a jászol fölé hajlik.

Arany-tömjén-mirha illat van a Földön

és béke a jó akaratú emberekben.

Maradjon minden nap huszonnegyedike,

áldjon mindig a szeretet ünnepe.

Akkor is, ha kardot emelsz,

akkor is, ha betegség lever,

akkor is, ha csókolsz-ölelsz,

akkor is, ha gyűlölsz, szeretsz..

Keresd Őt magadban,

akkor is, ha nem hiszel,

Imádd őt Magadban,

akkor is, ha hiszel.

Csodád, hited, reményed

Benned van,

Megváltód, megváltásod

Érted van.

Benned és Mindenkiben

Isten lakik,

ha kezet emelsz

ölelni, ütni

Őt szereted, Őt vered,

Őt gyűlölöd,

Őt keresed.

Ámen

Dr. Mátyás István

2008. december 20.

A Szeretet Fénye soha el ne múljon.

Necsak december 24.-én,

vagy augusztus 11.-én,

Necsak január 6.-án,

vagy december 8.-án,

Necsak augusztus 20.-án,

vagy március 15.-én,

Necsak október 23.-án,

hanem az év minden napján.

Beragyogja minden pillanatunkat.

A legnagyobb erkölcsi sötétben,

a generált mű-világ válságban,

az egymásnak feszülő indulatokat,

az Egy-Másból születő gondolatokat.

A Szeretet soha el nem múlik.

A Szeretetnek hangja van,

ha lekapcsolod a tvt, rádiót.

A Szeretetnek illata van,

ha ételed fölé hajolsz.

A Szeretetnek színe van,

ha Látsz, nemcsak nézel,

a Szeretetnek íze van,

ha nyelved bimbójain forgatod.

A Szeretetet láthatod,

ha tükrödbe nézel.

A Szeretet Benned van,

a Szeretet Minden Emberben van.

A Szeretet Te Magad Vagy.

dr. Mátyás István

Dutka Ákos
Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban


Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
"Miatyánkod" bár mindenki tudja.

Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul -
Elfognának a tizedik szónál.

Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre -
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

 

Márai Sándor
Mennyből az angyal


MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
      mennyből az angyal

New York, 1956.

 

Kép

Paudits Zoltán
Karácsonyi ima

A Fényfia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra.

Táltosok jóslata
mutatja a jelet,
kisded jászolához
csillagösvény vezet.

Megváltónk, Jézusunk
színed előtt állunk,
töröld el bűneink,
mentsd meg az országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi igen nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd eggyé
árva magyar népünk!

Fény Atya, Fény Fia,
Fény Szüze, szent Hármas,
szívünknek a remény,
lelkünknek a támasz.

Megváltónk, Jézusunk
trónod előtt állunk,
töröld el bűneink,
emeld fel országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi nagyon nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd naggyá
újra magyar népünk!

 

Mihályi Molnár László
KARÁCSONY

először a csillag
először a fény
először a lélek
a Mindenség egén
majd eljön az ember
az új kor reggelén
a felkelő napban
ébredő remény
először a jóslat
először az ég
azután a pásztor
s végeztül a nép
ringó pici gyermek
síró kicsi bárány
szerető szemében
megváltó szivárvány

Ady Endre: Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
 
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
 
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
 
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra… 
 

HITÜNK TITKAIRÓL
Advent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű
gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk
vágyakozni az után, ami a miénk".

 Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb,
erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni,
hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincsgyengébb és "jogosabb" birtoklás se,
mint szeretnünk azt, akit szeretünk és
aki szeret minket.
Csak a szeretetben,
csak az ismerősben születhet valódi
"meglepetés",
lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk
és megérkeznünk,
szakadatlanul utaznunk
és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland,
minden egyéb megismerés
és minden egyéb várakozás véges
és kérdéses.
Így értem azt,
hogy a Karácsony a szeretet
és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek,
aki az első hóesésre vár - jól várakozik,
s már várakozása is
felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében
otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt,
ami az övé - szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg,
ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni,
abban megszületik az a mélységes türelem,
amelyszépségében
és jelentésében semmivel se kevesebb annál,
amire vár.
(Pilinszky János - Új Ember, 1974. december 15.)