Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberiség 12 negatív alapprogramja

2010.07.02
Az emberiség 12 negatív alapprogramja (a sötét oldalunk)
 
 
1.      Lét hiánya- program
ősbizalom hiánya, önszeretet hiánya, életigenlés és az élet elfogadásának hiánya
 
Sok lélek tér vissza egy újabb inkarnációba anélkül, hogy fedődtek volna előző életei negativ tapasztalatai. Gyakran az asztrál sík ködös területeiről tér vissza egy befejezetlen vagy nem jól befejezett élet folytatásaként! Számára az élet nem jelent ajándékot vagy lehetőséget, hanem egy újabb próbálkozás lehetőségét! Mivel minden lélek ott folytatja az életet, ahol az előző életét abbahagyta, így ugyanabba a valóságba érkezik. Így bizonyos lelkek számára nem ünnep a születés, hanem egy újabb kínszenvedés! Elutasítja hát az életet, nem bízik a megtartó erejében, mivel nem tudtak az előző életének a sebei gyógyulni, visszatér ezekkel, a sebekkel! Sorsunkat válasszuk, vagy megérdemeljük! Tudnunk és tisztelnünk kell ezt a törvényt! Minden születés az előző életvég minőségét hordozza! Ott folytatjuk, ahol az előző életet abbahagytuk!
 
2.      Félelem –program
félelem, sötét gondolatok, aggodalom, fóbiák, gátlások, a fény távolléte
 
Mivel nagyon sok lélek leszakadt a Teremtője energia szintjéről nem érzi az Isteni tudat fényét, a leszakadás kapcsán nem találja a kapcsolatot Isteni lénye által Teremtőjével! Fél-elemként él és ennek következményeként éli meg a félelmet! Mivel nem törlődtek tudattalanjában tárolódott tapasztalatai, félelem és fóbiaként teremti meg démonjait az újabb életében is! A pánik és fóbiák világában vergődik! Álomélete inkább ellensége, mint barátja, ezért sokszor él meg alvászavarokat! Az életben nem látja a Teremtés szépségét, hanem csatatérként éli meg azt, a küzdelem színtereként! Küzdelem önmagával, félelmeivel és démonjaival! Mivel nincs összekapcsolva Isteni tudata által Teremtőjével, folyamatosan, aggódik mindenért és mindenkiért! Nem bízik magában sem, nem érzi az Isteni szikrát magában! Nem érzi, hogy szeretve van!
 
3.      Bűntudat-program
áldozat szerepének az eljátszása, „segítő szindróma”, bűn-tudat
 
A „segitő szindróma” a lélek bűntudatából éled föl! Valamit jóvá szeretne tenni, de a folyamatos mások, megmentésére tesz kísérlet, ahelyett, hogy saját maga lelkével foglalkozni, az „áldozat” szerepét hozza létre! Az „áldozat” szerep azt eredményezi a lélek számára, hogy azt gondolja, hogy azáltal fejlődhet, hogy másokat szolgál, kiszolgál! Közben természetesen visszavárja az energiát, hiszen a szolgálat energiája az Égből kapódik, míg az áldozat energiája a másik lélektől jöhetne vissza, ha a hajlandó lenne „értékelni azt”! A megbecsülés elmarad, hiszen a belső megbecsülés töltené vissza a lelket! Igy a hála terhét rakja környezetére! A környezet mivel nem kérte a segítséget nem is „hálálja meg”! Az áldozat önmaga sem vétlen a saját maga áldozatságának! Az áldozat szerepnek az jelenthet véget, hogy felismerjük az okát, kéretlen „segíthetnékünknek”! Jóvátehetjük minden hibánkat, megbocsáthatunk önmagunknak mindazért, amit tettünk vagy nem tettünk meg előző életünkben! Nincs bűn, csak bűn-tudat! Nincs megbocsáthathatlan bűn, csak megbánatlan! Ez a karma törvénye!
 
4.      Harag program
harag, düh, neheztelés, agresszió, érzelmek elnyomása
 
A negatív érzelmek sokasága halmozódhat fel a lelkekben, amik nem kerületek feloldásra. Nem gyógyultak be a lélek sebei, így a tudattalanban felhalmozódott sérelmek a jelen inkarnációban is megjelennek. Az érzelmek sokszor válnak itt parttalaná, illetve elfelejtik azt a tényt, hogy áthúzzák magukkal ebbe az életükbe is a haragunk vagy neheztelésük tárgyát. Újra feláll a konfliktus, újra megjelenik a probléma. A megbocsátás lenne a feloldás, de sokszor nem csak egy másik személyre vagy történésre neheztelünk, hanem magára az Univerzumra is!
 
5.      Nyomás program
stressz, hatalmi manipulációk, erőszak önmagunkon is, önostorozás, önkáromlás  
 
A nyomás program erősen terhelő tudati minőség. Amikor is valami belső hajtó, illetve kényszerítő erő működik a lelkekében, ami nem hagy nyugalmat belsőjükben! Lételemükké válik a folyamatos megnyilvánulást! A mai szóhasználattal nevezett „pörgés” is menekülés önmagunk elől! Nem szeretnénk találkozni belső csendünk nyugalmában lelki valóságunkkal! Bár ez a minőség nem csak önmagunkra, hanem környezetünkre is pusztító! Már nem is tudjuk igazán mit, és miért teszünk! Gyakran válik ez aztán folyamatos elégedetlenséggé magunkkal és ezzel együtt a külvilággal szemben is! Főleg ha valaki ezt gyermekei lelkére terheli át!                               
 
6.      Bánás a tudással
önhittség, önzés, kisebbrendűségi komplexus, lustaság, butaság, kényelmesség
 
Sokan nem bánnak jól az Égiektől kapott talentumaikkal! Nem tudják azt mások javára, a Mindenség javára fordítani! Sokan nem tudják, hogy a tudás nem hatalom, hanem felelősség! Nem arra kell használni tudásunkat, hogy mások felett gyakoroljunk hatalmat, hanem, hogy jobbá tegyük általa a világunkat! A másik véglet, amikor a lélek nem vállalja fel a tudását ebben az életében! Ennek egyik oka lehet, hogy ártott vele valamikor valakinek, vagy nem tett meg valamit! Vagy pusztán elutasítja annak a rendjét, hogy nem azért vagyunk itt pusztán, hogy legyünk, hanem azért, hogy tegyünk! Nem helyes tehát az Égtől kapott talentumokat magunkba tárva elkerülni a feladatot! Megrekesztve ez által az Isteni rend megnyilvánulását!
 
7.      Nélkülözés program
nincstelenség érzése, gazdagság tudat alatti elutasítása (karmikus okok) hiányok
 
A nélkülözés tulajdonképpen a lelkeknek az Isteni bőség elutasítása! Hiszen lehet, hogy érdemtelennek tartják, vélik magukat erre! De az is lehet, hogy olyan mélyek a gyökerek vagy sérelmek, melyek a legnagyobb anyagi bőséggel sem kárpótolhatók (Belső gyermek hiányai). Egyik ok az érdemtelenség, a másik ok a mérhetetlen hiányérzet, főleg érzelmi hiányok kapcsán, amit nem lehet anyagi minőségekkel pótolni! A Bőséget magunkhoz kell vonzani a tudatunk által! De ha bűntudat vagy szegénység tudat tömi el a bőség felénk áradásának lehetőségét életünket ebben az életben is „szűk-ségben” éljük le! (keringési és mozgásszervi valamint vastagbél problémák)
 
 
 
 
8.      Mohóság program
irigység, fukarság, rosszakarat, káröröm, aljasság
 
A mohóság tulajdonképpen a hiányok következménye. A lélek éhsége, sóvárgása valami iránt, ami tulajdon képen nem oda épül, ahová a hiány szükségeltetné. A lélek az „a nekem jár” érzése az elszenvedett hiányok rosszul értelmezett kárpótlásaként éli meg a korlátlan birtoklás vágyaként! Bár ez az éhség és hiány sohasem enyhül! Mindig a másik lélek életét nézi, nem képes megérteni vagy elfogadni, hogy a lelkek életeiket megérdemlik, vagy válasszák. Pozitív lezárás esetén egy új tapasztalatként, negativ lezárásként a folytatása az elkezdett programnak. Mégis, ha más lélek sorsával veti össze a lélek a sajátját, gyakran merül fel a méltánytalanság érzése! Nem a saját életét szemléli, hanem a másét, hogy az övé miért olyan vagy nem olyan! Értelmetlen és az Univerzum törvényeitől idegen látásmód! De mindenki felé azt tér vissza, amit megérdemel, illetve amit kisugároz! Ez a karma törvénye!
 
9.      Szenvedély program
bosszú, gyűlölet, féltékenység, függőség, önzés, hiúság, bűntudattól való félelem
 
Minél hevesebben reagál egy lélek a külvilágra, annál inkább tudni érdemes, hogy önmagával van konfliktusa! Kicsinyhitűség, másoknak okozott negativ programok tekintenek vissza a lélekre. A lelket ért hatásokra reagál minden negativ reakció. Sokszor nem is értik az okát csak élik a következményeit! Sok lélek a saját tettei következményeként válik negatívvá, hiszen „az kiabál, aki fél”! Fél, tehát keres vakit vagy valamit, akitől függ. Nem találja Isteni lényét, így önmagát mások szemében kívánja látni! Addig keres, még nem véli megtalálni magáról a hiányzó képet! Nem a valóságban él, sőt menekül előle. Csalódásai is a vélt valóságának árnyképei!
 
10. Nemiség program
a kettősség elutasítása, kiegyensúlyozatlan kettősség, szenvedély, sóvárgás
 
A kettészakad lélek, keresi lelke másik felét! Ismét a sóvárgás valaki vagy valami iránt beteljesülés nélkül. A keresése önmagunknak másokban! Barátságban, szerelemben, testiségben. De nem találjuk meg, hiszen magunkban kéne megtalálnunk! Minden Casanova önmagát keresi! Ami a mai világunk jellemzője, a bűntudattal teljes testiség, következményeként létrejött AIDS, ami egy önbüntetése a léleknek. Sóvárgás a nagy ő megtalálásáért, pedig önmagunkat kéne, Isteni valónkat megtalálni. Így a kapcsolatok is boldogabbak lennének és a lelkek is!
 
11. Szomorúság, melankólia, üresség
elengedés hiánya, veszteségek megélése
 
A kiüresedés egy önvédelmi reakciója a lelkeknek. Nem tudnak, vagy nem akarnak érezni, érteni, tudatosulni. Izolálódik a lélek, depresszióba süllyed, tetszhalál állapotába él. Nem látja a Fényt, nem keresi, vagy nem találja Istent, mert nem éleszti magában az Isteni fényt. A Fény hiánya! Nem képes eltömődéseit elengedni, nem ad helyet az újnak, nem képes átlépni árnyékain! Nem él csak létezik! Álmodja az életet, nem éli! Nem tudja, hogy minden egy fejlődés állomása, még a „lélek sötét éjszakája” is. Fény és árnyék! Élet és halál! Keskeny mezsgye, de része fejlődésünknek!
 
 
 
12. Fájdalom, szenvedés, „fájdalom test” az öröm és vidámság távolléte
 
A lélek inkarnációink át hatalmas fájdalom testet épít maga köré! Ez a „fájdalom test” szinte gyógyíthatatlanul veszi körbe! Hozza, magával vagy teremti a betegségek lehetőségét. Beteg lélek, beteg test! Ha már csecsemőként betegséget hoz, tulajdonképpen újrateremti a fizikai testben a lélek minőségeit! Természetesen találva vagy választva magának szülőt vagy gyógyítót, akinek ezzel alkalmat ad a jóra! A lélek fájdalom teste, mint valami nagy és sötét lepel burkolja körül! Csak maga vetheti le és válthatja fényesre az energiáit! Nem gyógyultak be a sebek! Nem gyógyult a lélek, hiszen túl gyors volt a visszatérése! De ezt választotta vagy erre volt lehetősége! Így a magával hozott sötét lepel távol tartja őt az élet szépségeitől! Nem látja a Fényt csak a sötétséget! Kilátástalannak éli és, érzi a létét! Nincs megváltás vagy megváltó szeretet! Nem menthetjük meg önmaguktól a lelkeket! Sokan hiszik, hogy megmenthetnek, megválthatnak ebben a tudatban lévő lelkeket! Azt gondolják, ha nekik rossz a másiknak jobb lesz! De nem, mindkettőnek ugyanolyan nehéz vagy talán nehezebb! Akkor van értelme mások sorsát átvállalva vagy mások sorsába belefolyva összemosódni, ha jobbá válik a lélek a másik lélek szeretete által! A megtisztulás, a feloldódás, a fájdalom test letétele, komoly lelki munka eredménye! Vagy „újjá születünk” vagy hordozzuk tovább inkarnációkon át!
 
 
Zárógondolat
 
 
A programokban a lélek tudattalanba süllyedt megélései, tapasztalatai tükröződnek vissza! Találkozva a saját valóságukkal! Mennyi fájdalom, keserűség, beteg-ség és szenvedés sűrűsödik ezekben, a programokban! Mennyire más valóságban élnek vagy élhetnek a lelkek a programjaik által! Remélve, hogy az ismeretek a megértést segítik majd! A szenvedő lelkek önmaguk szenvedésének okait lelhetik meg, még a mások tudatban élő lelkek képet kaphatnak lélek testvéreik tudat által teremtett valóságunkról! Lehetővé tevén az együttérzést! Hiszen minden lélek lehet a másik számára pozitiv vagy negativ inspirátor! Ha pozitiv szerepet vállal, akkor ezzel tanít, vagy mutat utat, illetve lehetőségeket! Ha negativ szerepet vállal a lélek testvér, akkor a hibáiból vagy a hiányosságaiból tanulhat. Így fonódik össze a fény és az árnyék, a jó és a rossz! Hiszen semmi nincs véletlenül! A TV távirányítóját itt egy ilyen csatorna vételére állította a lélek, ezt a valóságot éli és érzi a sajátjának!
De tudni érdemes, hogy mindig tudunk változtatni! A lélek is és a lelkek segítőjeként hozzászegődött gyógyitó vagy tanító szerepét vállaló lélektestvér!
Ugyan nincs gyógyitás, csak a gyógyulást segitő lélekként kíséri a lelket a gyógyitó! Nincsen tanítás sem, hiszen a felébredő lélek a tudatosulás útján eszmélve kívánhatja az új lelki minőségei felépítését!
Új szemlélet és új látásmód! Ezzel együtt új szerepek is!
Tekintsünk tehát szeretettel sötétségben élő lélektestvéreinkre! Tudjuk, hogy a tudattalan minőségeik vetülnek ki valóságukra!
Áldjuk meg életüket és sorsukat, és kívánjuk, találják meg a Fényt!
Hiszen ők is szeretve vannak Teremtőjük által, bár most távol vannak tőle, és nem látják a Fényt és a szeretet melegét!
 
 
Áldó szeretettel!