Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betűgyakorlatok

 

Minden misztikus iskolának más és más módszere van, hogy a testet nyugvó állapotba hozza. A keleti misztika iskolái, a különféle jógák a lélegzet szabályozásával, különleges ülésmódokkal és az úgynevezett jógatornával dolgoznak. E gyakorlatok nagy része európai környezetben nehezen alkalmazható. A nyugati misztika ugyanezt a célt más úton éri el. A keleti misztikában is az a fontos, hogy a test zavaró kondíciókilengései nyugvópontra jussanak, s ezáltal minden erőt és figyelmet maradéktalanul a szellem síkjára irányíthassanak.

 

E cél két oldalról érhető el: a test felől és a szellem felől.

 

Mivel a test és a lélek között szoros kölcsönhatás áll fenn, az intenzív szellemi koncentráció létrehozza a test nyugvó állapotát. Ugyanígy a testi gyakorlatok bizonyos lelki egyensúlyt teremtenek.

 

A modern misztika a testi gyakorlatokat olyan szűk térre szorítja, amennyire egyáltalán lehetséges.

 

Lélegzésszabályozásra, különleges ülésmódokra itt Európában nincsen szükség.

 

Ez még nem jelenti azt, hogy akinek különös hajlama van rá, az nem érhet el ezen az úton is eredményeket. Akinek megismerését az igazságélmény hatja át, az sohasem állít fel áttörhetetlen szabálykordont ezen a téren, mert a fejlődés útja mindig egyéni és a választás mindig szabad.

 

De a különféle utakat azért ismerni kell. Az európai misztika egy általános, testi erőfeszítésektől mentes irányt nyitott meg, különös tekintettel az európai ember testi-lelki alkatára és külső körülményeire.

 

A legtöbb gyakorlat a már ismert egyiptomi ülésmódban vagy a kabbalisztikus jógában megadott tarot-pozíciókban hajtható végre.

 
A gyakorlat:

 

a már ismert módon elfoglaljuk helyünket egy széken és megteremtjük a klauzúrát. A meditációs szoba világítása letompított, homályos.

 

Az imaginációs gyakorlat az I, A, O, U, E betűkkel végzendő, mégpedig sorrendben az elsővel, tehát az I betűvel kezdjük.

 

Az I betűt beleképzeljük előbb a jobb lábfejbe, utána felvezetjük a térdkalácsba, majd a comb felső részébe, azután a jobb vállba, innen átmegy a bal vállba, azután le a bal felső combba, majd a térdkalácsba, végül a bal lábfejbe.

Amikor így végeztünk az egyik betűvel, sorra következik a második betű, míg a gyakorlatot végig nem csináltuk mind az öt betűvel.

 

A betűnek az említett testrészeken úgy kell megjelennie, mintha neon betűreklám gyulladna ki.

 

A betű minden részét tisztán, hibátlanul keltsük életre képzeletünk erejével. S csak ha már az első helyzetben teljes intenzitással felragyogott, akkor vezessük tovább a test következő pontjára.

 

Láthatóan, élesen és fényesen jelenjék meg, – mintha kis mozigép vetítené, – s legalább három másodpercig egyenletes fénnyel világítson.

 

Ha a betű megjelenítése első kísérletre nem sikerülne, újra és újra ismételjük meg, míg csak célt nem érünk. A betűk kivetítésében eleinte a legkülönfélébb hibák és zavarok mutatkozhatnak. Esetleg a képzelőerő bizonyul renitensnek: nem hajtja végre a kiadott parancsot, vagy a fényerőben lépnek fel hiányosságok, esetleg a betű nem áll egyenesen, hanem elferdül, elmozdul vagy forog. Mindezeket a hibákat gyakorlással kijavíthatjuk. A gyakorlatokat természetesen nem mindig hajtjuk végre az összes betűvel. Megtörténhet, hogy az első betű kidolgozásával hetek telnek el, s csak azután térhetünk át a másodikra, s utána a többire.

 

Amikor a betűk felett már biztosan uralkodunk, elérkeztünk a gyakorlat második stádiumához:

a színes betűk életre keltéséhez.

 

A gyakorlat éppen úgy folyik le, mint ahogyan előbb leírtuk, azzal a különbséggel, hogy a betűt három alapszínben: piros, sárga és kék színekben vetítjük ki.

 

Egy-egy színben végigvezetjük a betűt a projekciós centrumokon, sorra mind az öt betűt, mind a három színben. A betűk kivetítését nem szabad elsietni, legalább három másodpercig kell a betűt a kiválasztott színben, a soron levő projekciós centrumban megtartani.

Ezután érkezünk el a betűgyakorlat harmadik stádiumához: a betűket óriásira megnövelve kivetítjük egy tiszta, világos falfelületre. Eleinte csak egy világító, fényes betűt vetítünk ki, később a három alapszínben sorra mind az öt betűt. A gyakorlatot tetszés szerint nyitott, vagy csukott szemmel végezzük.

Az eredmény:

 

a betűgyakorlatok helyes és sikeres elvégzése után nagy nyugalom költözik belénk.

 

Mintha elszakadt volna az a millió láthatatlan szál, amely testünk számtalan apróbb és nagyobb zsarnoki kívánságának, szükségletének, harmóniátlanságának és elégedetlen éhségének rabszolgájává tesz bennünket.

 

Szellemünk fokozottan éberré válik, frissen, élesen tekinti át a kérdéstömböket, amelyeket máskor hiába akartunk megérteni.

 

Gondolataink termékeny forrásként fakadnak fel, új és meglepő részleteket, sohasem hallott ideákat közvetítenek hozzánk, melyek eredetisége és igazsága egy magasabb szellemi sík tágas, nagyszerű eredetére utal.

 

Mivel testünkben lecsökkentettünk minden mozgást, ez a felszabadult energia mintha sok száz volttal több feszültséget kapcsolt volna szellemi kapcsolótáblánkra. De szellemi perspektívánk nemcsak tágasságában, hanem intenzitásában is mérhetetlenül megnövekszik.

 

A dolgok színesebbek, világosabbak, ragyogóbbak lesznek. Ebben a könnyű lebegésben, az elvontságok ritka és üde levegőjében a test távoli érzete csak egytónusú fenséges nyugalomként jelentkezik.

 

Ha minden utasítást és a gyakorlatok részleteit lelkiismeretesen végrehajtjuk, látni fogjuk, hogy a modern európai misztikának ezekkel az egyszerű gyakorlataival sokkal hamarabb elérhetjük a test nyugalmának és a szellem éberségének állapotát, mint a legbonyolultabb légzési gyakorlatokkal.

 

Amilyen mértékben előrehaladnak a betűgyakorlatok, olyan mértékben válik önmagától szabályosabbá a lélegzés.

 

S a különféle jógapraxisokból ismert állapotok fokozatosan, erőszakolás nélkül, önmaguktól bekövetkeznek.

 

(W.Charon)