Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FA - Az erdőnk geobiológiája

2010.04.21
Kép Az erdő geobiológiája - Somlói Lajos
(részlet)
„Amikor valaki meghal, szól a harang. Amikor az erdő hal el
és vele egy nép, akkor senki sem mozdítja a kisujját sem.”
Viktor Schauberger
 
„Csak azok az emberek gondozhatják az erdőt, akik szeretik azt. Akik csak spekulatív hasznot és kitermelhető m3-t látnak benne, a világ romlását viszik előbbre, mert az erdő a víz
bölcsője is. Amikor pusztulnak az erdők, a források is pusztulnak és a legelők sterillé válnak. És országok lesznek betegségek, felfordulás és katasztrófák áldozatai, ami mindenki számára rossz előjel.”
Viktor Schauberger
 
Halála óta az erdőírtás hatványozódott.
„Az erdők halála vagy elvesztése csak a jéghegy csúcsa,
fényes tükre egy degerenált emberiségnek.”
Viktor Schauberger
 
A ma erdészetében nincs felnőtt fa; az érett mag hiánya miatt a genetikai hagyaték sérül maga, a sterilitás felé haladva.
Ha megnézünk egy monokultúrájú „erdőt”, jobban mondva ültetvényt, az első, amit megtapasztalunk, hogy sötét és áthatolhatatlan. Zöld sivatag: nincs madárdal, nincsenek állatok, nagyon kicsi esélye van más növénynek a létezésre.
Ugyanabból a fafajtából ültetett telepítés egyedei egymást nyomorítják; mivel egykorúak, gyökereik is egymélységig hatolnak, és valós szigetelést alkotnak a tápanyagok felszívódása elé.
Amikor ezeket az erdőket haszonfaként leírtják, nagyon rossz minőségű fát kapunk és katasztróálisan lepusztult termőtalajt.
Az erdő ugyananúgy működik, mint az emberi közösség. Ha mind ugyanolyan korú másolatok vagy gyenge utánzatok (klónok) lennénk, akkor nincs érettkor, hagyaték, tudás, szellemiség, örörkség, folytonosság, utódok, stb. … Megszűnik a „biodiverzitás”.
Egy természetes erdő a fény széles színképét képes felfogni, míg a monokulturás telepítvény csak egy keskeny hullámhosszat. Vagyis nincs kreáció, teremtés, hanem destrukció, elsorvadás, satnyulás.
A víz, a hidrogén és az oxigén molekuláknak a föld felszíne alatti egyesüléséből fakad; és minden, ami él a földön egy felszívó víztartályhoz hasonlít.
Az erdő egyenlíti ki a hőmérsékletkülönbségeket a szén-dioxid felvételével és párolgásával. (Egy felnőtt bükkfa kb. 7 millió levéllel él, ami 1,5 hektár terület.)
Egy százegynéhány éves fa élete során
- 18 millió m3 levegőből veszi át a szén-dioxidot, ami évente 2500 kg tiszta szenet jelent;
- évente 9000 kg szén-dioxidot alakít át és 3700 liter vizet termel;
- 23 millió kilókalóriát tárol (3500 kg feketeszén elégetésével egyenlő);
- 6600 kg oxigén molekulát ád az embernek és minden élőnek;
- 2500 tonna vízzel működteti az atmoszférát (ha kivágjuk, ennyi víz elveszett).
A gyógyító fák
(részlet)
 
Üdvözlet és tisztelet maguknak, Emberbarátaim!
Én a FA vagyok, nem egy fa a sok közül és nem egy különleges fa, hanem a fák szellemi lénye (vagyis az összes fa szellemi lénye).
Eljött az ideje, hogy beszéljek maguknak (vagy megszólítsam az embert). Ha ezt teszem, akkor ezt egyidejűleg sok helyen megteszem, mert sürgős és az embernek emlékeznie kell.
Végül is nem egy egyszerű anyag vagyok csak az ember keze ügyében, én is élek, érzek, szeretek és szenvedek, mint önök. Ezen a gyönyörű planétán beteljesítek egy küldetést a kezdetek óta, amelyet lelkem teljességével vállaltam, ezért a szívekhez fogok szólni (vagy a szíveknek szólok). Ez maradt az egyetlen lehetőség, hogy megértsük egymást.
Ahogy a kapcsolatunk bensőségessé válik, barátokká válunk úgy a tegezés családiasságára váltok…
A teremtés rendjében melléd rendelve, de jóval előtted érkeztem. Fogd a Bibliát és meglátod jelenlétemet a földre érkezésed előtt.
 
1. nap: a Fény
2. nap: az Ég és a Víz
3. nap: a Föld és a Fák
4. nap: a Csillagok tűntek fel (nappal és éjszaka)
5. nap: a Halak, Madarak és
6. nap: a Szárazföldi állatok, az Ember és a Kígyó
 
Látod, én a harmadik napon, vagyis jóval előtted lettem megalkotva. Vagyis én a harmadik időben, Te pedig a hatodik időben. Hosszú, de nélkülözhetetlen idő volt előkészíteni a Te helyedet. Minden teremtmény fejlődésében részt vettem, hogy az élet szépsége, változatossága csodálni való legyen. Az elején a Teremtő kívánságára mi a legintimebb módon össze voltunk kötve; a fa és az ember barátsága egy életre szólt. Rajtam keresztül kaptad az első szívmelengető szabályokat is, a Föld nevűn, miután az Édenkert minden fája be lett mutatva. Rajtam keresztül, az én kép világomat (szimbolikámat) használva
beszélt a FIZIKAI TESTRŐL, a tudás fájáról, a rossz és a jó megkülönböztetéséről. Ami minden élet polaritását jelenti, ami nélkül nem teljesedhet teremtés. Ezért ne nyúlj hozzá, mert enélkül ember semmit nem tud csinálni. Ugyanez a fa hordozza a fizikai testen túl a láthatatlan test képét is, annak kozmikus, szellemi hovatartozását.
 
Azóta a jobb megértés kedvéért használjuk az egyik fajtámat, az almafát és annak gyümölcsét. Ha függőlegesen vágod ketté az almát, a női nemes szaporodószervek világos látványa tárul eléd. Ha vízszintesen vágod ketté az almát, egy másik egyértelmű szimbólum látványa fogad – az ötágú csillagé. Ez azt adja tudtodra, hogy hol székel a fény az EGY-ÉNiség központjában (a gerincoszlopban) a te életfádban van elrejtve.
 
Két őstilalomra emlékeztet a tudás almafája:
• Ne érintsd az élet polaritását és
• Ne érintsd a szellemi létet (vagyis ne vond kétségbe, illetve ne tagadd meg!)
Ez a két dolog az élet értékrendjének alapja, az Univerzum törvényének az alapja és a te valóságod (vagy realitásod) alapja is.
Én három világ polgára vagyok és te az én képemre ütsz (hasonlítasz).
Gyökereim a föld alatti sötétben lévő világhoz tartoznak és a víz világához, ami a te tested több, mint 70%-át alkotja. Érintkezem a föld- és vízelem minden szintjével. A törzsem a középső világhoz tartozik, amelyet meghatároz a fény és a sötétség, amely a te látható
világod is. És a Koronám amely az ég és a fény világához (Nap és csillagok) tartozik. Itt, a levegővel és a hozzá tartozó létminőségekkel élek együtt; ez nálad a vágyakozás az isteni iránt.
 
Elképesztő energiákat emelek fel Földanyánk idegáramaiból, és a végtelenség mélységeiből merítkezem, nappal és éjszaka (a szellemi birodalomból). Innen kapom az átformáló (transzformáló) energiákhoz az erőt. Nedveim felemelkedése és alászállása harmonizálja természetes és ideális módon az égi és a földi erőket. Így, ha a közelemben élsz, te sem tudsz mást, mint ezekkel kiegyenlítődni, feltöltődni.
 
A teremtés rendje univerzális nyelven érthető, így én is poláris világba tagozódom; nőnemű és hímnemű párokra (Hold és Nap) és néha kétnemű hemafroditaként is megjelenek (mint a dió, bükk … stb.).
Megmutatom neked, hogyan tudom összehangolni azt, aki a közelemben él, de ne feledd, hogy a helyet is! Néhány fajtám ábrázolása megjelenik érzékeny elődeid által épített templomok oszlopfőin és gyámjain (stb.), amelyek szintén a te befogadásodra vannak, miként ott is arról beszélnek, hogy az első boltív a világban az erdő.
Semmi kétséged ne legyen, ott is ugyanúgy működnek, mint magam: összekötik az eget a földdel, hogy megteremtsék a hely harmóniáját.
Ha megfigyeled ezeket, sohasem egyformák és a hely harmóniájához szükséges fajtákat jelölik. Az életükhöz szükséges négy elem is mindig az ábrázolt szimbolikában tisztelettel megjelenik. Valamint a hely, illetve a környék gyógyításra szánt fajtája is kőbe vésetett a jövő emberének, hogy ez a tudás ne vesszen el.
 
Ezért mélyülj el a templomok faragványaiban és festményeiben; nem fogod megbánni!
Ezért lett időt és nyelvi megközelítést átívelő univerzális képi nyelvbe öntve.
Ha a hátad egy templom oszlopának döntöd, azt azon mód működésbe hozod, mint egy fát a
természetben. A templom oszlopa az ott ábrázolt, illetve szimbolizált növény erejét hozza működésbe, és magához véve betegségeinket, kiegyensúlyozatlanságunkat két módon képes feloldani:
 
- addig keringeti a kozmikus és tellurikus energiarendszer harmóniájában míg az elenyészve szintén harmóniává alakul;
- vagy a víz elem vibrációs rendszerén keresztül, amely a talpazatán keresztül érkezik.
Oszloptól oszlopig, ha végigjárod a templomot és reánk bízod magad, akkor teljesen feltöltődve tudsz kijönni.
 
Ha voltak kétségeid, akkor mégegyszer mondom, hogy mindenki számára lényegiség vagyok. Manapság éppen ezt felejtitek el, hogy én számotokra vagyok itt. Ne feledd, hogy jó 50 éve még nélkülem mozdulni sem tudtatok (a műanyagok és a fémek tetszőleges
megmunkálása előtt). Most együtt élünk meg egy planetáris változást. Nem él már a tudatotokban, hogy jelenlétemtől függ a levegőd, az étked, az italod és az éghajlati viszonyaid is.
Úgy vélitek, találtatok megoldásokat, de én vagyok és maradok is az egyetlen megoldás (maradok a MEGOLDÁS).
 
Én vagyok a levegő, a víz, a föld és a tűz megoldása!
 
A levegő, ahol teljesen össze vagyunk kötve születésed pillanatától, általam kapcsolódsz a kozmikus ritmusba. Te, mint ember belélegzed, amit én kilélegzek és én belélegzem, amit te kilélegzel. Azt mondod, hogy ezt mindenki tudja; gondold meg, hogy megszólaltam volna, ha a dolgok ilyen egyszerűen és jól mennének?! Minden kivágott fával gyermekeitek elől veszitek el a levegőt és a vizet…
Tudod, mennyi fa kell egy ember napi tiszta levegőjéhez? – A te derekadnál háromszor vastagabb törzzsel tudlak csak ellátni tiszta levegővel.
Így mindjárt be is láthatod, hogy már kevesen vagyunk és a szennyezés következtében jónéhányan legyengülve betegeskedünk.
A fiatal ültetések nem képesek a Föld oxigénburkát ellátni. Az ültetéseket folytatni és feltétlen védeni kell .A „vágásérett” erdő fogalmát felejtsétek el. Ellenkező esetben csak a katasztrófákat gerjesztitek. A mi regeneráló, az életet megújító küldetésünk nélkül sanyarú sorsra juttok. Hagyjatok bennünket felnőni és megöregedni, ha azt akarjátok, hogy küldetésünket beteljesíthessük.
A vízzel mi ideális párok vagyunk, ezt nem szabad, hogy tudatlanságotokban elfelejtsétek. Víz nélkül nem élhettek. Ez is egyértelmű ma már számotokra, hisz a sivatagok önmagukért beszélnek.
Az éltető termőföldet, a humuszt is én hagytam rád, így étkeden keresztül is összefonódunk.
A tűz kapcsán már attól félek, túl sokat beszélek, de ezt nem értitek leginkább, pedig úgy gondoljátok ezt aztán ismeritek.
Szeretném, ha az a misztérium tudatosulna bennetek, hogy a tűz bennem ég, én tüzet hordozok. Amióta megkaptátok a gyufát, amely az én tüzemet lobbantja fel, elfelejtettétek ezt a rejtett tüzet, amit én hordozok.
Tüzemnek saját élete és rituáléja van.
Aki tisztelettel éleszti fel a tüzemet, azt én is megtisztelem és segítem. Nem maradhat ismeretlen a tűzgyújtás rituáléjának ez a lényegisége, ha számolni akartok barátságunkkal.
Először is soha nem gyújtunk tüzet gépiesen és ösztönös módon, mechanikusan a tudat ereje nélkül, mert a tűzgyújtás mindenkor egy teremtő aktus.
Tudd azt is, hogy egy egyszerű gyufagyújtás lángját sem fújhatod el. Nincs jogod elfújni, mert csak a Teremtő képes a világot megalkotni „kilégzésével”.
Ezt a bölcsességet kell először magadévá tenni.
 
Ha a tűzzel, a tűz elemmel barátságban akarsz maradni, akkor a tüzet hagyd önmagában elhamvadni. Egyetlen kivétel van, a születésnapi gyertyáid - ezek téged reprezentálnak (vagy rólad szólnak).
Nem csak az elmúlt éveidet, hanem teljes bensődet, gondolataidat és tetteidet.
Ha a szülinapi gyertyafújó rituálé eléri ezt a tudatszintet, akkor az égve maradt gyertyák száma a problémáid megoldásához szükséges időt jelzik (napban, hónapban, évben, ezt már rád bízom, de segítek).
Az elfújt gyertyák a múlt számunkra valóságát jelzik, a múltunk eseményei, mind a lélekfejlődésünk javát szolgálták, de most teremtsünk tiszta helyet a jövő befogadásához.
A tűz lángja elég beszédes, ha képes vagy odafigyelni, akkor nyelvét megértheted.
Figyelj jól, a tűzgyújtástól annak elhamvadásáig. A gyufa lobbanásától a tűzlobbanáson át a hamvadásig minden neked szól.
A tűz nyelvét érteni és beszélni igen magasrendű művészet. Minél inkább figyeled válaszait, annál tisztábbak és pontosabbak lesznek.
És az utolsó titok: soha nem erőltessétek a tüzet, hagyni kell éledését.
Amikor tűz gyullad kinn vagy a kandallóban, semmilyen rendetlenség nem uralkodhat a környéken, a házadban és a fejedben … mert minden tűz egy nyitott ajtó az ég felé. Minden gondolatod, szándékod és érzelmeid pillanatok alatt az atmoszféra alkotóelemévé válik. Ha ezzel a magatartással tisztelsz meg, akkor gazdagon virágzik a házad tája és az én életem is újratöltekezik.
 
Tudd, hogy a te tüzednek köszönhetően él és virul a házad és a környék egészsége, sok-sok
lélek lángocskájával egyetemben.
 
A befogadó, a beavató, a boldogságot és belső békét adó helyeinken a vízzel és a kőzetekkel várlak bennetek.
 
Mindenki tudja, hogy egy forrás fával vagy fákkal kivételes hely, ahol egy másik világ fakad bennetek.
Ennek megértésétől, illetve megélésétől csak az absztrakt gondolkodásra neveltetésed tart vissza. Ha már addig eljutsz tiszteletben és alázatban: hogy én és a forrás már jóval előtted érkeztünk, akkor már igen sok erényünkhöz hozzáférhetsz.
Azt se feledd, hogy az összes magasrendű szent hely a fa és a víz mágikus kettősére épült, akárhogyan is átkeresztelték. A valahai nemes szándék ma már többnyire odáig satnyult, hogy a hely erényeit is a szent erényeinek tartják. Annak ellenére, hogy az emberiség kollektív emlékezetében mindenki számára hozzáférhetően ott van az emlék, hogy megöleljen egy fát, beszéljen egy forráshoz, fához vagy helyhez. De azt is kipróbálhatjuk, hogy mit okoz ez a társadalmi megítélésében.
 
A gyógyító források ezért vesztik erejüket, a fák már alig bírják beteljesíteni küldetésüket, így az ember manapság kivetettségében önmagát veszélyezteti.
Ezért onnan kezdve, ahogy felfedezzük az időtlen idők óta (a teremtés kezdete óta) magasrendű és kivételes helyeket, attól kezdve ezek éltetése nemcsak fontos, hanem kötelesség is.
Minket felébreszteni elég az elismerő alázat és a kérés. Erre mindenki képes.
Mindenki számára eljött az idő, hogy újra megtanulja a dolgok szentségét, ezzel önmagunkat is megszenteljük. Így minden dolog élővé válik és a szándéktól és a szeretettől feltöltődve ajándékot és segítséget kapunk.
Kincstáramból is egyre többet feltárok nektek, ha nem éltek vele vissza.
Akár többszázmillió éves őseim adják a szenet, a grafitot, a kristályokat és aranyló könnycseppjeimet a borostyánokat. Az én belső szépségem halhatatlan tanúi ők.
Befogadni évmilliók tanúját, egy borostyánt ez csak szent aktusként lehet megtenni és megélni. A borostyán ragyogóvá teszi az arcát annak, aki viseli, Érintésétől a Nap sugarai járnak át mindenkit.
 
A fák tudata
 
Nagy érzékenységű figyelem kell az észleléséhez, tisztelet és szeretet ahhoz, hogy megnyilatkozzanak. Tudatosság nélkül élni az életet annyi, mint a lélek dimenzióinak a gúzsbakötése. (A fák és a növények tudatosságát a kutatók már többféle eszközzel igazolták; Kirlián-fotó, Steiner-féle érzékeny kristály szerkezet, stb.)
 
A fa érzékel (lát, hall, érez … kommunikál):
Pl.: Gyümölcsösünkben a metszés előtt pár nappal mondjuk el szándékunkat. A fa visszahívja erejét a levágandó ágakból, így nem szenved. Szabályos együttműködésről beszélünk ilyenkor. A fa tudatában van, hogy az univerzum legerősebb, legtisztább és legérzékenyebb energiahordozója a Szeretet. Ennek legjobb példája a bonsai, ahol a fa meghajol az emberi akarat előtt és részt vesz a dologban a szépség szent nevében - ezekből és friss vízből táplálkozik.
 
Egy egész házat képes harmonizálni és inspirálni annak lakóit. Annyira szeret minket, hogy kérés nélkül is képes segíteni egészségünket és anyagi helyzetünket.
Szerencsétlenségünkre általában túl sok negatívum zúdul rájuk és kipusztulnak.
Minden, számunkra kedves fa kipusztulását jelzés értékűnek fogjunk fel. A fák ilyen gyorsan nem mennek el.
Értsük meg az áldozatát, hogy feláldozta magát, hogy megmentsen minket számunkra nehéz élethelyzetektől.
(Ez a jelenség háziállatainkkal is igaz.)
 
A fák az ember legjobb alkotótársai. Őket megőrizve az alkotóképességünk gazdagságát őrizzük. Nincs jobb alkotóhely, mint egy érett fa alatt. Biztosítják agyunk oxigénellátását és az ionizált levegőt, inspirálnak és támogatnak.
 
A fák olyanok, mint a lovak: nem állhatják az egyedüllétet. Mégis vállalják (pl. városokban), és bírják a szennyezést, a víznélküliséget, mert tudatában vannak küldetésük fontosságának....