Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A föld

2009.03.14
 
I. A FÖLD
Bolygónk nem a legelső szféra, s nem is a legalsó, de az itt élő ember számára legkönnyebben mégis, mint első isteni megnyilvánulás értelmezhető.
Vannak sűrűbb szférák, vannak sötétebb közegek, melyek láncolata a végtelenségbe hatol hasonlóan a felsőbb szférák világához.
Az emberi intellektusnak azonban szüksége van bizonyos határok felállítására, ellenben szétfolynánk és elvesznénk a végtelenségben.
Hét szféráról beszélünk, mert a hetes szám körbeöleli mindazt, ami az ember számára felfogható (hét szín, hét hang, hét íz, stb.). Önmagában is végtelen (prim) szám, mely az egyel analóg (1, 4, 7, 10 stb.).
Az ember szemszögéből legelső szféra tehát a föld. Itt minden sűrűbb, sötétebb, elkülönültebb, mint a többi világban, s a jelentősségét is pontosan ezek a megnyilvánulásai adják.
Földanyánk hasonló testtel rendelkezik, mint mi, mint minden, amit felnevel. Külső burkolata szilárd és a leginkább élettelennek tetsző, akár az emberi testet övező bőrréteg. A felszínen élő létezők teste úgy viszonyul a földéhez, mint az ember szőrzete, körmei, és a rajtunk élő parányi élőlények milliárdjai az emberi test felszínéhez.
Az anyagi szféra tisztán szellemi és energetikai tényező. Nincs semmi, aminek a mélyére hatolva megpillanthatnánk végső anyagi mivoltában. Nincs semmi, ami ne lenne tovább osztható egészen a tiszta energiáig.
Mint minden szférában, itt is állandó a változás, nincs két pillanat, melyben ugyanaz lehetne bármi is. Érzékszerveink elől a változások nagy része rejtve marad ugyan, de ez nem jelenti a változatlanságot.
Földi létünk több szempontból bonyolultnak tűnő csoda. Lehetőség az elkülönültség megtapasztalására, az egy részeinek megfigyelésére. A szemedben meglátom önmagam, s a hegyben a stabilitást figyelem meg, mely saját természetem. Minden mindennel összefügg, minden minden által kormányoztatik. Ebben a szférában hatalmas lehetőség rejlik, mert mintegy kívülről szemlélhetem az egységet, mégpedig részleteiben, egyediségeiben, szépségében. A formák birodalma ez, s a tartalmak integrálódásának magas iskolája.
E szféra bonyolultságát az okozza, hogy a felsőbb régiókból mozgatott. Az anyagi világ a szellem és lélek által élővé tett és irányított.
Az emberi nem kissé nehéz helyzetben találja magát e szférában, hiszen értelmi és érzelmi adottságai révén értetlenül áll az anyagi világ korlátolt, lezártnak tűnő világa előtt. Felfogjuk a magasabb szférákat, de fizikai testünk fizikai érzékszerveivel csupán a fizikai valóságot éljük át bizonyosságként. Ez aztán frusztrációhoz vezet. Érezzük, hogy mások vagyunk, mint a test, de ezt bizonyítani nem tudjuk. Egyedüliként próbáljuk hát elfogadni ezt a valóságot.
S ha valami megmagyarázhatatlan történik, hirtelen megzavarodunk, s elveszünk. Ilyen fizikai szempontból érthetetlen dolog, mondjuk a szerelem, vagy a meditáció. Ilyenek a vágyaink, a gondolataink. Ilyen az érzékeink által mozdulatlannak látszó valóság hirtelen megnyilvánuló megmozdulása, mint például a földrengés.
Az emberi nem úgy válhatott az anyagi birodalom királyává, hogy értelmével megismerhette annak részleteit. S számunkra éppen ebben az anyagi - szellemi - lelki hármasságban rejlik a kulcs, mely értelmet ad földi létünknek. Felragyogunk és elsötétlünk, majd ismét felragyogunk az anyag sötétjében, a változás törvényének megfelelően. Fáklyaként világítjuk be ezt a világot, s közben minduntalan szembesülünk a részletekkel, az egyediségekkel, melyek az egészet felépítik.
Szabad akaratunkból választottuk ezt a szférát, hogy isteni tapasztalatokat szerezzünk önmagunkról, Istenről.
Lefelé, az anyag felé isten szeretetét közvetítjük, s föntről velünk is ezt teszik.
 
Az első szféra kulcsai tehát:
Az egyben rejlő egyediségek szemlélhetősége az elkülönültség varázslata által.
Lehetőség a végtelenben a végletek, a határok megtapasztalására.
Az isteni szeretetláncolat továbbadása.
A formába való tartalmi integrálódás megoldása.