Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A változás

2009.03.10
A nyár folyamán elindult a pénzügyi válság. Sokan ezt csak egy kisebb gazdasági megingásnak gondolják és még igazán nem is érzik, hogy miről van szó. A tudatukban nem jelent meg az, hogy itt valami nagyon mélyreható változás indult el  a nyugati világ (amely meghatározza jelenleg az egész Földet) lelkében, tudatában.
A pénz a gazdaság vére, ennek áramlása biztosítja a gazdaság működését, de a jelen nyugati társadalmi modellben túlzó módon befolyásolja a közösségi és a szellemi életet is. Ennek a tényezőnek a jellemzői, tulajdonságai alapvetően meghatározzák a fent említett három terület minőségét. Az emberi társadalom változási folyamatai, fejlődése azonban az emberi tudat állapotától, változásától, fejlődésétől függ. Lényegében az Emberi Tudatot és annak fejlődését tükrözi vissza a Földi társadalom és annak fejlődése.
A Tudat fejlődése nem egyenletesen emelkedő vonalként írható le, hanem egy spirális lépcső mentén, vagy egy másik képpel: egyre nagyobb sugarú gömbökkel jeleníthető meg. Jelenleg az emberiség tudata egy ilyen lépcsőfokváltáshoz érkezett.
A Ken Wilberi (integrálpszichológia) tudatlétra leírja az emberi egyed tudat fejlődését a születéstől, a tudattalan egységben létezés érzésétől kezdve, a teljesen elkülönült, egoisztikusan uralt tudaton keresztül az isteni tudatosságig. Ez az egyéni tudatfejlődés analógikusan, ugyanígy zajlik az emberi társadalom esetében is. Nem akarok kitérni az egyes lépcsőfokokra, csupán a minket érintő 5. és 6. fokot szeretném pár szóban megjeleníteni. Az 5. fok az egyéni tudat esetében a kamaszkornak (kb12-től 18 – 20 éves korig) felel meg. Ebben a korban eszmél rá az egyed teljesen a saját énjére, keresi a szerepeit, végletekbe tobzódik, vizsgálja ki ő, mi ő a nagy egészben, nagyon határozottá teszi a határait, felrúgja a szabályokat maga körül, lázad, új utakat keres és kérdez, éhes a tudásra és az élményekre, használja az elérhető erőforrásokat, de alig ad vissza valamit belőle, magával van elfoglalva, alig veszi észre a környezetét, az élvezeteket keresi, mindazt ami róla, neki, érte szól (van egy 15 éves lányom). A tudata túlnyomó része a 5. lépcsőfokot éli meg. A tudat nem egy egységes, jól körülhatárolható objektum, ami egy adott koordináta rendszer szerint leírható ponton található meg, hanem folyamatos pulzálást végző tintapacni, barbapapa szerű képlékeny valami, rengeteg, a többi lépcsőfokot átérő nyúlvánnyal (főleg az alsóbb lépcsőfokokon találhatóak belőle letapadt gócok).
Az ember a tulajdonságait, átörökíti az általa létrehozott alkotásokra is, így pl. a 3-asságát (szellem, lélek, test) megjeleníti a társadalomban, mint szellemi szféra, szociális szféra és gazdasági szféra. Épp így a tudatállapotát is kivetíti erre a rendszerre és e szerint formálja ezt a 3-as egységet. A kapitalizmus és a kvázidemokrácia világa az emberiség kamaszkora. De lassan betölti a 18.-at, nagykorúvá érik és ezzel lassan „benő a feje lágya”. Mi leszel, ha nagy leszel? Hogyan áll helyt az új feltételek között? Mik is ezek? Hogyan szervezi önmagát újra? Mi a kapcsolata külvilággal? Mi a dolga a világban? Mi az a felelősség? És mi az ő felelőssége?
A változás sok megrázkódtatással jár, vélhetően földrajzi, érzékelési, légköri változások is szóba jöhetnek, nem csak gazdasági, társadalmi átalakulások. Mások lesznek erősen a feltételrendszerek. Erősen változik az egyén felelőssége, szerepe a társadalomban. A hierarchikus viszonyokban mozgó tudatát a mellérendeltségben gondolkodás kell, hogy átvegye, holott nem érti még mi is az, hogyan is működik. A „valaki mondja meg mit csináljak!”,  „valaki rendezze el helyettem ezt a problémát!” reakciókat generáló paternalisztikus hozzáállás már kezd nem működni.
Egy bekezdés erejéig tegyünk egy kis kitérőt a szervezetek evolúcióját leíró modell felé. A szervezetek fejlődésében megfigyelhetőek nagyon jól leírható törvényszerűségek. E szerint az egyes fázisok diszkrét módon, lépcsőzetesen követik egymást (ugye ez már ismerős). Az egyes fázisok idejében egy kohéziós erő (pl?) kezd uralkodóvá válni a csoporton belül és ez alapján, ez rendezi a közösség működését mindaddig, amíg a belső fejlődés kezdi a kereteket szétfeszíteni, és az adott kohéziós erő már nem elég a rend, a folyamatok fönntartásához. A tagok még sokáig erőltetik a régi mechanizmusokat, mert ugye „ezek idáig milyen jól működtek, akkor most is kell, hogy működjenek!”. Azonban a közösség tudatosodásának folyamata már túl haladta a korábbi rendszerező elveket és felbomlás, cseppfolyóssá válás következik be a szociális organizmuson belül. Ez a káosz állapot. Két fázis között az átmenet - ahogy a lárva és a lepke állapot között a báb – káosz formát ölt. Meglepő módon ezt káoszpontnak is nevezik.
Összegezve, amit kezdünk már a napi valóságban is megérezni a bőrünkön az az 5. és a 6. tudatállapot közötti káoszpont. Az, hogy ez mennyi ideig tart, milyen mélyen érinti a közösséget, az emberiséget, a magyarságot, egyáltalán lesz-e további lépcsőfokra lépés, attól függ, hogy a közösség mennyire reagál gyorsan a változásokra, mennyire éli meg a káoszba merülést lehetősségként a változásra, az új felismerésekre. Itt visszatérnék az amerikai szervezetfejlesztő tavaszi előadásához. Azt fogalmazta meg, hogy ez a káosz hossza és mélysége attól függ, hogy a civilszféra mennyire erős és milyen mértékű a civil szervezetek közötti integráció. A 6. tudatállapot legfontosabb jellemzői egyéni és közösségi szinten egyaránt a Másik kölcsönös felismerése, tisztelete és elfogadása, valamint a felelősség szerepe a közösség iránt, és nem utolsó sorban a szeretet társadalmi szintű térhódítása (ha a csakrák szintjén szeretnénk ezt a változást megmutatni, akkor a 3. csakrából élést kezdi felváltani a 4., a szívcsakrából élés világa).
Na persze az általam vázolt 5.-ről 6-ra lépés fölöttébb leegyszerűsített képe a valóságnak. A tömeg jó része még Európában is a 4. tudatszinten botorkál, a húzóerőt képviselő csoportok tagjainál is még jelentős szerepet játszik ez a tudatszint a mindennapi életben is. Aprólékosan lehetne cizellálni ezt a kérdést, de fölösleges most ebbe elmélyülnünk. A lényeg, hogy az emberiségnek egy nem elhanyagolható része - 1%?, 10%? - kezdi felismerni magát a 6.szinten és tapasztalatainak egy fontos részét már ezen a szinten éli át, ennek a lépcsőfoknak a szemével kezdi a világot, az Embert megítélni, megismerni. Ez még nem a derékhad, de már éppen elég ahhoz, hogy hatása változást hozzon az egész emberiség életében, és válaszút elé állítsa: rombol vagy épít.
A szláv kultúrkorszak előhírnökeként felismerhető Anasztázia mozgalmak egyik könyvében (4.) olvashatunk a képalkotás tudományáról. E szerint az ősi nagy kultúrák, társadalmak nagy tudású papok által az emberiségbe vetített, „énekelt” képek révén alakultak ki, rendeződtek el. Ezek a mágikus képek adták meg az emberek együttélésének, együttműködésének az adott kornak megfelelő formáit. A mai társadalmak a nyugati országokban kialakított képek szerint igyekeznek berendezni saját társadalmukat Sajnos ez sokszor nem a saját képük, így az idegen képeket éltetve azok sorsszerű gyengülését lassítják és egyúttal a saját életerőiket gyengítik. Ha nem ismerik fel ezt a folyamatot időben, továbbra is felzárkózni akarnak az idegen érdekek, képek mögé, akkor törvényszerűen elhalnak. Csak akkor éledhetnek újjá, ha a jelen követelményeinek megfelelő saját új képeiket megteremtik. Új képeket kell teremtenünk, új képeket kell a nép elé állítani, amire szívből tudnak pozitívan reagálni. Hogy néznek ki ezek az új képek? Mi a jellemzőjük ezeknek? Kik alkotják meg őket? Kik közvetítik az embereknek?
A hierarchia képe, az együttélés képe, a célok képe, a pénz képe, az energia képe: néhány kiragadott kép, amik a megújulásban szerepet kapnak. Ezek újra alkotása van folyamatban. Új elvek szerint kell felépülniük ezeknek a képeknek, hogy a jövő tudatosságában élő emberiségnek valódi életteret tudjanak képezni.
Mik lehetnek ezek az elvek? Ezek részletes kifejtésére nem vállalkozom, csak a fontosabb fogalmak egy részét szeretném megadni:
·        egyéni és közösségi felelősség
·        együttműködés, összefogás az elválasztó rendszerek helyett
·        szubszidiaritás – a döntés ott szülessen, ahol hatni fog
·        kölcsönös segítség
·        mellérendeltség
·        titkosság helyett átláthatóság és igazságosság
·        tulajdonosi szemlélet helyett a gazda szemlélet
·        hálózatban gondolkodás
 
Ez a felsorolás bővíthető, az egyes tételek kifejthetőek részletesen, de talán egy mondatba összesűrítve így festene: A másik tiszteletén, a másik elfogadásán alapuló együttműködés mellérendeltségi viszonyrendszerben.
 
Zárásképen még egy gondolatot fűznék az eddigiekhez.
Ennek az egész változásnak egyik jellemzője, hogy a tudatosodás folyamata közben az Ember felismeri: a hagyományait elveszítette, annak tartalmi értékei kilúgozódtak. Ezen az állapoton sokan siránkoznak, átkozódnak és újjal mutogatnak a bűnösökre. Ők nem veszik észre ebben azt a nagyon fontos mozzanatot, hogy amit elveszítettünk abba hajdan beleszülettünk, készen kaptuk, ráadásul olyan csomagolásba, amivel az egyre fejlődő Tudat már nem tudott, akart azonosulni. Most azonban újra kezdi felismerni a beltartalmát, ennek beépítéséért azonban meg kell küzdenie, rendeznie kell, az egyes elemeket el kell helyezze a maguk rendjébe. Ez a folyamat komoly és nehéz menet sok kudarccal, de ez teszi majd élővé egy magasabb tudat szinten a hagyományokban rejlő értékeket. Szükséges volt a hagyományok elfeledése, hogy egy tudatosan megélt módon lehessen újra használatba venni őket, ez által lehetnek képesek betölteni igazi feladatukat.
 
Piliscsaba, 2009. január                                                                                  Szalay Csaba