Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetések Istennel

2009.12.29

N.D.Walsch: Beszélgetések Istennel...részletek

„Félsz magadban feladni azt a dolgot, ami miatt idáig jutottál.”
Mert teremtő erővel bír, amit gondolsz valamiről, mert megvalósító erejűek a szavaid, a gondolataid és a szavaid együtt pedig csodálatra méltó hatékonysággal szülik meg a valóságodat.
Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, akarást hozod létre a valóságodban.
A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája.
Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; a megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna.

Isten tudta, hogy a szeretet létezése - és önmaga megismerése a tiszta szeretetként - maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit félelemnek hívnak. És abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is MEGTAPASZTALHATÓKÉNT létezhetett.

A KETTŐSSÉGNEK, a szeretetnek és az ellentétének erre a megteremtésére utalnak az emberek különféle mitológiákban, mint a gonosz születésére, Ádám bukására, a Sátán lázadására és így tovább.

És ahogy megszemélyesítik a tiszta szeretetet egy Istennek nevezett alakkal, ugyanúgy személyesítik meg a félelmet az ördögnek nevezett alakkal.

A te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy megismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztül tehetem meg. Így hát elmondható: az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent.

Hihetetlen egyszerűnek látszik, ám roppant összetett feladat - mert egyetlen út nyílik előtted, hogy Istenként ismerd meg önmagad: először ismerd meg önmagad, mint nem-Istent. 

A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.
A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden, ami valaha is lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz.

Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ez azonban még nem teszi VALÓSÁGOSSÁ a viszonylagosság birodalmát.

A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk VALÓBAN létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga (bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, hiszen Isten a minden).

A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a fizikai világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet. A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat. Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát -átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.

A tested, az elméd és a lelked egy. Mint ilyen, az Én mikrokozmoszom vagy - az Isteni Teljesség, a Szent Mindenség, az Összesség és a Lényeg. Most már érted, miként vagyok a kezdete és a vége mindennek: az Alfa és az Omega. És most feltárom előtted a végső titkot: a Hozzám fűződő kapcsolatod pontos és valóságos természetét.
TE VAGY A TESTEM.
Ami a tested a lelkednek és az elmédnek, az vagy te az elmémnek és a lelkemnek. Ezért:
MINDENT, AMIT MEGTAPASZTALOK, RAJTAD KERESZTÜL TAPASZTALOM MEG.

Ahogy egy a tested, az elméd és a lelked, az Enyém is az. Názáreti Jézus egyike volt azoknak, akik megértették ezt a titkot, kimondták a megváltoztathatatlan igazságot. Ő így fogalmazta meg: "Egyek vagyunk, én és az Atya."

Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged. Minden mást TE teremtettél és teremtesz azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta neked a választás jogát, hogy azt kezdj az élettel, amit csak akarsz. 

Az érzelem az az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz.
A gondolat színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod TEREMT. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. SOHA. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat ÖRÖKKÉVALÓ.
 
Minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat - a félelem vagy a szeretet. Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul. Valójában nincs is más érzelem - mindössze két szó a lélek nyelvén, a mindenség két átellenes pontja.
A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
Minden emberi gondolat, szó és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!
 
Nincsen olyasmi, mint a "a mennybe jutni". Csak annak a tudása van, hogy MÁR OTT VAGY. Van jóváhagyás, elfogadás és megértés, nem pedig fáradozás vagy erőfeszítés érte. Nem mehetsz oda, ahol már ott vagy. Hogy ezt megtehesd, ahhoz el kellene menned onnan, ahol vagy, és azzal érvénytelenítenéd az egész utazás célját.
A legmeghökkentőbb ebben, hogy a legtöbbek szerint el kellene hagyniuk a helyet, ahol már ott vannak, azért, hogy eljussanak oda, ahová menni akarnak. Így aztán elhagyják a mennyeket, azért, hogy eljussanak a mennyekbe - és közben megjárják a poklot.
A megvilágosodás annak a megértése, hogy nincs hová menni, nincs mit tenni, és nem is kell semmivé lenni - kivéve azt, pontosan azt, AKI EBBEN A PILLANATBAN VAGY.
Úton vagy a seholba.
A menny - ahogy nevezed - nincs sehol. Sehol MÁSUTT. A MENNY ITT VAN.
 
AZ ÉLET LÉNYEGE NEM ELJUTNI VALAHOVÁ, HANEM RÁJÖNNI, HOGY MÁR OTT VAGY, ÉS HOGY MINDIG IS OTT VOLTÁL. MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ A TISZTA TEREMTÉS PILLANATÁBAN VAGY. AZ ÉLET LÉNYEGE TEHÁT TEREMTENI - MAJD MEGTAPASZTALNI, AKI ÉS AMI VAGY.