Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Imádság

2009.04.16
Az imádság az emberi lét velejárója; alapjelenség, amelyet minden időben és minden népnél megtalálhatunk.
Az imádság állapotában az ember - dicsérve vagy kérve - kiemelkedik önmagából, és a végtelen felé tárul.
Sámuel könyvében azt találjuk, miszerint az ima "a szív kiöntése az Úr előtt".

A mai ember feladata, hogy az ima által felemelkedjen, megtisztítsa belső Grál-kelyhét. Ezáltal belső edényünk fényesen ragyogóvá lesz, s képesekké válunk - a meditáció segítségével - a kozmikus energia, az isteni szikra befogadására.

Az imával mi teljesedünk ki az Úr felé, szemben a meditációval, amikor is Ő tud a lelkünkbe költözni és áthatni minket, hogy egységben éljünk vele.

Az imádságot a mai korban felfoghatjuk úgy, mint a hit nyelve, a remény forrása, a szeretet megnyilvánulása. Ha az ima át van hatva e három isteni erénnyel, megtisztítja és átalakítja finomabb (éteri, illetve asztrális) testeinket. Ezáltal szellemi érzékszerveink csírái elkezdenek kibontakozni, mint bimbóból a virág.

Ezen erények erőit az imán keresztül lehet felvenni, s mivel ezek mind isteni eredetűek, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az imát Istentől kaptuk, egyfajta szeretetből végzendő cselekedet gyanánt.

Az imát akkor változtatjuk igazán cselekedetté, ha lélekkel hatjuk át, és élő áldozattá tesszük az Atya számára; élővé pedig, ha benne hitünket foglaljuk szavakba.

Lisieux-i Kis Szent Teréz szerint: "Az imádság a szív ügye, lényege a szív fölemelése Istenhez, és ezzel az Istenben való hit kifejezése. Az ima számomra abban áll, hogy föllendül a szívem, egész egyszerűen az égre vetem tekintetemet, hálámat és szeretetemet kiáltom az Istennek, megpróbáltatásban és örömben egyaránt."

Az imádság az ember legmagasztosabb életműködése. Az imára való képesség különbözteti meg az embert minden más földi élőlénytől. Minden őszintén imádkozó ember szívében a Szentlélek működik.

Az ima tehát nem szavak unott mormolása, nem kötelességből végzett házi feladat, hanem föllendülés, olyan, mint egy felcsapó tűzláng. Vidáman, fényesen nyújtózkodik az ég felé, örvendezve törekszik a magasba. Hiszen belső indítója a bennünk lakó Szentlélek, akit a Szentírás a tűzhöz és a magasra szökellő vízsugárhoz hasonlít.

Jézus tanítása szerint az ima megteremti a kapcsolatot Isten és az ember között csakúgy, mint minden embertársunk között is; ezáltal válik élő keresztáldozattá.Az imában nem az számít, hogy szavaink minél magasztosabbak legyenek, hanem az, hogy amit mondunk, azt teljes átéléssel és odaadással tegyük. Ezáltal az ima egyfajta meditációvá is válhat.
A keresztény meditáció pedig nem csupán találkozás Krisztussal, hanem élet Krisztusban.
Jézus minden tanítványának ajánlotta az egyéni imát. "Amikor imádkozol, menj be a belső szobába, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz."

Azonban ugyanilyen nyomatékkal hangsúlyozta a közös ima értékét és fontosságát is: "Bizony mondom néktek, ha ketten egyetértően kérnek a Földön valamit, bármi legyen is az, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."

A közös imádság megélt szeretet, ami hatással van másokra is - az embereket lelkük legmélyén érinti meg, összeköti őket, és közösséget alkot az együtt imádkozókból.

A közös ima ereje nem összeadódik, hanem összeszorzódik. Amikor egy közösség ugyanabban a hitben és szeretetben együtt imádkozik, akkor a Szentlélek, a szeretet lelke különös erővel működik bennük.

(Sarkadi Melinda írása alapján)