Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lelkigyakorlat

2009.03.14
Helyezd magad egy folyó partjára, akár képzeletben, akár valóságban, és kövesd a folyó áramlását….
Ha meg tudod állni, hogy ne gondolj semmire, a folyó beszélni fog hozzád.
Nem az eszedhez, a szívedhez fog szólni majd, lelkedben csendet teremt, s olyan bölcsességekkel halmoz el, melyet gondolkodással soha sem nyertél volna el….
Először is térj haza önmagadhoz…
Legyél a jelenben….
Kérdezd meg önmagadtól: hol vagyok most?
Mit csinálok most?
Mit érzek most a testemben?
Hogyan lélegzem?
A csend teremtése nem hozható létre azonnal.
Tudatos légy, és akkor megszületik a csend.
És ha most ezen a csenden keresztül szeretnél istennel kapcsolatba kerülni, add fel és engedd el önmagadat minden egyes alkalommal, amikor kilélegzel….
Valahányszor kilélegzel, mondj köszönetet Istennek….
Azért, amilyen ma vagy, azért az emberért, akit Isten alkotott, azért az emberért, akivé válhatsz…
Köszönd meg a múltad…
Köszönd meg a jövőt, amit tartogat számodra…
Add meg magadat minden egyes kilégzéskor azzal a tudattal, hogy minden rendben lesz…
Engedd el aggodalmaidat, és hagyd, hogy helyüket a béke töltse be, mert az Ő kezében, az Ő akaratában van a mi békénk.
Hallgasd a természet új napra való ébredését…
Vedd észre, hogy mennyire egymáshoz illik a Természetben a csönd és a dal:
Milyen sokféle a teremtmények dala, és mennyire mély a csöndje !
A természet egyetlen hangja sem zavarja meg az örökkévaló csendet, mely beborítja a világegyetemet….
Ha meghallod a hangokat, meghallod a csendet is.
Mit gondolsz, a teremtés milyen érzéseket fejez ki ébredésével, mikor az éjszaka csendjét a cselekvés váltja fel ?
Hallgasd a szívedet…
Az is dalol, a Természet része vagy.
Ha eddig nem hallottad szíved hangját, nem hallgattad figyelmesen.
Figyelj oda! Milyen ez a dal?
Szomorú… boldog…
rejtelmes… szerelmes…?
A csöndet is megtalálod szívedben.
Ha valamennyi gondolat, zaklatott érzés, minden egyes fantáziálás és észlelés tudatossá válik benned, nem tudod elkerülni a csendet …
Most pedig szíved dalára figyelj, ahogy összhangba hozza körülötted a természet dallamával…
Figyelj!
Minél érzékenyebben hallgatsz, annál több lesz benned a csend, minél nagyobb benned a csend, annál érzékenyebben fogsz hallani.
Most pedig gyújts meg egy lámpát, és nézd a fényét….
Úgy, ahogy a folyót nézted…
Vagy gyújts meg egy füstölőt, s figyeld, ahogy a füstje eltűnik a levegőben…
Vagy ablakodnál állva nézd az esőt…
Figyeld meg, milyen hangulatot teremt benned…
Próbálj meg nem gondolkodni, csak figyelj és érzékelj….
Nézd, ahogy az esőcsepp egyedülálló és magányos.
Egy zökkenés elég ahhoz, hogy tovább haladjon….
Hallgasd az eső hangját….
Mihez hasonlít?…
Milyen emlékek jutnak eszedbe?…
Nézd, hogyan hat az eső a fákra, mintha a mennyország üzenetével itatódnának át…
Figyeld, hogyan hat a madarakra…
Nézd ahogy a föld felel a vízre, ahogyan felkeveri az életet a poros száraz talajban….
Figyeld a leveleket….
A fiatal kis levelek megnőnek, az öregebbek pedig, ha az eső nem jön… kissé tovább maradtak volna a fán….
Kutasad a felhőket….
honnan jöttek….
hová mennek….
kövesd őket útjukon születésüktől halálukig….
Figyeld, ahogy az esőcsepp lehull a kiszáradt
földre….
fára….
tetőkre…
Nézd, mennyire alaktalanok még felhőkorukban….
Lásd, ahogy alakot öltenek és egyéniséggé válnak….
és akkor a földre hullva elvesztik önmagukat….
Nézd az esőcseppeket, ahogy ablakodon külön válnak….
patakokat alkotnak….
hozzájuk csapódnak más, egyedüli cseppek, s magukkal sodorják őket…
Lásd meg, mennyire azonos a sorsuk.
a felhőknek,
a fáknak,
a leveleknek,
a madaraknak,
az állatoknak,
az embereknek
és tenmagadnak
Bármennyire is különállók vagyunk, az élet folyama elnyel minket is, és azután folyik tovább….
Végül feküdj a hátadra kinyújtott karral.
Képzeld el, hogy elengeded magad, és az élet magával ragad, haladsz….
mint esőcsepp és levelek, a füstölő füstje,
mert te is, akárcsak ezek, a világmindenség része vagy.
Engedd hát el önmagad.…
Lazíts, és haladj tovább….
Hallgasd a szívedet…
Az is dalol, a Természet része vagy…