Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önelfogadás

2009.03.15
Ez a rendrakás az, mely nélkül az elme csak sötétségben tévelyeg és nem látja az erdőtől az erdő mélyén levő otthont.
Elfogadni másokat, tulajdonságokat, minőségeket és ezek egyedi keverékét: Önmagunkat, - az egyik legnehezebb dolog, mégis kihagyhatatlan!
Munkám során nagyon sok ezoterikus - önmegvalósító emberrel találkoztam és azt tapasztaltam, hogy akik nem gyakorolták az elfogadást, azok egy idő után teljesen megrekedtek a fejlődésben. Csak gyűlt-gyűlt az információ, de a rendrakás érdemi része, az elfogadás nem történt meg, így idővel nagyobb lett a káosz, mint mikor nekivágott az illető, saját lelki világa felfedezésének!
Ha sikerül elfogadnunk bármit magunkban, akkor onnantól azt a dolgot kívül a világban, másokban is maradéktalanul el tudjuk fogadni!
Ne tévesszük össze az elfogadást azokkal a hamisságot tükröző hozzáállásokkal, mint a tolerancia, kompromisszum, megtűrés, belenyugvás vagy beletörődés. Ezeket az elfogadásra képtelen Egó gyártja, hogy az el nem fogadásunkat palástolja! Ne hagyjuk, hogy ezek a silány minőségek uralják életünket, hanem tanuljuk meg az elfogadást és gyakoroljuk azt, mindenre és mindenkor!
Az elfogadást a szívünkkel fogjuk végezni. Szívünk mélyén termelődik az a szeretet energia, mely képes mindent áthatni és a bennünk levő ellenállást feloldani. Ezzel a szeretettel kell csak vegyítenünk azokat a tudattartalmakat, melyeket most még a kitaszítás, ellenállás érzete sző át.
Lazulj el, figyelj befelé!
Idézd azt a dolgot, tulajdonságot, viselkedést, vagy bármit, amit eddig nem sikerült elfogadnod magadban vagy a világban! Gondolj rá és közben figyelj a lelki szívedre is.
Képzeld el, hogy a szívnek van egy hatalmas kapuja, melyet Te most kinyitsz. Ahogy nyílik a szíved, úgy látsz a mélyére és az elfogadandó tudattartalmadat beteszed a nyitott szívedbe. Elhelyezed a szíved belsejében azon a helyen, ahol a helyét érzed.
Kérd meg a szíved mélyét, hogy termeljen sok-sok szeretet energiát, hogy az átjárhassa és feloldhassa az ellenállásodat!
Érezd, ahogy egyre jobban be tudod ezt a dolgot fogadni, jobban elmélyül benned és hagyd, hogy idővel eljusson a teljes elfogadottság állapotába!
Azzal, hogy elhelyezted a szívedben, már megtetted a legszükségesebbet: kinyilvánítottad elfogadási szándékodat! Innen, már csak idő kérdése, hogy beálljon a teljes elfogadás állapota. Ez lehet pár perc vagy 2-3 nap is. Időnként figyelj befele és nézd meg, hogy tart-e még a feloldási folyamat? Aztán csak hagyd, hogy a végére jusson!
Ha gyorsan kell véghez vinned egy elfogadást, akkor a következő módon végezd az előző gyakorlatot:
Ahogy a szívedbe tetted az elfogadni kívánt tudattartalmat, igyekezz azt a legmélyebbre eljuttatni. Amikor kinyílik a szíved minden mélységében és eljut a szíved csücskéhez, akkor van esélyed a teljes elfogadásra. Ekkor, eggyé válva a tudattartalommal, meg kell élned, hogy annyira azonosulsz vele, hogy az elveszi a létedet is. Teljesen feloldódsz benne!
Ekkor születik magától egy felismerés: " de hiszen ez én vagyok!" Ez az elfogadás - befogadás legmélyebb élménye.
Hagyd még a folyamatot érlelődni, mert az ez után következő csendben eljuthatsz arra a következő felismerésre, hogy: "ez nem én vagyok, tőlem teljesen független!" Ekkor elérhet egy nagy megkönnyebbülés élmény, ami után azt tapasztalod, hogy nem tud érdekelni a korábban izgató tudattartalom. Hiába próbálod visszahozni, hogy továbbra is elfogadásban részesítsd, teljes közömbösséget élsz meg vele kapcsolatban.
Így tudod közvetlenül a helyére tenni, elfogadni bármely dolgot.
Önelfogadássá válik, bármit is sikerül elfogadnod. Hiszen minden Te vagy, csak jelen pillanatban nem azonosítod mindennel magad. Ez viszont csak egy téves önazonosítás, mely az Egód teljességet kizáró, attól magát elszeparáló önértékeléséből fakad.
Nem vagy azonos azonban ezzel a szűk énnel, sokkal inkább a teljességgel, illetve azt felismerve és tovább érlelve az azt követő ürességgel. 
 
Huszti Sándor shu@freemail.hu