Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagyhétfő

2009.04.06

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment.

Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból.

Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte.

A ház betelt a kenet illatával.

Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt:

 "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.

 Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek."

A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Mária és Júdás két, egymással ellentétes jellem.

Mária Jézus igaz tanítványának bizonyul, amikor szeretetének jeleként megkeni Jézus lábát.

Júdás viszont a hamis tanítvány, aki később áruló lesz. Mindaz, aki az asszony cselekedetében nem képes felismerni a szeretet tettét, hanem irigységből és rosszindulatból hibát keres benne, nem tudja majd értékelni Jézus önfeláldozását, az emberekért vállalt szenvedését, mint szeretetének jelét.

Csak a hívő, jóindulatú ember számára felismerhető az isteni szeretet.

Ha Jézus a keresztjének üzenetét meg nem értőkre vagy visszautasítókra gondolunk, akkor talán jogosnak tűnik a kérdés:

Talán még az isteni szeretet sem képes legyőzni az emberi rosszindulatot?

Isten talán nem is akarja legyőzni, inkább meghagyja szabadságunkat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van. De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ő jelenlétét!

Forrás: Evangelium minden nap