Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

Egyszerű légző gyakorlatok a feszültség/stressz elengedésére.

Állva végezzük.

 

 

I. Életerő-feszültség légző gyakorlat

Miközben orron át lélegezve beszívjuk a levegőt, mondjuk magunkban azt: "beszívom az életerőt" és miközben kilélegzünk (orron, vagy szájon át), mondjuk magunkban azt: "kifújom a feszültséget". Ezt a gyakorlatot néhány percen keresztül végezzük. Gyakorlottan bármilyen élethelyzetben alkalmazhatjuk a feszültség/stressz elengedésére.

II. "Fehér fény - fekete fény" légző gyakorlat

Miközben beszívjuk a levegőt, képzeljük azt, hogy a belégzés ideje alatt a fejünk tetejétől a lábunk ujjáig a hófehér fény tölti be a testünket és a kilégzés ideje alatt képzeljük azt, hogy a lábunk ujjától a fejünk tetejéig a "fekete fény" tölti be a testünket. Ezt a gyakorlatot néhány percen át végezzük, melynek hatására a feszültség/stressz oldódik testünkben és helyét a nyugalom tölti be.

"Ha tudod irányítani a légzésedet, akkor máris a jelenben találod magad. Ha a légzésed tudatos, rálelsz az élet forrására. Ha a légzésed tudatos, legyőzheted az idő és a tér korlátait. Ha a légzésed tudatos, egyszerre leszel a világban, s azon túl is." Osho                                                                                                            

III. 3:3,4:4,6:6,7:7,8:8 Légző gyakorlat

Lazuljunk el annyira, amennyire képesek vagyunk. Hagyjuk magunk mögött a múlt nehézségeit és a jövő gondolatait. Lélegezzünk nyugodtan és módszeresen. Egy teljes belégzést kövessen egy teljes kilégzés. Most lélegezzünk be az orron keresztül 3 szívdobbanásnyi ideig. Az egyes számnál a gyomor felső részét kell érzékelni, a másodiknál a mellkas alsó részét, a harmadiknál a teljes mellkast töltjük fel levegővel. Ezt követően azonnal kezdjük meg a kilégzést szájon keresztül a gyomorrésznél kezdve, és felfelé haladva minden egyes szívdobbanással, egészen addig, amíg a tüdők kiürülnek. Ismételjük ezt mindennap néhány percig, amíg természetessé nem válik.

Amikor már tudjuk követni a 3:3 tempót, próbáljuk meg a 4:4-el. Ekkor a testet négy részre osztva lélegzünk, de a belégzésnél a gyomor rész legyen az első és a mellkas az utolsó, kilégzésnél ugyanígy.

Amikor már a tüdőnk hozzászokott a feladathoz, megpróbálhatjuk a 6:6-os változatot. Hat szívdobbanás idejéig tartson a belégzés és hatig a kilégzés. Később próbálkozhatunk a hétig, vagy nyolcig tartó légzéstechnikával is. Megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet.

Soha ne lélegezzünk ötig számolva, mert az maradandó lelki zavart okozhat!

A módszeres légzés önmagában még nem egy gyakorlat, de a legtöbb gyakorlat alapja. "Láthatatlan" segítőink velünk örülnek majd, amint észreveszik, hogy tudatosan kontrolláljuk légzésünket.

  

IV. Idegtorna

"A gyakorlatot legcélszerűbb este és reggel végezni, mikor már és mikor még nem vagyunk felöltözve, mert a ruhák szorítása gátolja a tornát. Az ágyon hanyatt fekve kényelmesen elnyújtózunk. Egészen elernyesztjük tagjainkat, azután mély lélegzetet veszünk. Annak ellenére, hogy mellkasunkat teleszívjuk levegővel, érzésünk az legyen, hogy még egy kevés levegőt be tudnánk fogadni. E pozitúrában mellkasunk magasra duzzad, s hasunk mélyen besüpped. Most hirtelen, lökésszerű mozdulattal, anélkül hogy tüdőnk a levegőt kiengedné, kitoljuk hasunkat, míg mellkasunk ennek megfelelően besüpped. Ebben az állapotban maradunk addig, míg a tüdőnkben lévő levegőből futja. Ha már nem bírjuk tovább, kilégzés következik. A gyakorlatot négyszer-ötször egymás után megcsináljuk, azután két-három perc szünetet tartunk. E gyakorlatot biopszichológiai terminológiával "mérleggyakorlatnak" nevezik a has és mell mérlegszerű mozgása miatt. Néhány heti idegtorna után idegenergiánk csodálatos mértékű növekedését észlelhetjük, mivel a mérleggyakorlat serkentő masszázst ad a napidegfonatnak és több belső elválasztású mirigyet késztet fokozottabb munkára.” /Szepes Mária/