Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Most múlik...

2009.03.29

Most múlik pontosan,

engedem hadd menjen.

Szaladjon kifelé belőlem,

gondoltam: egyetlen.

 

Nem vagy itt jó helyen,

nem vagy való nekem.

Villámlik, mennydörög.

Ez tényleg szerelem.

 

Látom, hogy elsuhan

felettem egy madár.

Tátongó szívében szögesdrót,

csőrében szalmaszál.

 

Magamat ringatom,

míg ő landol egy almafán.

Az Isten kertjében

almabort inhalál.

 

Vágtatnék tovább Veled az éjben.

Az álmok foltos indián lován.

Egy táltos szív remeg a konyhakésben,

Talpam alatt sár és ingovány.

 

Azóta szüntelen

Őt látom mindenhol.

Meredten nézek a távolba,

otthonom kőpokol.

 

Szilánkos mennyország,

folyékony torztükör.

Szent János bogara

fényében tündököl.

 

/Quimby/

Kép