Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miről is szól...dr.Csath Magdolna írása

2009.10.20

Miről is szól valójában az IMF-el kötött megállapodás?

A parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör - a kormány - magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis - éppen úgy, mint a korábbiakat - nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk. A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF-el kötött megállapodás részleteibe. Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva vetette fel a további megszorítások, bér-, nyugdíj- és családi pótlék befagyasztások szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF-el kötött hitel megállapodás feltételeit emlegette. Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további részletei. Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek a 2008. no vemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal) és az ezt kiegészítő "szándéklevél" (Attachment I. Hungary: Letter of Intent, 15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand-By Arrangement - Informational Annex, és Hungary - Assessment of the Risks to the Fund and the Fund's Liquidity Position. 18. oldal.)

Nézzük először, hogy melyek a "szándéklevél" főbb gondolatai! A levél dátuma 2008. november 4. Címzettje Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója. A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök. Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF-nek!

Idézetek a levélből: "a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 md euro értékben. Ez és a további 6,5 md euro EU-s segitség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja a magyar kormány politikáját.

Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának visszaszerzése.

A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15-ig, a második május 16-ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra a célok elérése érdekében.

A 2009-es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkeni fog a hazai kereslet, a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.

2009-ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.

A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat. 2009-ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené az állami bevételeket.

A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008-hoz mérve 2009-re a kormány kiadásait 2 %-al kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz szükséges önrészek biztosításánál.

A kormány 2010-ben is - ahogy arról az IMF-el megállapodott - folytatni fogja a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.

A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF-el együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag készen áll a felmerülő problémák kezelésére."

A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna - hiszen a szavazás ezekről a témákról december 15-én volt - a kormány nevében a pénzügyminiszter és az MBN elnök már beígérte az IMF-nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat, tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.

Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU-s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra utal, hogy azok a nagy - többnyire infrastruktúrális beruházások - folytatódhatnak, amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.

A hazai kis- és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének, és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.

Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4-én tette az IMF-nek.

A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal később, december 15-én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita szinjátéknak tekinthető!

A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).

Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008. október 13-30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.
A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát előzetesen egyeztették.

Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat. Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönheti. Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.

Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!

"Az állandóság az EU-hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %-ka volt. A költségvetési hiány 2002 és 2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem - a GDP - 8 %-ka. Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság, ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %-át. 2009-re ez az érték 115,8 %-kra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %-át. Ezzel egyidőben a gazdaság 2009-ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások és 2009-ben drámaian, 3,9 %-al csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása miatt 2009-ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009-ben csökken és drágább lesz a cégek rendelkezésére álló hitel.

Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan azokat - bérbefagyasztás - stb. -, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén újabb megszorításokra tesz javaslatot.

Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU-s projektek önrészét és az adósságtörlesztést. 2010-re az ország adóssága - figyelembe véve az IMF-es és a többi hitelt is - rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól, hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői stábja és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára."

A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt tartja az országot, amelynek keretében az MNB-t is átvilágítja.

Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.

Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek folyamatos és bármilyen áron - akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása, és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is - történő biztosítása.

Ezt a csomagot, - az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány az IMF-el együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.

Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve, hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás további, még nem ismert részleteiről?

Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010-re elviselhetetlen méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy "bármilyen helyzetbe is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését, csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét". (Idézet az IMF anyagból).

De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel? Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF-nek? És a többi hitelezőnek? Esetleg a maradék állami és családi vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?

A legfrissebb hírek szerint, a szakszervezetek nyomására a kormány picit enged, és a közszféra 13-dik havi fizetéséből valamennyit hajlandó kifizetni. Ennek azonban ára lesz. Már az is elhangzott, hogy hamarosan újabb megszorításokra kerül sor. Ez is azt bizonyítja, hogy a kormány csak a meglévő és folyamatosan csökkenő nemzeti jövedelem újraelosztásáról hajlandó tárgyalni, a gazdaság élénkítéséről viszont, ami a nemzeti jövedelmet növelné, nem. Ezért amit most odaad a közalkalmazottaknak, azt másoktól fogja elvenni. Újabb megszorítások formájában.

Nem lenne itt az ideje annak, hogy az országot hozzáértő és az ország érdekeit képviselő, a társadalommal szóba álló szakemberek vezessék?

Dr. Csath Magdolna
közgazdász egyetemi tanár