Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utolsó óra

2009.02.15

A kép, ahogy most kinéz körülöttünk a Föld, ahogy kinéz most a társadalom, az nagyon rossz. Jelentem, a Föld nagy bajban van és azért utolsó óra az előadásom címe, mert ma körülbelül itt tartunk. Lehetőségeink egyre szűkülnek, s ahogy megy előre az idő, egyre kevesebb tennivalóra marad lehetőség, és egyre kevesebb tennivalóhoz lesz idő. A történelem során az emberiség most először jutott odáig, hogy igen jó eséllyel, teljesen maga alatt vágva a fát, össze tudja omlasztani és bonyolultságában csökkenteni tudja a jelenleg körülöttünk élő társadalmat. Ez a nyugati világban jelent különösen csapást, hiszen amiről beszélek, az alapvetően két dolog: az éghajlat változás és az erőforrások kiapadásának változása.

Az erőforrások kiapadása Afganisztánt nem fogja annyira szíven ütni, mint Magyarországot, hiszen ott most is szamárháton járnak leginkább. Az eredeti végzettségem asztrofizikus, kozmológiából doktoráltam, ezért mutatok be egy ábrát, amelyen holdbéli táj látható, mellette egy marsi síkság. Ha mellé rakunk a Földről is két képet, látható, hogy a Világegyetemben és a Naprendszerben a Föld igen kitüntetett helyet foglal el. Van egy bonyolult élőrendszere és ez az élőrendszer igazából az emberi kísérletezés tárgyává vált. Van egy akadémiai kutatócsoport az Egyesült Államokban, amely felmérte a 23 nagy élőrendszer helyzetét a Földön. Ezek a nagy élőrendszerek, ilyenek, mint például az óceánok élővilága, az esőerdők élővilága, stb. A 23 nagy-rendszerből 15-re föltétlenül szükség van ahhoz, hogy az ember tovább élhessen a Földön. És ebből a tizenötből tíz már annyira károsodott, hogy kétséges, kibírja-e a további károsodásokat. Tehát az ember szó szerint a saját létfeltételeit szünteti meg, ahogy megy előre az idő. Mert azt érdemes az emlékezetünkbe vésni, hogy az élőrendszer, a Föld elvan nélkülünk, de mi, emberek nem tudunk sokáig létezni az élőrendszerek nélkül, tehát nekünk szükségünk van az élőlények tömkelegére.

Nézzük ezt a válságot: mi ez? Éghajlat-változás, és erőforrás válság. Az éghajlat megváltozása az tény, tehát nem lehet arról beszélni, hogy egyes tudósok azt mondják, hogy van, mások pedig azt mondják, hogy nincs. Az éghajlatváltozás van, mérhető és egyre bonyolultabb következményei vannak, egyre inkább tesszük tönkre vele a saját jövőnket. Mondhatnám úgy is, a felélt jövő, mert ennek a tanulmánynak, amelyről beszélünk, van egy ilyen címmel keringő változata is. Tehát szó szerint az történik, hogy feléljük a saját és gyermekeink jövőnket. A másik út, amelyik idevezet, az erőforrások mértéktelen használata, mértéktelen formában termeljük ki a Föld kincseit. Olajat, gázt és szenet használunk, főképpen arra, hogy energiát állítsunk elő, mozgassuk az autónkat, gyártsunk vacakot, aztán gyártsunk élelmiszert. Sajnos meg kell mondani azt is, hogy az élelmiszer előállítás is általában olajra épült, ezért rendkívül nagy befektetés árán érünk el viszonylag jó termésátlagokat. Ha ezek megszűnnek, tehát elfogynak ezek az erőforrások, akkor mi olyan jövő elé nézünk, amely távolról sem olyan rózsás, és távolról sem tartalmaz annyi energiát, mint a mostani. Érdemes megnézni, hányféle energiaforrást használunk, ég a villany, használunk írásvetítőt, amelyek elképzelhetetlenek lennének olcsó energia nélkül. De nemsokára hiányt fogunk szenvedni belőle. De mielőtt a jövőről szólnék, néhány gondolatot vázolok, az idevezető útról, amely megmutatta, hogy mi vár ránk, ha rosszul cselekszünk, ha rossz döntéseket hozunk meg. Nem én vagy Önök, hanem az emberi faj együttesen. A természetes környezet és az emberi genetikai örökség nagyon erőteljes szerepet játszik ebben.

Először beszéljünk egy picit a rendszerekről. A rendszerekről, amelyekben élünk. Ilyenek először is a természetes élőlény-láncok. Ha belegondolunk, először is a természetben minden körfolyamatoknak a része, tehát, ha a levelek lehullanak a fákról, azokat a rothasztó baktériumok megemésztik és újra visszajut a táptalajból a gyökereken keresztül a fákba. Ha például a levéltetvek eszik a leveleket, akkor a levéltetveket eszik a madarak, a madarakat a ragadozó madarak, de mindegyik elpusztul, és előbb-utóbb a talajbaktériumok bontják le és ugyanúgy visszajutnak a fába, a levelekbe, tehát egy körfolyamat részei. Persze a tömegek nem mindegy, hogy mekkorák, tehát, hogy mennyi levél van, mennyi levéltetű, énekes és ragadozó madár, ez világos, hogy az arányoknak mindig meg kell lenni.

Mi van, ha fölborulnak az arányok? Képzeljünk el egy erdőt, ahol vannak vaddisznók és vannak farkasok. Ugye a vaddisznók számát a farkasok szabályozzák, tehát ha sok a vaddisznó, akkor a farkasok többet esznek. Ha viszont nincsenek farkasok, akkor viszont túlszaporodnak a vaddisznók, de a vaddisznók számát ilyenkor járványok fogják szabályozni. Olyan járványok, amelyek a vaddisznókon élősködő lényekből indulnak ki. Ugyanis a farkasok azokat a vaddisznókat kapják el, amelyek gyengébbek vagy betegek, s ezek, ha kikerülnek az állományból, tovább már nem fertőzhetnek. Viszont, ha nincsenek farkasok, akkor ezek a beteg állatok nem pusztulnak el, hanem ott maradnak a vaddisznó kondával és meg tudják fertőzni az egészséges állományt. Tehát a természet nagyon sok módot talál arra, hogy szabályozza egy adott élőlénynek az egyedszámát egy adott területen. De van olyan, amikor nincsenek meg a természetes fékek és túl tud szaporodni valami.

Az önszervező rendszerekben, amikről most itt beszélünk, előfordulhatnak túlszaladások, de azoknak a vége egy nagyon nagy baleset, egy nagyon nagy katasztrófa. Erre példa a Szent Máté sziget rénszarvasai. Az ötvenes években a Szent Máté szigeten, ami egy ilyen negyed Békés megye nagyságú sziget, rénszarvasokat telepítettek. A szigeten egyébként nem volt semmi, csak zuzmó meg sirályok. A sirályok azonban nem esznek rénszarvast és a rénszarvasok sem esznek sirályt, ezért jól elvoltak egymással. Viszont a rénszarvasok elkezdték legelni a zuzmókat, és a rénszarvasok bődületes szaporodásnak indultak, mert nem volt ragadozó, aki irtsa őket, a sziget meg telített asztalként szolgált számokra. Tehát a rénszarvasok száma egyre meredekebben emelkedett, az ilyen függvényeket úgy hívják, hogy exponenciális függvények, a társadalmi folyamatokban is így növekszik sok minden, például a Föld népessége, a megtermelt javak, a pénz, stb. A szarvasok száma tehát rendkívüli gyorsasággal növekedett, egészen addig, amíg le nem legelték az egész szigetet és akkor jött az első tél, amikor nem volt táplálék és a rénszarvasok majdnem mind egy szálig kipusztultak. Tehát az a lényeg, hogy a túlszaporodásnak előbb-utóbb az vetett véget, hogy megszűnt a külső erőforrás, jelen esetben a táplálék. Aztán mi az önszerveződési folyamat a társadalom esetében?

Az önszerveződő rendszerek közül az egyik nagyon fontos a piac. Ez szabja meg az életünket, például, hogy úgy tartjuk el a piacokat, hogy vacakokat veszünk az áruházakban. Higgyük el, a javak döntő többségére nincsen egyáltalán szükségünk és az ember történelme kapcsán ezt be is lehet bizonyítani, hogy ez valóban így van. Szóval, a piac egy önszerveződő rendszer és mindenáron igyekszik a saját területét teljesen lefedni. Ezért van az, hogy minden a vásárlásra épül és minden lehetséges helyre beépül a piac és a piac is túl tud szaladni. Erre nyilvánvaló példák a pilótajátékok. Volt 1992-ben egy Karitász nevű intézmény Kolozsvárott, ennek semmi köze nincs a segítő szeretethez, amit a szó jelent, hanem ahhoz volt köze, hogy ez egy pilótajáték volt és a belépőknek fél év múlva a befizetett összeg nyolcszorosát ígérték. És egészen addig az emberek kételkedtek, amíg valóban elkezdődtek a visszafizetések, így egyre terjedt a lánc, minél több ember lépett be és még mindig tudtak visszafizetni. És sok mindent hittek, hogy például a nyugati országok ezen a Karitászon keresztül támogatják a szegény román népet, vagy fegyverkereskedők mossák tisztára a pénzüket, de az igazat, hogy az új belépők pénzét osztják szét a régi belépők között, senki nem akarta elhinni. Egészen addig, amíg a játék el nem érte Románia határait, és nem tudott tovább terjeszkedni, nem volt több új belépő, nem volt miből fizetni és az egész összeomlott. Ez is éppen úgy növekedett, mint a rénszarvasok száma és éppen úgy omlott össze, mint a Szent Máté szigeten a rénszarvas-állomány, miután nem volt több erőforrás, nem voltak többen, akik hozták a pénzt, azután összeomlott.

Vannak olyan társadalmak is, amelyek túllőtték magukat, amelyek túl növekedtek. A mienk is ilyen, csak még nem mindenki látja. Van rá elég példa, a Húsvét szigetek példája. A Húsvét sziget a Csendes óceánon található, Csillétől Nyugat felé, és a polinézek a Csendes óceánon kb. utoljára hódították meg ezt a szigetet. Ezen a szigeten sok minden volt, pl. pálmafák, művelhető talaj, dús élővilág, halak a környező tengerekben és a polinézek elkezdtek szaporodni, mert a környezet nagyon jó volt arra, hogy szaporodjanak. Egy bizonyos egyedszámon felül a közösség elkezd specializálódni, különféle feladatokra különféle embereket kijelöl. Amíg pár száz ember van, általában mindenki ugyanazt csinálja; földet művel, vadászik, de amikor több százan vannak, akkor lehetővé válik a munkamegosztás és itt is elkezdődött. Lett király, lett írnok, lettek iparosok, lettek kézművesek, földművelők meg halászok. És elkezdték azt a buta dolgot, hogy a vallásuk részeként hatalmas kőszobrokat állítottak a sziget partjaira, amik néznek a tenger felé néznek. Nem tudjuk miért, valószínű az lehetett a hiedelem, hogy ezek az ősök szellemei, vagy az isteneik, akik várják a polinéz hajósokat, akik jönnek haza. A bánya azonban, ahonnan a köveket bányászták, a sziget belsejében volt, s ezeket az óriás szobrokat - 20-30 méteres szobrokról van szó - úgy vitték ki fagörgőkön a tengerpartra. Ehhez először el kellett kezdeni kivágni a fákat.

Egyre gyorsabb ütemben építették a kőszobrokat, mert mindenki túl akarta szárnyalni a másikat. Ez gondolom, ismerős. Mindenki nagyobb kőszobrot akart építeni a családjának, mint a szomszéd, éppen ezért az utolsó fát is kivágták a szigeten. Ez borzasztó, de addig csinálták, amíg volt fa. Utána megszűnt a halászat, mert nem tudtak csónakokat csinálni. Onnantól gallyakkal kellett tüzelni, meg bokrokkal, és az esők elkezdték lehordani a termőtalajt a világtengerbe. Tehát megszűnt a földművelésnek az addig megszokott formája is, éppen ezért, hogy ne mossa le az eső a termőtalajt, ezért több millió kisebb-nagyobb követ hordtak ki a szántóföldekre. Aztán a végén már a tyúkokat ették, amiket hoztak magukkal, ugyanis a tyúk volt az egyetlen állat, amit ehettek, és nagyon érdekes, 3-4 méter magas, fél méter vastag kőfallal épített tyúkólaik voltak, amelyek meggátolták a lopásokat. A végén pedig eljutottak az emberevésig is. Aztán amikor már a sziget nem tudta eltartani a népességet, járványok, betegségek, éhezés miatt lecsökkent. Fénykorában húszezren éltek a szigeten, amikor az európai felfedezők megérkeztek, százötven-valahányan maradtak életben, tengődve a szigeten. És nem olyan sokkal korábban hagyták abba az emberevést. Van ennek egy nagyon fontos üzenete: az a társadalom, amelyik gombamód szaporodva föléli a környezetét, biztosan a pusztulásba rohan, ha csak nem kap kívülről további erőforrásokat.

De most nyitunk egy zárójelet és mondom: mi most éppen a Földdel csináljuk ezt, hiszen a Földet zsigereljük ki minél jobban és már nincs hová terjeszkedni. Ránk is az összeomlás fog várni, ha így folytatjuk. Azt szokták mondani a politikusok, hogy az jó, ha a gazdaság pörög, növekszik az a bizonyos GDP, az ország termelése. Képzeljük el, amikor a Húsvét szigeteken hetente építettek egy szobrot, mindenki foglalkoztatva volt és a halászok eltartották a királyt és a többi mesterséget űzőket is, akkor ott mekkora lehetett a gazdaság termelő képessége?! Óriási. Csak éppen emberevés lett a vége. Tehát vigyázni kell azokkal a fogalmakkal, hogy növekedjen a gazdaság. Nem kell annak folyamatosan növekednie, mert annak az a vége, hogy katasztrófa történik. A társadalmak meg tudnak csúszni akkor is, ha nem élik fel a környezetüket, például akkor, ha zsarnoki rendszereket építenek ki magukban, meg például akkor, ha az emberek agyát eltompítják. A mai világ nagyon-nagyon ravasz módszereket használ arra, hogy eltompítsa a mi érzékeinket és úgy gondolkodjunk, ahogy azok akarják, akik ezeket a nagy bevásárló központokat építik föl. Az eltompítás rendszere manapság kiválóan működik.

Ebben az országban van 3 millió gyakorlati analfabéta, három millió ember, aki tud írni és olvasni, de nem ír és olvas, hanem nézi az RTL Klubot, meg a tv2-t és azok alapján tájékozódik a világ dolgairól. Szerintem mindenki tudja, hogy ha összehasonlítunk egy hagyományos tv-híradót az RTL-ével, mekkora közötte a különbség. Tehát érdemes úgy tájékozódni a világ dolgairól, hogy nem hagyjuk eltompítani magunkat. Higgyék el, a világ mindent meg fog tenni, hogy ez az agymosás teljes legyen, nekünk magunknak kell védekezni ellene, mert az ember genetikai öröksége nagyon más, mint amit most el akarnak rólunk hitetni. Nézzük meg, mi volt az emberré válás útja: az ember 150 ezer évig a szavannán élt és alig jött ki Afrikából. Ahhoz vagyunk szokva, hogy tágas terek vesznek bennünket körül.

Nézzük meg, milyen parkokat építünk. Nem olyanokat, amelyek tele vannak fával, hanem itt egy liget, itt egy üres tér, ott egy liget, ott megint egy üres tér. Pont úgy, mint a szavanna. Az emberek többsége szereti azt, ha olyan táj veszi körül, mint amilyen volt a szavanna. Nem csoda.150 ezer év genetikai öröksége belénk építette. Ugyanakkor az is belénk van építve, hogy hány emberrel vagyunk jóban. Nézzék meg az interneten a különböző ismerkedős csatornákat, nézzék meg, hány ismerősük van, ez kb. 2-300 személyt jelent és nem többet. Ha sokkal több van, akkor is ez azt jelenti, hogy 150-200 esetleg 300 embert ismerünk jobban, a többit meg már láttuk. Az ember arra van beállítva, hogy 150-200 közelebbi ismerőse legyen, tehát akiről kb. tudja, hogy mi a neve és a családja hogy néz ki. Miért? Azért, mert ekkorák voltak az ősközösségben a csoportok, ekkorák voltak a szavannán azok a csoportok, akik a vándorlásból éltek. A szomszédos csoport az már ellenséges volt. Tehát éppen ezért voltak azok a területek kiszabva, hogy mekkora terület kell egy embernek. Sokkal több, mint ami most jár.

Nem véletlen, hogy nem érezzük jól magunkat egy 30 négyzetméteres panellakásban. A szabadság is benne volt ezekben az emberekben, tehát ha látnak egy olyan filmet, hogy van a csoport meg van a főnök, az tévedés. A régészeti vizsgálatok és a kulturális antropológia megállapította, hogy ezekben a csoportokban nem voltak kijelölt főnökök. Mindenki tudta, hogy mi a dolga. Na ezért nem szeretjük a munkakerülőket sem, mert a munkakerülőket nem szívesen tartja el a csoport. Tehát megvolt a munkamegosztás és megvolt a kis létszám. Továbbá az is megvolt, hogy mennyi időnként születnek a gyerekek. Általában 5 évente. Miért? Azért, mert ha sűrűbben születtek a gyermekek, akkor az egyiket a karjában kellett vinnie az anyának, a másikat pedig kézen fogva vezetni, és így egyértelmű, hogy elkapja valamelyik ragadozó. Nem tudott ennyi gyerekkel bánni az anya. Ebből következik, hogy a gyermekek amikor megszületnek, 4-5 évig az anyára van föltétlen szükségük, tehát arra van szükségük, hogy az anyával 4-5 évig bensőséges kapcsolatuk legyen, mert erre van a genetikai örökségünk beállítva. 4-5 év! Nem 1-2! Nagyon nagy bajt csinál az, aki bölcsődébe adja a gyerekét, mert keres ugyan pénzt, de a gyerekben visszafordíthatatlan folyamatokat indít be.

A gyereknek szüksége van arra, hogy ha beleszületett a családjába, egyre jobban bele is illeszkedjék. A szocializációnak, a társadalomba való beilleszkedésnek nem a bölcsődében kell megtörténnie, hanem a családokban. És a családba beleértem a nagyszülőket és az esetleges testvéreket is. A régi magyar családmodell ez volt. Most meg nem ez. Költözzél szét, azért mert akkor te is veszel mosógépet, neked is lesz másik kocsid és akkor pörög a gazdaság. Csak éppen a gyerekek, azok fognak egyre hontalanabbá válni ebben a világban. És akkor beszéljünk a tudatosról és tudattalanról, hogy hogyan gondolkodunk. A tudatos részünk az felülbírálja a tudattalan által hozott döntéseket, mert a tudattalan hozza meg a döntéseket. Ha el kell ugranunk egy autó elől, az egy tudattalan döntést, mert nem is érünk rá gondolkodni. Ez az ösztöneinkben van. Ez nagyon jó. De a társadalom megkívánja azt is, hogy gondolkozzunk a döntéseinken, tehát nem lehet az, hogy agyonverjem a szomszédot, csak azért, mert nem tetszik, arra szoktatott rá a társadalom, amibe beépültem, hogy felülbíráljam azt, amit a tudattalanom akar. Mert a tudattalanom mit akar? Állandóan bebizonyítani, hogy én vagyok a legszebb, a legokosabb, a legjobb. Ez biztos, hogy nem így van, de a tudattalanom el akarja velem hitetni, és másokkal is. Akik meg nem hiszik, azokat meg agyon kell verni! Tehát a tudattalanom ezt szeretné velem csinálni. És amikor arra alapoznak a reklámok, hogy az ösztöneinket éljük ki, akkor a legrosszabb természetünket szabadítják föl. Pont azt a legrosszabbat, amit a társadalmi beidegződések egyébként féken tartanának. Ezért volt az is rossz, amikor azt mondták az embereknek a felvilágosodás korában, hogy mostantól éljetek az eszetek szerint, ne hallgassatok az érzéseitekre. Dehogynem!

Az ész az nem elég. Kellenek korlátok. Például a vallásos vagy erkölcsi korlátok. És ha azokat félredobjuk, akkor ne csodálkozzunk, hogy selejt társadalmat kapunk. Tehát a döntéseink ebből a szempontból nagyon érdekesek: a tudatosnak meg kell fogni a tudattalant. Vissza kell fogni. Mondok erre egy történetet: képzeljék el, hogy egy lélektanász - idegen szóval pszichológus - tart egy előadást és kihív valakit a közönségből és mondja neki, hogy válasszon az emberek képei közül. Van mondjuk három rossz arcú, sebhelyes, látszik rajta, hogy gonosz, meg van három szép ember. Nyilván valamelyik szép ember képét fogja kiválasztani, csak a lélektanász az bűvész is és kicseréli a képet, miközben odaadja neki, és azt mondja, hogy most mutassa fel a közönségnek, hogy kit választott és mondja el, hogy miért azt választotta. Fölmutatja, meglátja, hogy egy rossz arcot választott és nem azt csinálja, hogy azt mondja: de hát engem itt átvertek! - mert fél attól, hogy belesül a szerepbe, hanem elkezdi magyarázni, hogy miért a rossz arcot választotta. Tehát a tudatos a tudattalanból jövő dolgot elkezdi kimagyarázni. Nagyon sokszor csinálunk ám ilyet: "Hát én csak azért tettem, mert...", "Én csak azért csináltam, mert...". Megmagyarázzuk a tudattalanunk rossz döntéseit. Nagyon sokszor erre használjuk a tudatost és a reklámok ezt ki is használják. Hogyan lehet nevelni? Semmiképpen sem úgy, ahogy akarják mostanában, hogy a gyerekre rá se lehessen szólni, de azért megvan a csínja-bínja ennek is.

Mondtam, hogy 4-5 éves korig a család a legjobb nevelőeszköz. A mesék! Mert azt biztos hallották már, hogy az emberben ki lehet alakítani feltételes reflexeket, épp úgy, mint ahogy az állatokban is. A Pavlov nevű orosz biológus úgy kísérletezett, hogy mindig csengetett, amikor enni adott a kutyáinak. Később már a csengőszótól elkezdett a kutyáinak a nyála folyni. Ha a gyereknek sokat olvasunk, akkor a verseknek meg a meséknek a szépségét összekapcsolja a könyvvel, mert mindig látja és akkor szeretni fog olvasni. Manapság nem erről van szó. Manapság azt csinálják a felelőtlen szülők, hogy odaültetik a gyereket a tévé elé. Van olyan ismerősöm, akinek a gyereke mindig ott ült a tévé előtt és angol nyelvű mesecsatornákat nézett és a gyerek angolul szólalt meg először. A szülők persze ekkor kétségbe estek, de ez már egy kicsit későn volt. Tehát, hogy lehet nevelni? Nagyon sokszor, főleg felnőtt korban nem használ az, ha direkt lebarmolunk valakit, aki rosszat csinál. Nem lehet azt mondani neki, hogy ejnye-bejnye! - de rosszat tettél. Akkor azt fogja mondani, hogy én ugyan nem, hát én vagyok a legjobb ember a világon. Nem szabad tehát rögtön a tudattalanit bírálni, mert akkor azonnal elkezdi védeni a tudattalaniját.

Mit kell tehát csinálni? Tanmesét kell alkalmazni. Ez nem új dolog, benne van a bibliában is. Egy történetet hadd meséljek el: Dávid király megkívánta az egyik hadvezérének a feleségét és a hadvezérét az első sorba állította a csatában, hogy pusztuljon el és akkor ő magához vette azt az asszonyt. És jött a próféta, és ő nem azt mondta, hogy ejnye-bejnye király, de gonosz ember vagy te, mert akkor a prófétát kidobta volna a király. Azt mondta inkább, hogy király mesélek egy történetet: Volt egy gazdag ember, akinek volt száz birkája, meg volt egy szegény, akinek egyetlen egy. És a gazdag elvette attól a szegénytől azt az egyetlenegy birkáját. Mit mond erre a király? Hát ez gonosz dolog volt. Tehát bejutott a történet a tudattalanijába. S most jön a próféta: te vagy az király, hiszen így meg így tettél. És a király már nem mondhatja azt, hogy dehogyis, hiszen már ő maga is meghozta az ítéletet. Tehát ezért jók a mesék, ezért jók a tantörténetek. Mert ezekkel lehet nevelni. De van itt egy ellentétpár a bölcsről és az okosról. A mai világunk úgy viselkedik, hogy okos, - ok- okozati láncot derít föl. Ezt csinálják a természettudósok, az egyetem tele van velük. Felderítik, hogy mi minek az oka és a végén levonnak egy következtetést.

De mi van akkor, ha olyannal kerülnek szembe, amit még sosem láttak? Amikor nem lehet látni, hogy mi minek az oka. Becsődöl a gondolkodásuk. Ilyenkor van szükség a bölcs emberre. A bölcs ember azt mondja, hogy ehhez hasonlót már láttam valahol, nem vagyok meggyőződve róla, hogy biztos úgy van, ahogy mondom, de szerintem így és így kell tenni. A bölcs ember gondolkodására napjainkban sokkal inkább szükség van mint az okosra, mert az okos építette fel ezt a világot, amelyik most egyébként összedőlőben van. A bölcs emberre azért van szükség, mert sok olyan változás van, amit nem láthattunk előre és amihez még csak hasonlók sem nagyon történtek az emberi történelem során. Tehát becsüljük meg a bölcsességet.

Nézzük meg, hogy hová juttatott bennünket ez az örökség meg az önszerveződő rendszerek. Hogyan használják ki a reklámok a tudattalanunkra való hatást? Úgy, hogy akkor hatnak ránk, amikor nem is hisszük. Ott vannak az út mentén például. A hatvanas években a lélektanászok végeztek egy kísérletet, hogy mozifilmbe bevágták egy coca-cólás üveg képét olyan rövid időre, hogy a tudatos részünk nem vette észre, hogy látott egy cólás üveget, de a tudattalanunkba bejutott. Az emberek megszomjaztak a film végére. Ezt nem szabad csinálni, tilos, mert a tudattalant módosítják vele. Ugyanilyenek az út menti nagy hirdetőtáblák is, amelyek szépen belemásznak a tudatalattinkba. Ugyanez a helyzet a Forma 1-es versenyeken vagy a foci mérkőzéseken, ott is ott van a pálya szélén a reklám! Vagy itt vannak azok az egyen-kaptafára készült filmek. Van bennük négy csúcspont, amikor abbahagyják a filmet és betesznek közbe egy reklámot. Biztos észrevettük már, hogy mindig pont a legjobb résznél. Ez nem véletlenül van. Ha az embert fölidegesítik, akkor a leghülyébb reklám is lemászik a tudatalattijába és nem is tudja, hogy a boltban miért pont azt a terméket veszi le a polcról, amit levett. Azért mert beprogramozták.

Hollywoodban eleve úgy készítik a filmeket, hogy eleve legyen benne négy-öt ilyen csúcspont. A másik, amire hatnak a reklámok, az a gyüjtögető ösztön. Hogy mondják a kulcsszót? Akció! Most vidd el, mert most olcsóbb! Sosem tudjuk meg, mennyibe került előtte, de most akciós, most vegyük meg. És hogyan csap be bennünket a nagyáruház? Úgy, hogy először is minden héten átpakolják a polcokat, hogy jó sokat bolyongjunk a bevásárló kocsival és azt is megvegyük, amit egyébként nem is akartunk volna megvásárolni. Ezért érdemes listával menni a boltba és a világért sem venni mást! Nézzük meg a reklámokat még egy pillanatra. Egy egyszerű kávéreklámra gondoljunk: hogy néz ki egy kávéreklám? Nem úgy, hogy kiteszik a tasakot a képernyőre és azt mondják, hogy vedd meg mert finom, hanem úgy működik, hogy van egy csodálatos hálószoba, két fiatal ember, egy férfi és egy nő és általában van egy gyerek is, és reggel a férj hozza be a feleségének a gőzölgő kávét és süt be a Nap az ablakon. Mi jut eszünkbe erről? Nem az, hogy hú de jó lehet az a kávé! Nem. Az, hogy szeretnék én is így élni. És amikor bent járok az áruházban és keresem a kenyeret, mert már megint átpakolták, akkor meglátom ezt a kávét és a tudattalan megy és hozza a döntést. Nem azért veszem le a polcról, mert olyan kávét akarok inni, hanem azért, mert olyan családot akarok, mint amit a reklámban láttam. Borzasztó! A lélekmérnökök, ezek a tudatmódosítók annyira jól működnek, hogy fenn tudnak tartani egy folyton növekvő, vacakokat gyártó gazdaságot!

Hát így csap be bennünket a nagyáruház. És ráadásul rászoktattak mindenkit, hogy kártyával vásároljon, ne készpénzzel. Mert ha annyit viszek magammal, amit vásárolni akarok, akkor nehezen tudom megvenni még a vacakot is, a kártyával viszont többet is tudok vásárolni, mint amit eleve terveztem. Aztán van egy másik! A versenyszellem is becsap bennünket. Azért, mert elhitetik velünk, hogyha megvesszük a vacakot, akkor szebbek, jobbak, okosabbak leszünk mint a szomszédunk. Pedig nem. Nem attól leszünk jobbak, okosabbak, ha kétszer akkora kocsink van, mint a szomszédnak. Ha a társadalom a minőségi értékmérők helyett mennyiségi értékmérőket hoz be és azokhoz méri az embereket, akkor az emberek darabáruk. Meg lehet tenni, csak annak olyan következményei lesznek, mint amit napjainkban tapasztalunk. Mert az erőforrásokat egyre szakszerűbben kezdtük el használni.

Először az ember még csak tüzelt, ezzel olyan nagy baj nem volt. Nem tesszük vele vészesen tönkre a környezetünket, két okból: ha eltüzelünk egy fát, annyi széndioxidot bocsátunk ki a légkörbe, amennyit a fa az életében megkötött, ami jó esetben 50-60 év. Másrészt biztos, hogy nem tüzelünk tovább, ha az utolsó fát eltüzeljük. Ez fönntartható, mert beszabályozza, hogy mennyit lehet eltüzelni. Aztán valaki rájött Angliában, ahol majdnem az összes erdőt kivágták, hogy vannak fekete kövek a földben, amiket el lehet tüzelni. Ez volt a szén. És a szén az már nem 50-60 év alatt keletkezett, hanem millió évekkel korábban, százezer éves folyamatokban. És amikor ezt kezdtük eltüzelni, akkor az apránként összegyűlt energiát pillanatok alatt szabadítottuk föl. Azt szerintem mindenki tudja, hogy ezek egykoron volt élőlények maradványai, tehát most mi egy óriási nagy temetőt robbantunk fel újra, mert olyan nagyon gyorsan tüzeljük el újra, ami a keletkezésükhöz képest egy pillanat. És ezek a valaha volt élőlények szerintem tiltakoznának is az miatt, hogy mi őket tüzelőanyagnak tituláljuk, holott ők élőlények maradványai. Aztán egy balga ember lefúrt, és jött az olaj. Sőt, az arabok már a X. században tudták, hogy jön a földből valami vacak, amivel lehet tüzelni, de nagyon büdös. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy ezt hogy lehet finomítani és hogy lehet beletenni például autókba, meg hogy lehet belőle műanyagot gyártani.

Most a műanyag mint magyar szó nagyon jó, mert önmagában jelzi, hogy valami olyan dolgot csinálnak, ami soha az életben nem volt a Földön. Nem valódi, hanem MŰ-anyag. Ez a műanyag átok a természetre. A zacskók évezredekig megmaradnak a szántóföld közepén is, nem bomlasztja le semmi és annyit termelünk belőlük, ellep bennünket. Összességében is az élettanászok, a biológusok szerint is kb. 20 millió fajt ismerünk, 20 millió különféle élőlényt, s ebből egy az ember. S ez a 20 millió különféle faj folytat valamekkora anyagforgalmat az élővilágban. Tehát valamekkora anyagmennyiséget lélegzik, eszik, iszik, stb. Ez a 20 millió faj együtt fogyaszt annyit egy nap alatt, mint egy faj, az ember. Tehát az élővilággal megegyező nagyságú anyagot fogyasztunk el egy nap mi emberek. Ez nagyon nagy baj. Mert ez azt jelenti, hogy van a mérleg egyik serpenyőjében az a 20 millió fajta élőlény, a másikban meg mi emberek vagyunk. Ez nem jó! Az olajjal együtt megtalálták egyébként a földgázt is és jelen pillanatban erre a "szentháromságra"; olajra, gázra és szénre épül a világgazdaság. Ez a három dolog az, ami hajtja, nagyon sokat építünk erre. Mindig egy rosszabb energiafajtáról léptünk előrébb egy jobbra. A tűzifánál jobb volt a szén, a szénnél jobb az olaj, az olajnál a földgáz. És a történelem folyamán most először nem előre fogunk lépni, hanem visszafele. Nincs ezektől jobb energiaforrás még nem fedeztek fel olyant. Fizikus vagyok, elég belülről látom, s jó esélye van annak, hogy szerintem nem is fogunk felfedezni az elkövetkezendő pár évben, amikor pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Tehát most már látjuk, hogy hogyan jutottunk el idáig, ahol most tartunk, lássuk tehát a két válságot.

Jöjjön az első: az éghajlatváltozás. Régen az időjárásért felelősnek a természetfölöttieket hitték az emberek. Ugye ma is mondjuk, ha dörög az ég, hogy Szent Péter gurítja a hordókat. Persze ma már tudjuk, hogy az éghajlatért valójában a nyomás, a hőmérséklet, a levegő összetétele, a kisugárzás, stb. az, amiért felelős. És kevesen gondolunk bele abba, hogy ezért az időjárásért nagymértékben elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek. A mi hatásunkra növekszik a hőmérséklet a Földön. Ha megnézzük, hogy 400 ezer évvel ezelőtt milyen volt a széndioxidnak a sűrűsége a légkörben és milyen volt a hőmérséklet alakulása, látszik, hogy a kettő együtt mozgott az idők során. Hát ez a Föld pályájának a változásával és egyéb tényezőkkel függ össze. És mindig egyensúlyban volt! Látszik, hogy egyik soha nem lépte túl a másikat. Egészen mostanáig, amikor is a hőmérsékletnél lényegesen magasabb értéket mutat a széndioxid sűrűsége. Ezt a széndioxid mennyiséget mind az emberek bocsátották ki. A széndioxid kibocsátás pedig az utóbbi 50 évben rettentő mértékben növekszik, és ez a növekedés egyre jobban gyorsul, tehát egyre több széndioxidot bocsátunk ki a légkörbe. Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy a Föld légköre egyre inkább melegedni fog, ami nem túl jó dolog. Ha valaki a nyáron szeretett volna vitorláshajóval az Északi sarkig elmenni, megtehette volna, mert a jég egész addig elolvadt, és hajózható csatornák alakultak ki.

Az Északi sark jege, ha így folytatjuk tovább, 2030-ra teljesen el fog olvadni! Ez önmagában még nem olyan nagyon nagy baj, de ennél még sokkal nagyobb baj az lesz, ha elolvasztjuk a Grönlandon lévő jeget. Mert a Grönlandon lévő jég nem úszik, hanem egy szárazföldön, egy szigeten van rajta. Másfél kilométer vastag. Ha ez elolvad, akkor 6 méterrel emeli meg a világtengerek szintjét! Ez azt jelenti, hogy Hollandia szinte teljesen a víz alá került, London, Velence, New-York, Kalkutta is hasonló sorsra jut és még sok más nagyváros. 500 millió ember élőhelyét veszélyezteti! És mi csak pöfékelünk, csak nem hagyjuk abba. Nem is értem. A politikusok 4 évnél nem látnak tovább, Amerikában sem, amelyhez képest mi csak kis pont vagyunk. De az a lényeg, hogy ennek az olvadásnak már az első jelei látszanak. Mi történik akkor, ha felolvad az Északi sark jege, azon kívül, hogy megemelkedik a tengervízszint. Az Északi sark jege édesvíz. És ez az édesvíz bekerül a világtengerben az Atlanti óceánba. Az Atlanti óceánban van egy meleg vizű áramlat, a Golf-áramlat, s ha ennyi édesvizet odaborítunk a nyakába, ez az áramlat leáll, mert éppen az hajtja, hogy mennyire sós a víz. Minél gyorsabban változik sósból sótalanná, annál lassúbb ez az áramlat. Ez az áramlat fűti Európát.

Európában a telek 4-5 fokkal enyhébbek, mint ugyanilyen szélességi körön Észak-Amerikában. Tehát mondjuk Montreal az ugyanazon a szélességi körön fekszik mint Milánó, de olyan az éghajlata, mint Norvégiáé. Tehát ha leáll a Golf-áramlat, akkor be fognak fagyni a kikötők, az angliai partoknál, a norvég partoknál, és általában is egy sokkal hidegebb nyugat-európai éghajlat alakul ki. Továbbá megszűnik az óceáni éghajlat erőssége. Ez az óceáni éghajlat szállítja nekünk az esőt, ide be, Európa közepébe. Tehát kevesebb eső várható. A kevesebb esőtől rosszabb a mezőgazdaság. Nálunk nem fogjuk annyira észrevenni, hogy lehűlt az éghajlat, mert mi az óceántól messze vagyunk. De az esők azok bizony onnan jönnének ide, de nem fognak. A következő nagyon fontos dolog ez az amazonasi élőrendszer. Ez a Föld utolsó nagy, egybefüggő esőerdője, és ha tovább növekszik a hőmérséklet, akkor összeomlik. Hát ez olyan, mint amikor egy meleg szobában jégkockából kezdek el fölépíteni egy tornyot. Ahogy olvad a jég, a torony úgy összedől, ugyanígy van az Amazonas medence is, az élőlények nem bírják elviselni, ha 4-5 fokot növekszik a hőmérséklet, és ha egy élő rendszer összeomlik, akkor pusztulásnak indul és a helyét ligetes, bokros szavannaszerű pusztaság fogja átvenni. Ezzel megszűnik a Föld egyik utolsó nagy tüdeje!

A harmadik következmény; ahogy melegszenek a tengerek, egyre kevesebb széndioxidot vonnak ki a légkörből, vagyis a folyamat gyorsul. S az utolsó a "legszebb" következmény: Szibériában a talaj úgy egy méter mélyen meg van fagyva, és ennek a jégnek 13 százaléka metángáz. Ha ez fölolvad, a metán kikerül a légkörbe. A metán 23-szor nagyobb üvegházhatású, mint a széndioxid. Ha mind egyszerre kikerülne onnan, akkor az annyit jelentene, hogy olyan viszonyok uralkodnának, mint a perm-triász korszakban, ami jó pár száz millió évvel ezelőtt volt, és akkor a hőmérséklet 10 fokkal volt átlagban magasabb, mint most. Ez Magyarországon egy nyári délutánon 55-60 fokos hőmérsékletet jelent! Tehát ha megjátsszuk ezt, hogy fölolvasztjuk a szibériai altalajt, akkor majdnem biztos, hogy kipucoljuk az emberiség jelentős részét a Földről, mert körülbelül az Északi sark és a Déli sark része marad lakható, a többi sivatag lesz. Erre elsőnek a világon én hívtam fel a tudósok figyelmét. Először csak hallgattak, aztán egy év múlva már elkezdtek egy kicsit foglalkozni vele! És ez még csak az éghajlatváltozás. Most jön az erőforrás válság. Ha eddig elvettem a kedvüket, akkor ígérem, ez után még jobban elfogom. Tehát ez már nem 20-30 év, ez már itt van a kapunkban. Mindig arról a fránya olajárról beszélnek, amely hol lent van, hol fönt, hol pénzügyi válság van. Ez mind-mind összefügg azzal, hogy egyre többet akarunk fogyasztani.

Nézzük, miből állítunk elő áramot: olajból, szénből, gázból, atomenergiából és vízből. De a lényeg a következő: olajból, gázból és szénből állítjuk elő az áramunk 2/3-át, 67 százalékát. Az olajat, a gázt és a szenet viszont nagyon régóta fogyasztjuk és bizony már nagyon kevés van belőle. Elértük az olcsó készletek végét. Mostantól drága készleteket tudnánk belőle kitermelni. Ha valami drága és úgy termeljük ki, akkor amit megtermelünk vele, az is egyre drágább lesz. A szegény országok majd nem tudják megvenni. És mi van akkor, ha egyre kevesebb olaj jut? Akkor egyre rosszabbul meg a gazdaság is. Egyértelmű, hogy ha csökken az olaj, csökken a gazdasági fejlődés. Az a gazdasági válság, amelyben most benne van a világ, abból majd úgy akarunk kimenni, hogy elkezdenénk több energiát használni. Csak rájövünk, hogy nincs! Akkor pedig benne maradunk ebben a gazdasági válságban. Ne legyenek kétségeink, még akkor sem, ha minden reggel elmondják nekünk, hogy most már kifelé megyünk ebből a pénzügyi válságból, most már holnaptól jobb lesz. Nem! Nem lesz jobb. Ez az utolsó válság a mai nyugati fogyasztói társadalom történetében és ez lesz a halála is. Az összes erőforrást tekintve, tehát ha nemcsak az áramot nézem, hanem a közlekedést, a fűtést, mindent, akkor az olaj, a gáz és a szén nem 2/3-át, hanem több mint 3-ét jelenti a fogyasztásnak. Minden energia 87 százalékát ezekből az anyagokból állítjuk elő. Képzeljék el, ha ezek elfogynak, mi történik! Lefordítom magyarra a magyart: ha valaki keres 100 ezer forintot és holnaptól csak 13-at, abból nem nagyon fog megélni. Azt az életszínvonalat meg végképp nem tudja megtartani, amin élt előtte.

Nézzük meg, ha már ilyen fontos, akkor mennyi van ezekből az energiaforrásokból? Az olajkitermelés alakulása egy olyan kutatócsoport számításai alapján készült el, amelyet a világon mindenütt elismernek. Megjegyzem, mi ugyanezeket az adatokat kihoztuk, saját kutatócsoportunk is kihozta, csak hát minket senki nem jegyez sehol sem. A világ olajkitermelését mutatja a felmérés 1935-től 2025-ig. A világ kőolajból 2006-ban termelte a legtöbbet. Ezt azóta sem szárnyalta túl. Pedig, hogy a világgazdaság egyre gyorsabban pörögjön és egyre több coca-cólát gyártson nekünk, ahhoz meredeken kellett volna növekednie. Jelen pillanatban áll, de már látható, hogy folyamatosan csökkenni fog a kitermelés és ez az, ami miatt drágul a benzin és ez az, ami miatt növekszik az olaj ára. Olajból alig van már a Földön. Az előállított olajmennyiség 90 százaléka összesen 10 olajmezőről érkezik. Tíz mező adja a Föld olajtermelésének döntő részét és mind a tíz olajmező kiöregedett, ezért csökken a kitermelés. És ahhoz, hogy a kitermelés követni tudja azt a kívánalmat, amit a világgazdaság elvár, új, meg új mezőket kéne feltárni, de nincsenek új mezők. A felfedezések üteme is az elmúlt század első felében rohamosan nőtt, aztán lassult, majd fokozatosan csökkent.

Egyre többet használunk fel az olajból, viszont nem fedezünk fel új olajmezőket, a készlet apad és az olaj a végét járja. Az igény viszont egyre nő, ezért az ára folyamatosan emelkedik. Míg 2004-ben 50 dollár volt egy hordó olaj ára, mára már 100-120 dollár körül mozog. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb olajat nem ott használják fel, ahol kitermelik. Ezek az országok azonban hozzászoktak a sok olajhoz. Például Szaúd-Arábiában az olajkitermelés előtt egymillió ember élt, ma 25 millióan élnek ugyanott, és őket mind az olaj tartja el. Több kilométerről szivattyúzzák a vizet, sótalanítják a tengert és így tovább, amihez rengeteg olajat használnak. Tehát azok az országok, amelyek kitermelik az olajat, nem adják el az összeset, hanem bizony egyre nagyobb részét fölhasználják. Éppen ezért egyre kevesebbet tudnak eladni. Ha így folytatják tovább, akkor a legtöbb olaj-exportáló ország beszünteti az exportot, mert az olajmezők hozama apad, a kitermelt olajat pedig odahaza használják el. Az eladott olaj mennyisége már 2004 óta csökken, és azóta sem emelkedett. 2011-2012-re pedig már ellátási nehézségek lépnek föl. Először csak úgy, hogy a legszegényebbek nem tudják megvenni, aztán úgy, hogy egész országok nem tudják már megvenni az olajat, és itt Magyarországra is gondolok, mert mi nem vagyunk olyan versenyképesek, mint a nyugat-európai országok. De a földgázra is hasonló a jellemző. A földgázkitermelés is elérte a saját csúcsát és mára már fokozatosan csökken. Az orosz földgázból is egyre kevesebbet termelnek és állítólag vannak új földgázmezőik, amelyeket csak meg kellene nyitni. Ez a "csak" azonban azt jelenti, hogy több millió dollárt kellene belefektetni a feltárásba, ami nem történik még most sem. Ha egy mezőt meg akarnak nyitni, az nem megy egyik napról a másikra, az több év. Ezért majdnem biztos, hogy az Oroszországból hozott földgáz ára is egyre inkább drágulni fog. Ez azt jelenti, hogy 2008 őszétől 2009 tavaszáig összesen 70-80 százalékot drágul a gáz ára! - és ennek a folyamatnak nem lesz vége. Ezt a gázárat először a panellakók nem tudják megfizetni. Ez egyébként elgondolkodtató, hogy az állam olyan lakásokba lakott emberek tízezreit, amelynek a fűtését nem lehet szabályozni. 90 százaléka a felhasznált energiának a környezetbe kiáramlik. Már most is vannak lakások, ahol a fűtés 30-40 ezer forintba kerül és ha ezt még megemelik 50 százalékkal, akkor nagyon sokan képtelenek lesznek megfizetni és ezért az utcára mennek.

A következő energiaforrás a szén. Általános iskolában én még úgy tanultam, hogy szénből 200 évre elegendő szénmennyiség van a Föld mélyében, de sajnos ez sem igaz. Éppen az a kutatócsoport, miután rájöttek a világ vezetői, hogy mennyire kevés az olaj, felmérte a szénkészletet is. Kiderült, hogy a szénből 60 százalékkal van kevesebb mint amit hittek, ez annyit jelent, hogy nem is 200 évre elegendő, hanem csak 80-ra. Ráadásul a szénnek sem olyan a kitermelése, hogy folyamatosan emelem, emelem. Ennek a kitermelésnek a csúcspontja 2020 körülre érkezik el, utána már csak lefelé indul el a mutató. Csakhogy szenet sokkal kevesebb ország termel, mint olajat. Igazából nagy mennyiségben Ausztrália ad el kizárólag. Ausztrália pedig egyetlen kikötőjében adja el a szenet, ahol 30 kilométeres sorok állnak. Vannak ugyan még országok, ahol rengeteg a szén, mint például Kína, de Kína egy szemet nem ad el, sőt jövőre Kína szenet fog venni azért, mert az áramot szénerőműben állítja elő. Ugyanez igaz az Egyesült Államokra. Ott is a szenet villamosenergia-termelésre használják, nem adják el.

Tanulságos példa, a tavasszal történt: a dél-afrikai ország bejelentette, hogy jön a tél, merthogy Dél-Afrika a déli féltekén van és ott a tavasz az ősz nekik, tehát a Dél-Afrikai Köztársaság bejelentette, hogy nem tud eladni több szenet, mert otthon egyre nagyobb hiány van. Dél-Afrikában minden három órában elveszik központilag az áramot. Ugyanígy járt el Indonézia is, tehát a nagy szénkitermelő országok nem adnak el külföldre szenet, hanem maguk használják fel, az egy Ausztráliát leszámítva. És gondoljanak bele, amikor itthon fűtenek német, meg lengyel szénnel, de ha romlik az energiahelyzet, nyilvánvaló, hogy nem fogják nekünk eladni. Összességében tehát az olajból 2011 körül várhatók ellátási nehézségek, földgázból 2015-re, szénből ahogy a világban, nálunk is azonnal elkezdődnek az ellátási nehézségek, szintén 2015 környékén. Vannak még másfajta erőforrások is, pl. az atomenergia. Sokan azt szokták mondani, hogy de hát fizikus vagy, hogy beszélhetsz az atomenergia ellen. Én nem beszélek ellene, de az atomenergiával ugyanaz a baj, mint az olajjal, a gázzal és a szénnel. Urán az üzemanyaga, és az uránkészleteink sem túlságosan nagyok. A maihoz hasonló termelést alapul véve, kb. 2030 körül érjük el a kitermelési csúcsot és onnantól akadozni fog az ellátás. De ha újabb atomerőműveket építünk, hogy kiváltsuk az olaj, a gáz és a szénhiányt, akkor az urán sokkal rövidebb ideig lesz elég.

Vannak kísérleti atomerőművek, újfajta kísérletekkel próbálkoznak, de úgy még nem tudta az emberiség megcsinálni, hogy szabályozni lehessen. És akkor most mi a helyzet a megújuló erőforrásokkal, mert a csapból is folyik már a napelem, a szélkerék és a vízenergia. Azt szokták mondani, hogy rakjunk le egy országot napelemből a Szaharában és meg van oldva a Föld energia-problémája. Ehhez ki lehet számolni: 220 ezer négyzetkilométer napelem kellene. Két és fél Magyarország. A Földön lévő összes napelemet ha egymás mellé raknánk, összesen 30 négyzetkilométert tenne ki a Föld összes napeleme. 220 ezer kellene belőle. Ha most nekiállunk holnap gyártani, úgy, mint harckocsikat a háborúban, akkor sem végzünk vele akkorra, amikorra kell. Ennek nemcsak az az oka, hogy kevés az idő, hanem, hogy a napelemekhez szilicium1 kristályokat használunk. Ezeket a kristályokat kemencében növesztik, tehát meleg kell hozzá. Mi kell tehát hozzá? Áram. Vagyis oda lyukadunk ki, hogy amit ki akarunk váltani, azt használjuk hozzá. Ez ilyen róka fogta csuka.

Nézzük a szélenergiát. Németországban van a legtöbb szélkerék a világon. Egyre gyorsabban nő a szélkereket alkalmazása, mégis egyre kisebb hányadát képezik a villamosenergiának. Miért? Mert a fogyasztás gyorsabban nő. Többet fogyasztanak évente, mint amennyi szélkereket raktak le abban az évben. Persze a szélkerekek jók, csak pillanatnyilag még olyan gyorsan sem tudjuk gyártani, hogy a növekvő igényt kielégítse. A paksi műszaki vezérigazgató mondta azt, hogy a fogyasztás növekedése miatt a magyarországi villamosrendszer 3-4 év múlva összeomlik. A hálózatot még a hetvenes évek végén építették ki és azóta nem bővítették.

A vízenergia akkor lenne hatásos, ha lennének nagy esésű folyóink. De nincsenek, mert Magyarországon Trianon óta nincsenek magas hegyek. Ezért nem tudunk nagy erőműveket építeni. Magyarországon a vízből előállított villamosenergiát meg lehetne duplázni, de ez még mindig csak azt jelentené, hogy mondjuk 100 Megawattnyi villamos energia jön az országban vízből, míg Paks termelése 2000 Mw, tehát hússzorosa. Tehát villamosenergiát Magyarországon vízenergiára építeni nem lehet és a Föld legtöbb országában sem. Ahová lehetett erőművet építeni, ott azt meg is tették. Összességében a víz, a szél és a Nap-energia 7 százalékot tesznek ki az emberiség felhasználásából. Ezt kellene megnövelni kb. 40-szeresére, vagy mivel a vízmennyiséget nem lehet növelni, inkább ötvenszeresére ahhoz, hogy kiválthassuk az olajat, a gázt és a szenet. Mi lesz velünk, hogyha ezt nem tudjuk megcsinálni?

A kimutatásokból látható, hogy a népesség növekedése és az olajkitermelés, felhasználás növekedése egyenesen arányos. Mi történik, ha az olajat kiveszem a rendszerből? A népesség elkezd csökkenni. Miért? Az elején mondtam, hogy mi most olajból csinálunk egy kis búzát meg rizst, használunk ugyan egy kis termőföldet is hozzá, de nem sokat. Jelen pillanatban egy egység tápanyag előállításához tíz egység energiát használunk fel és ez mind ősmaradvány, tehát olaj meg földgáz. A traktorok olajjal működnek, a műtrágyagyártáshoz áramot használunk fel, a vegyszerek alapanyaga olaj és az előállításukhoz megint csak energiát használunk. Ha ezeket kiveszem a rendszerből, akkor egy hektár búza az nem ad 5 tonna búzát, hanem legföljebb egy tonnát. És ha ez mindenütt igaz lesz a világon, akkor a népességnek is követnie kell ezt a lefelé vándorlást. Ha csak nem teszünk valamit. Nagyon sok tennivalónk persze nincs már a dologgal, éppen ezért itt a fő kérdés: mi vár ránk? Azt is lehet, hogy visszafogjuk magunkat és visszaállunk az 1920-as-30-as évek szintjére, ahol például gőzmozdonyok jártak, meg vitorlás hajók. Vagy elpusztítjuk magunkat és mondjuk 100 ezer év múlva a Föld élőrendszere kiheveri az ember pusztítását és virulni fog, csak éppen ember nem lesz sehol. És menet közben az is előfordulhat, hogy szemétteleppé változtatjuk a Földet, amit most éppen jó ütemben csinálunk. Példákat is meg lehet nézni, hogy kik hogyan oldották ezt a feladatot meg.

A válság, amiről beszélek, két országban már bizonyíthatóan bekövetkezett; az egyik Észak-Korea a másik Kuba. Mind a két ország a Szovjetuniótól kapta az olcsó olajat. Amikor a Szovjetunió összeomlott, akkor nem tudták már megvenni, mert onnantól kezdve a Szovjetunió sem baráti alapon, hanem dollárért akarta adni. Észak-Korea nem vette meg, leálltak a műtrágya gyárak. '89 óta Észak-Koreában 3 millió ember éhen halt és 6 millió alultáplált ember van, aki lényegében az éhhalál szintjén tántorog.

Kubában rájöttek arra, hogy olaj nélkül nem lehet traktorokat vezetni és gazdálkodni, ezért például fölásták a parkokat a városok közepén, oda vetni kezdtek meg szétosztották a földet a parasztok között, elővették az ökröket és a mezőgazdasági kutatóintézetek elkezdték megkeresni a természetes ellenszereit a kártevőknek. Kubában senki nem halt éhen és a mostani mezőgazdasági termelés szintje elérte azt a szintet, amilyen az olajos korszakban a traktorokkal volt. 18 év után! Nem lehetetlen tehát, ami előttünk áll, csak ügyesen kell nekiállni. Hát Kubában olyan rendszer van, hogy amit mondanak fönt, azt kell megcsinálni lent. Nálunk meg olyan van, hogy szavazzuk meg. Magyarországon, éppen, miután 3 millió gyakorlati analfabétával élünk együtt, pillanatnyilag nem lehet legyűrni azt az ellenállást, amit a fogyasztói társadalom lendülete ad az embereknek. Tehát ha én ezt olyan környezetben mondanám el, ahol az emberek a tescocban töltik el az életük felét, akkor azok az emberek ezt nem hinnék el. Az olyan országokban, ahol létezik a tömegközlekedésnek egy kiépített, kifinomult hálózata, azokban az országokban nagyon könnyű átállni az autózásból a tömegközlekedésre. Ilyen például most a moszkvai metrórendszer, ahol látható, hogy teljesen behálózza a metrórendszer Moszkvát. Moszkvát nem ütötte szíven, amikor a 90-es években nem volt olaj.

A volt Szovjetunióban nem nagyon volt az embereknek kocsija és a tömegközlekedést használták. A tömegközlekedés pedig tovább tud működni, mint az egyének felhasználása. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok egészen másképp tervezi az életét. New-York villanegyedeiből például egyetlen metróvonallal lehet bejutni a központba, egyébként mindenki autóval jár. Az amerikai családok egy nagy-nagy kérdéssel fognak szembesülni akkor, amikor az olaj nagyon megdrágul: - kinek kell először enni, a családnak vagy a család kocsijának? És bizony a család kocsijának kell először enni, mert azzal lehet elmenni a bevásárló központba és megvenni az élelmet. Tehát az amerikaiaknak mindig muszáj, hogy legyen benzin a kocsijában. Amerika egész társadalma a kocsihasználatra épült. Van előttünk tehát jó példa is meg rossz példa is. Nézzük meg, hogy mi az, amit tudnánk tenni? A legfontosabb, amit az emberek maguk tehetnek, az a takarékoskodás. Persze, az is igaz, hogy mi a kis tízmillió magyar nem túl sokat tehetünk azért, hogy kevesebb fogyjon a Földön, mert Kína és India éppen most készül autót vásárolni, meg éppen most készül villamosítani az összes falut és hasonló fejlesztéseket terveznek. Ha ez megtörténik, akkor pillanatok alatt összeomlik a világgazdaság, azért, mert annyi olaj nincs a Földön, amennyi ennek a két országnak kellene. De mégis, a takarékoskodással egy valamit elérünk: ha kevesebb villanyt használunk, akkor hozzászokunk ahhoz, hogy milyen ez, amikor nincs. Ha kevesebb autót használunk, akkor hozzászokunk ahhoz is, hogy milyen az, amikor nincs. Nekünk magunknak lesz jó, mert könnyen előfordulhat, hogy az országot vezető politikusok nem tudják kezelni ezt a helyzetet és ennek következtében összeomlik a mostani társadalom. Éppen ezért jó ha felkészülünk arra, hogy milyen az, amikor ez nincs, az nincs, amaz nincs. Ha a házainkat szigeteljük, akkor sokkal kevesebb fűtéssel meg tudjuk oldani ugyanazt a meleget, ha elkezdjük az erőműveinket megvizsgálni és a hatékonyságukat növelni, akkor ott is jó eredményeket tudunk elérni.

Az erőműveink, főleg a gázerőműveink és a szélerőműveink döntő többsége a 60-as 70-es években épült, amikor bőven volt olaj és nem számított, hogy mennyi van. Most már számít! Nem olyan nagy ráfordítással lehet növelni az erőművek hatékonyságát. A mezőgazdaságban szükség van olyan új eljárások kifejlesztésére, amik nem igényelnek műtrágyázást és nem igényelnek vegyszerezést. Ilyen eljárások léteznek, csak jelenpillanatban a mai magyar agrárpolitika, tehát a Mezőgazdasági Minisztérium ezekre nem vevő, mert a Mezőgazdasági Minisztérium az a műtrágya-lobbi zsebében van. Vannak olyan mikroorganizmusok, amiket az Egyesült Államokban is és Japánban fejlesztettek ki. Ezek baktériumok, amiket ha kipermetezünk vízzel a földre, ezek a baktériumok helyreállítják a talajban a természetes körfolyamatokat, és utána nincs szükség arra, hogy a növényt műtrágyázzuk. Ráadásul ha leforgatjuk a gazt, ha a földbe beszántjuk, akkor ezek a mikroorganizmusok lebontják azt teljes egészében, így a magját is, tehát nem kel ki. Három-négy év után gazmentessé válik a terület és a kultúrnövények élnek meg rajta. Majdnem olyan jó a hatásfoka mint a hagyományos mezőgazdálkodásnak. De hát ez nálunk, hogy, hogy nem, alig van terjedőben! Szükség van arra is, hogy új erőműveket építsen az ország. De mint a villám, olyan gyorsan. Olyan erőműveket, amikben fölhasználjuk a Föld hőjét, tehát a Földből jövő hőt, és fölhasználjuk a Napsütésnek a melegét, és ezekkel segítünk a turbinának, hogy minél melegebb vizet, illetve gőzt kapjon és mellette égetünk. De nem gázt, mert az nem lesz, hanem biomasszát. Magyarországon ebből hál' Istennek, van elég. Én azt szoktam észrevenni, hogy a tarlókat még mindig letüzelik, végül is a szalma jelentős részével. Ha az a szalma nem a szabad mezőn égne el, hanem az erőműben, akkor tudnánk vele melegedni, meg áramot csinálni. Kiszámoltuk, hogy az ország képes erre. De az a kérdés, hogy a politikai döntéshozók is akarják-e ezt? Aztán még szükség van arra is, hogy aki mondjuk Békés megyében született, az ne Sopronba járjon dolgozni, hanem helyben. Mindenki ott dolgozzon, ahol él, mert akkor nem használ annyi erőforrást az utazásával. A lakosság életkörülményeit úgy meg kell javítani, hogy ne akarjanak elmenni az ország másik felébe, vagy pláne külföldre dolgozni, hanem ott dolgozzanak, ahol születtek.

Összességében tehát szükség van egyrészt az energia hatékonyabb felhasználására, az életünk újragondolására, meg arra, hogy például a boltokban ne argentin körtét lehessen kapni, hanem magyart. Ezek az alapok. És hogyha ezeket megcsináljuk, akkor valahogy van esélyünk arra, hogy túljussunk azon a válságon, ami egyébként itt van előttünk. Ez a válság egyébként, ha nem kezeljük jól, akkor nekünk is az utolsó válságunk lesz az állami lét keretei között. Utána visszaesünk valami egészen más szintre, olyanra, amilyenre esetleg nem szeretnénk. Még van lehetőség, hogy 4-5, esetleg 8 év alatt kezeljük ezt a válságot, de ahhoz nemcsak nekünk kell tennünk, hanem a fejünk fölött ülő politikusoknak is. És még egy jó tanács; ezt a válságot egyedül megfogni nem lehet. Ezt csak közösségben. Nemcsak család, hanem nagyobb közösségben. Szükség van olyan emberekre, akik tudnak együtt gondolkodni, és akarnak is, és tudnak tenni is azért, hogy ez a közösségi szellem újra átjárja Magyarországot. Mert pont ellene dolgoznak most. Minél egyedülállóbb egy ember, anál többet fogyaszt, ezért egyedülálló emberekre van szükség ma. És ezt a folyamatot most visszájára kell fordítani. Ha nincsenek meg ezek a közösségek, amelyeknek az alapjai egyébként Magyarországon megvannak; egyre több ember mondja, hogy elég volt ebből a vacakból, amelyik most körülvesz minket, és ha nem tudjuk őket összefogni, akkor nem olyan jók az esélyeink arra, hogy túlvészeljük azt, ami előttünk áll.

A magyar embernek rendkívül jók az adottságai, sok nemzet genetikai örökségét hordozzuk magunkban, ezért is össze kell fognunk, mert egyedül nem megy. Gondolkodjanak el azon, amit hallottak és vigyék el a hírét.