Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Meditáció

 

Míg a koncentrációnál az összes rendelkezésre álló energiák egyetlen központba sűrítése volt a cél, a meditáció célja a decentralizálás. A meditáció tehát abban különbözik a koncentrációtól, hogy mindenfajta erőfeszítés hiányzik belőle. Ennek is az az előfeltétele, hogy a fizikai állapot nyugvópontra jusson.

 

Bármilyen görcsös erőfeszítés csak hátráltatja az eredményt.

 

A figyelem nem egy pontra szegeződik, hanem mindent magába fogad: a lélek egyetemesen érzékeli a dolgokat.

 

A meditáció állapota is a várakozás.

 

Ebből a várakozásból azonban, mint mondottuk, teljesen hiányzik a feszültség. Az ember mintegy kinyitja, befogadóképessé teszi egész valóját. Csendet teremt, testét elnyugtatja, klauzúrával kizár minden zavaró körülményt, hogy ebben a szomjas csendben felcsendülhessen benne egy másik világ melódiája.

 

A koncentráció legtöbbször valami erőhatást akar létrehozni, a meditáció a dolgok mélyebb átérzésére és megértésére törekszik.

 

A meditáció magasabb fokozata a kontempláció, mikor a tanítvány meditációja tárgyával olyan szoros kapcsolatba lép, hogy szinte azonosul vele, a különvalóság tudata eltűnik. Ilyen módon a vizsgált dolgot közvetlen beleélés útján ismeri meg.

 

Az idő és tér nehézkes, fájdalmakkal, szenvedésekkel teli fizikai síkján lejátszódó folyamatnak szubtilis, mentálsíkon végbemenő analógiája ez, amely a lelket különféle körülményekbe, különféle testekbe öltözteti, hogy a közvetlen átélés fontos tapasztalását megszerezze.

 

A meditációban a tanítvány igyekszik minden oldalról megismerni tárgyának lényegét. A kontemplációban pedig a tárgy lényegébe hatol be. Ez az út azonban csak magas fejlettségű misztikusok számára járható.

 

A meditáció témája bármiféle szellemi tartalom vagy természeti jelenség lehet, feltéve, hogy vele kapcsolatban elegendő részlet és megfigyelés áll rendelkezésünkre. A meditáció technikája háromféle utat kínál:

 

1. A tárgyról gyűjtött részletismereteket összeállítjuk és mibenlétét ezek alapján igyekszünk megérteni.

 

2. Különös értelmi ismeretek nélküli kontemplációval hatolunk be a tárgy lényegébe.

 

3. Irányított meditációt végzünk, melynél nem várjuk be, míg valamilyen meditációs téma felmerül, hanem előre megállapított sorrendben áthaladunk bizonyos gondolatcsoportokon. Ilyen a keleti misztika legtöbb gyakorlata, és ezt a célt szolgálja a magasabb betűgyakorlat-sorozat.

 

A meditáció gyakorlatát illetően nagyjából ugyanazokat a jelenségeket állapíthatjuk meg, mint amelyeket a koncentrációnál is említettünk: sok könyv tárgyalja, sok iskola tanítja, de az eredmény rendszerint még rosszabb, mint a koncentrációnál.

 

Tapasztalatunk szerint, az eddig nyilvánosan ismertetett meditációs módszerekkel évekig kísérletezhet valaki minden komolyabb siker nélkül, mert a rendszerek nem számolnak az átlagos tanítvány képességeivel.

 

Céltalan dolog vaktában leülni meditálni és várni, hátha valami eszünkbe jut, vagy remélni, hogy sikerül általános fogalmakat számtalan elágazó részletükben elemezni.

 

Mintha a tengert akarnánk lyukas kis edénnyel kimeregetni.

 

Az ember emlékezete, fogalomtára hatalmas dzsungel, tele nyüzsgő, erőszakos asszociációkkal, amelyek a tudat üresen hagyott, megvilágított fókuszába tolakszanak, mihelyt kontroll nélkül nyitva hagyjuk számunkra a bejáratot. Úgy járhatunk, mint a trópusi vendégváró, akinek ajtaján látogató helyett hüllő vagy vadállat sétál be. A meditációs tervet hónapokra előre kell lefektetni az individuális érdeklődés iránya szerint, éspedig olyan módon, hogy belevesszük mindazt, ami bennünket egyénileg, speciális problémaként vonz és érdekel. A meditációs téma tehát mindig egyéni. Hogy a következőkben mégis egy ősidők óta használt ezoterikus módszert ismertetünk, azzal nem akarunk más témaköröket kizárni, csak mintául szolgálunk hasonló módszerekhez. A legszebb eredményt irányított meditációval lehet elérni. A munka határozott fogalom- és témacsoportokra való koncentrálással kezdődik. Egy-egy gondolatkomplexumot a hermetikus filozófia mind három síkján. Ez annyit jelent, hogy a témákat meg kell érteni, át kell érezni és élni a fizikai, az asztrál- és a mentálsíkon egyaránt.

(W.Charon)