Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nostradamus élete végén kapta a megbízást, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírû és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelô személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, aki három hónappal élte túl a jóslatok szerzôjét, s 1566. szeptember 8-án halt hôsi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány” török még valóban százhúsz évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hôse. Nem tudhatjuk, Zrínyi milyen módon vette fel a kapcsolatot Nostradamussal, talán elsô felesége, Frangepán Katalin, talán a második feleség, Rosenberg Éva grófnô közvetítésével. Nehezebb a helyzet a jelenkori történelemmel kapcsolatban, hiszen óhatatlanul sokmindent „beleérzünk” beleolvasunk a próféciákba. Ki-ki a maga meggyôzôdése szerint helyettesítse be a lehetséges személyeket: Nostradamus - vagy hamisítója - itt is óvatosan fogalmaz: érdekes és izgalmas ez a gyûjtemény - üzenet a régmultból,vagy otromba csalás Nostradamus nevében, - aki persze talán szélhámos volt maga is. Bár, ki tudja!? 


1

Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,

egyszer elárult már,

egyszer visszavonta.

Pannonföldre lépett

Keletrôl az ördög,

s a nép megválasztja,

kit nemrég megdöntött.

2

Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,

Bagolynak csúfolják, de nem

Madarak segítségét kéri,

nem vár rá dicsôség, sem ôrség,

csak elmulasztott lehetôség.

3

ATörténész csak három évre
lehetett országa doktora,

idegen hadak elmennek végre,

s majdnem megtörténik a csoda.

Nyugat kapuja félig nyitva áll,

de gyûlölik sokan a beteg férfit,

kit népéhez bilincsel lassú halál,

s késô, mire szerepét megértik.

A kapu a temetés után bezárul,

beszélni fognak róla, nagy királyról.

4

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,

nem tudni, vajon szolgált-e kémként,

akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.

Egyedül van, s ereje nem lohad,

folytonos küzdésre termett,

maga mellé állít még másokat,

kik Istent ismernek, s nem kegyelmet.

5

Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,

mindig az igazság oldalán van,

csak az igazság nincs az oldalán.

Sokan nevetnek rajta majd,

De a vidéki nép még nagyra tartja,

s ki korán nevetne, magára hozna bajt,

lesujt reá a csörgôsipkás kardja.


6

Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentô monstrum a folyót elzárja,

kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt,

s a legnagyobb várost fenyegeti árja.

Háború fenyeget a nagy folyó miatt,

elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,

Az emberi gonoszság ettôl visszariad,

a két nép mégis megmarad barátnak.

7

Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,

hûsége idegen mezben kiviláglik,

helytartó nem lesz a szabad szellem.

Élére áll a reménytelen forradalomnak,

bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem,

gyilkosai négy évig hazudoznak,

temetik jeltelenül a díszhelyeken.

Ki vállalná örökét, nem akad senki,

népe emlékezni nem tud, csak temetni.

8

Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyûlölettel.

Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,

rövid országlása csúfos véget ér

Erôszakos halálát sokan kívánják,

hamis nevét kísérik átkok,

a nép sosem felejti gyászos országlását,

számûzetésben hal meg kárhozottan.

Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik,

az Úr írmagját is kiirtja onnan.

Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,

s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

9

ATörténész vérébôl
és mesterségébôl való,

fáradhatatlanul dolgozik,

szárnyak nélkül is sokat repül,

sokan támadják, és csak a hó

ad nyugalmat néki itt.

Külországokban védi Pannóniát,

messze földön ismert a neve,

de megváltozik gyorsan a világ,

s ô nem akar változni vele.
 

10

Lett volna nagy világcsodája
a Kárpátok középsô részén,

a szittyák sokasága várta,

több nációnak sarja rá lenézvén.

Nem vala ugyan elég arany,

de a cselekvés is hibádzik,

gyönge vezérek érte hasztalan

küzdenek, gyôz a fukar másik.

A Duna mellett elmarad az ünnep,

a vidékrôl sokan elmenekülnek.

11

Jön majd egy ember, a második
millenium után, ki felette áll

minden torzsalkodásnak: Ô lesz az itt,

ki Pannonföldrôl Istenhez kiált,

és Isten meghallgatja imádságait.

Ô lészen az, kinek uralkodása folytán

Pannnónia ismét erôs lesz és gazdag,

nagyobb lesz, mint akármely szultán,

az ô szavára minden országban adnak,

s önként kezére bíznak minden hatalmat.

12

Nagy dinasztia utolsó sarja,
az utolsó király fia nem lesz király,

könnyen vált nyelve germánról magyarra,

nyomdokaiba nem lép senki már. –

Soká tagadja ôshazája,

ám keblére fogadta ôt Pannónia,

az ôsök bûne nem hull vissza rája,

s jogar nélkül is büszke lesz fia.

13

Börtönben ült sokáig,
s kezéhez vér tapadt.

kísértette a másik,

kit gyáván elárult, súly alatt.

Lázadás juttatta trónra,

amelyet eltiport,

király lehetett volna,

de Ruszföld bolondja volt.

14

Kemény fôpap börtönben töretik,
meg nem alázkodik pribékek elôtt,

Két hét boldog szabadság után a hit

sem elég, levágnak minden hit-nevelte fôt.

Ismét tömlöcben, mégis szabadon,

otthon de idegenben, hosszú évekig,

idegen oltalomban lelkeknek oltalom,

már életében szentként tisztelik.

 15

 Nemes család sarja, mégis a köz
érdeke nyûgözi le életében,

folyókat rendszabályoz, partot összeköt,

s tudósokat növel rég elfecsérelt pénzen.

Királya híveként szít forradalmat,

népe szolgájaként magába réved,

s midôn egész Pannónia reszketve hallgat,

egyetlen lövéssel vet önmagának véget.

16

Amíg külhonban jár a fôminiszter,
ô védelmébe veszi a régi forradalmat,

melyet besároztak, de régesrégen egyszer

már megrendítette a gonosz birodalmat.

Nagy zûrzavarban sok álarc lehull,

ki árulónak tartja, ki bölcs vezérnek,

s bár sokan bíznak benne változatlanul,

a nép hamar felejt, és mindent késôn ért meg.

17

Nagy hajós, ki tengerét elveszti,
régens, de felette nincs király,

helyette nem kormányoz senki,

s a vérzô ország lassan talpraáll.

Germánia véres hatalmát gyenge

hazájától erôvel távoltartani,

s bár Ruszföldtôl békét szeretne,

18

Magyar fôpap, magyar, s mégsem magyar,
az erdôn túl bátor tanúságot teszen.

Mindkét nép megérti a pap mit akar,

testével védi ôt, s gyûlik utcán-teren.

A zsarnok hatalma, undorító gôgje

megrendül. Gyorsan elfogják s kivégzik,

a nép örvendezik, ám összefogni dôre:

szabadságát már rég elnyomói védik.

 

19

Ki germánoktól kap gonosz hatalmat,
lerombolt ország és vérzô város felett,

meghosszabbítja kínjait minden magyarnak,

és sötétségbe taszítja majd a nemzetet.

Nyugatot kívánja védeni Kelet

vörös hordái ellen utolsó csepp vérig,

de visszájára fordúl haza és becsület.

A gyôztesek a gonosztevôket kivégzik.

Reménytelen harcban hozott bármely áldozat

a vezér fejére visszahulló örök kárhozat.

20

Nevezik ôt mint magyarok elejét,
éljenzik is, de gyorsan belefagy a szó,

titok felhôzi homlokát, s nevét,

a nép választja, és mégsem a nép.

Bölcs ítélkezésre személye való,

a pennát tartja jobban a jogarnál,

nem mindig szól a Mérleg nyelvén,

s ha ajkáról a mosoly kihalt már,

társai feledik, jósorsa betelvén.

21

Láthatatlan sugárzás képe nagy
erôre kap, mindenki látva látja,

állam lészen államban, s a vad

gonoszság, hatalom s aranyak vágya

gyönge vezetôt emel a székbe:

A tudós férfiú a cselszövényben

él s visszaél a joggal, ez sokaknak tetszik,

de hazugsághalmazát a kékben

a zöldek sohasem felejtik.

22

Királyi kastély Párizs mellett,
lészen magyarok szégyene,

kik kényszerû békét szereznek,

hazát árulnak el vele.

Mit Árpád vére vérrel szerzett,

vesztik egyetlen perc alatt,

jövevények mindent megesznek,

hegyek leválnak, a síkság marad.

23

Eljön a nap, a kövér törpét
elsöpri majd a népharag,

sok sebet rövid szabadság föltép,

s emléke örökre fönnmarad.

Keletrôl jönnek nagy ármádiák,

mögöttük szürke, olcsó árulók,

saját anyjukat is megtagadnák,

kitüntetik a rosszat, gyilkolják a jót.

24

Sanyarú fiskális, szamárfülekkel,
kétszer akarja Pannónia vesztét,

másodszor székébôl önként felkel,

s vigyorog azokon, kik vesztét keresték.

Gyûlölt adószedô, pokolra szállván

díszhelyre invitálja a Sátán.

25

Király lehetne, de csak herceg,
a magyarok királyként tisztelik.

Istenben hívô, uralkodásra termett,

a Császár ellen vezérli híveit.

Úr és paraszt szolgálatába áll,

a magyar szabadság szárba szökken,

de nem lehet belôle nagy király,

pogány tenger partján hal meg számûzötten.

26

Jön majd idô, hogy szinte eltûnik
Pannonföldrôl, ki magyarnak született,

fiaikat az anyák meg sem szülik,

s a hágókon át jönnek barbár seregek.

A magyaroknak még nevét is lopják,

s rettegnek még emléküktôl is.

Már csak nevében lesz Magyarország,

s nevében minden egyezség hamis.

27

Még nevét is csak kölcsönözte,
merev vigyor, hazúg pufók.

Nincs különbség Júdás és közötte,

még ôsei is csak árulók.

Úgy tûnik el a történelembôl,

hogy szinte még jelen se volt,

vigyorában a tikosrendôr,

semmirekellô, élveholt.

28

Nagy, barom ember, rossz paraszt,
a világot járja, mint király,

minden szava törvénytelen malaszt,

saját nyelvén makog ha szólni áll.

Aljas és gyáva volt, akár az állam,

része nem volt, csupán a rothadásban.

29

Magyarhon közepén nagy sátrat levernek,
félig titokban, de üldözést se félve?

legjobbjaiban gyûlik ott a nemzet,

hitük szerint egy újabb ezredévre.

Mikor megint összegyûlnek,

kipróbált régi köztük már alig.

De a sátor nem semmisül meg,

konokul ôrzi régi álmait.

30

AHóhér mögött ô a fôminiszter,
Mindenre gondja van, mi gondolat,

azok fogják cserbenhagyni egyszer,

kik melengették tüzénél hátukat.

Kezében futnak össze mind a szálak,

egymás ellen állít polgárt, parasztot,

sírján követ, virágot nem találnak.

Ô tiltott és tûrt – a Hóhér akasztott.


31

Egy hitvány péklegény mindent elárul,
amit csak lehet Pannóniában,

nem magyar vérbôl, nem magyar vágyból,

s nem nyughatik pokolra szálltan.

Keleti zsarnokok nyomorult bábja,

habzó száját a halál lezárja.

Több szót nem kell rá vesztegetni –

múltja vörös ködben, és a neve: senki.

 

32

Keletrôl jönnek, mint szabadítók,
ám hódító hordák, durva gyilkosok.

Megölelik, s elhurcolják a bennük bízót,

gonosz tanuk minden fôt átmosott.

Országuk neve térképrôl eltûnik,

s haduk vér nélkül majd kiódalog,

de soká felejtik ocsmány bûneik,

s jelképüket, a gonosz csillagot.

 

33

Agyenge gróf csinál rossz forradalmat,
nagy háború után mindent feladván,

nem ad fegyvert minden magyarnak,

áruló ôsök gyöngesége arcán.

Átadja hatalmát gyáva idegennek,

ki hiába számít lángoló Keletre,

a gróf és hívei is külföldre mennek,

s Pannónia hárma zsugorodik egyre.
Egyszer talán a gróf majd visszajön még,

de mindenkinek csak kellemetlen emlék.

34

Költôk királya, jobbágyok utóda,
frank nyelven is szól ékesen,

éhezôk helyett is éhes szabad szóra,

nem tántorítja vénsége sem.

Szilárd, de óvatos, hallgat, de bátor,

zsarnokokkal koccint és vitázik,

mindenben alkotó, s bár mit se másol,

fölébe nô holtában is az ifjú másik.

 

35

Egy ifjú ember, hiú, csalárd,

pártot cserél és behajtja bérét,

miniszter lesz és megvetésre szánt,

nevét nem ôrzik könyvek, arcát érmék.

Tudásból néki nem túl sok jutott,

erkölcsbôl még annál is kevesebb:

jogtalanágból doktorált, s elmaradt a jog.

Pártjának szégyene: miniszter lehetett.
 

36

Családtól elszakítva Magyarhon ellen

nevelik, harcos anyjának mégis utóda lesz,

Isten kedvét leli a Nagy Fejedelemben,

s a császárra lázadása csaknem végzetes.

Minden, mit tesz, felsôbb és tiszta szellem

nyomát hordozza: sok évig róla énekelnek

és visszavárják, de elhagyottan, számûzötten,

pogány tenger partján nyer végsô kegyelmet.


 

37

Alacsony sorból jött ifjú legény,

kinek Isten nem sok évet enged,

de senki sem tesz túl a szellemén,

legnagyobb poéta lesz, kit Pannónia termett.

Vándorol sokat, és gyorsan él,

egész világra szól minden sora,

csontjait ôrzi délen csatatér,

nyugvóhelyét nem lelik soha. 

38

Fiatal oroszlán, tiszteletreméltó,

bátran élteti a régi forradalmat,

de az öreg oroszláné lesz a végszó,

ifjúra vének ritkán szavaznak.

Sok kacskaringós utat mér be,

míg Istentôl rászabott útját bejárja,

de eljut a legnagyobb tisztességre,

és sokáig néki nem lesz párja.


39

Fiatal arc, hamar lesz elsô ember,

de az elnyomó rend bevégzi ôalatta.

Hazugságból nem jön létre rendszer:

valaki lehetett volna, s nem jött el a napja.

Okos fiú, gondol a jövôre,

pénzzel foglalkozik, nem politikával,

Bôre alatt is pénz van, és vastag a bôre,

de nem jut magasra árulása által.

 

40

Idegen uzsorás sok magyar arannyal

kiszolgál elnyomót, idegen hatalmat.

A kis ország felett sötét angyal,

az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.

Undok pofája akár az ördögé,

számolatlan pénzt nem ád, csak tanácsot,

eladja országát, mely sosem volt övé,

s vagy a tenger végez vele, vagy a rácsok.


41

Magyar uzsorás sok idegen arannyal

kiszolgál elnyomó idegen hatalmat.

Kis ország felett sötét angyal,

az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.

Undok pofája akár az ördögé,

számolatlan ad tanácsot, csak pénzt nem,

eladja országát, mely sosem volt övé,

gyilkos kór végez vele, vagy szégyen.


 

42

Moszkóviában szolgál, de megmarad

magyarnak. Sokat szenved belül,

de érdekli minden színdarab,

s minden szerepben próbál emberül.

Mikor a ruszok elmennek végleg,

ô zászlót lenget és majdnem király,

de akkor nem kell a gyanakvó népnek,

s mindig csalódik, ha jobb szerepre vár.


 

43

Paraszti sorból jô a krónikás,

Pannonföldön talán a legnagyobb.

Elbeszélni nála jobb nincs senki más,

mézként csurognak ajkán régmúlt századok.

Tudós költô, szerény és hallgatag,

sok hosszú énekéhez idô kell neki,

bár nyelvében mindíg ô a gazdagabb,

hírét csatában halt barátja elfedi.


44

Bölcs ember, a jogok tudósa,

szerény és nagyhatású szónok,

nem volt ilyen kétszáz év óta,

törvényben mér sok országos gondot.

Amit fegyverrel el nem ér ország,

eléri azt ô türelmes gondolattal,

általa békül meg magyar és osztrák,

köt egyezséget az ördög és az angyal.


45

Párhuzamos vaspályán futó kocsik

hálózzák majd be a szárazföldet.

Pannónia földjén e kocsik vezetôi

mutatnak majd erôt elôször egyedül,

a gonosz önkénnyel szemben,

de aggódik s még mindig gyáva a nép,

mely egykori kínzóitól remél alamizsnát.


46

Orosz fogolyként orosz megbízott,

nagy, vesztes háború után.

Hazatér, s orosz respublikát

erôltet rá a népre. Néhány hónapos

uralma vért és szenvedést hoz.

Oroszhonban, tömlöcben végeznek vele,

és senki sem siratja, egyetlen nemzet

sem vállalja ôt, szobrát is ledöntik,

s emlékét felejtik, akarnok árulóét.


47

Alegnagyobbak közt is legnagyobb

lesz századában, bár népét ostorozza,

poétaként csillaga fent ragyog,

de bûn és tévelygés a földi sorsa.

Megér nagy háborút és gyönge forradalmat,

ágyban hal meg, sokan golyótól halnak.

Szülôhelye, bár késôbb nevén nevezik,

idegen föld lesz, s országa szétesik.


48

Ahangszerek királyán ô uralkodik,

megírja szörnyû éjszakák zenéjét,

Kelet s Nyugat hangja vegyül el itt,

vulkáni láng, s hideg akár a jég.

A nagy háború elôl messze vádorol,

s magányosan hal meg távol valahol.


49

Akétezredik év után hamar

nagy lesz az ország és erôs,

visszatér hazájába mindegyik magyar,

s magyar földben nyugszik minden ôs.

De a magyar föld része lesz a nagynak,

erôs királyság, melynek nincs határa,

a keresztények farkasai már nem ugatnak,

Krisztus ellenségeit a föld kizárja.


50

Legszebb szavak írója Erdôelvén,

békés, komoly, bátor és konok,

drámákban csordul könnye történelmén,

s helyén marad, bár sokak türelme fogy.

Szelíd szava sok századokra termô,

magyar igéje sosem szól zsarnokul,

sosem tolakszik, mégis ô az elsô,

idegen zsoldosoktól félig megvakul.


51

Ahazaáruló nagykövet lett

a pribék fôkancellár.

A honatyák még mekegnek,

a nép béget, a nyírás mehet már.

Ez az egész nép szégyene,

sírnak, kik rosszul szavaztak,

Mária szíve is vérzene,

ha országát akarta szabadnak.


52

Lesz néhány esztendô, mikor

remény csillan fel Hungáriának,

megszabadul elnyomóitól,

de az aljanép újra támad.

Eltorlaszolják a város útjait,

hazug szavakkal bódítják a népet.

A vörös és a sárga összefog megint,

a szabadság elbukik, mihelyt felébredt.

53

Volt katona, rab és miniszter,

nem fogadta be semmiféle kaszt.

Nem paktált le semmiféle hittel,

maradt magyar író, paraszt.

Csizmája senkit nem taposott lejjebb,

fehér ingén nem hagyott semmi szennyet.


54

Rövid kancelláriában ostoba kis ember,

még azt képzeli, Moszkóvia mögötte,

fenyegetôzik fehér veszedelemmel,

pedig már kevesen szavaznak vörösre.

Békében átadja csekély hatalmát,

feledik szolgái és kiebrudalják.

Elvonul csöndben, magányos farkas:

akkor legbölcsebb, mikor nem hatalmas.


55

Az Isten és a béke híve,

latin s görög auktoroknak doktora,

poéták királya, s erôs a szíve,

de a torka nem lesz erôs soha.

Lakozni majd felmén a hegyre,

de csak, hogy pokolra szálljon,

két nagy háború fogja keretbe,

szótlan szavát lezárja csöndes álom.


56

Géniuszt nevel a nincstelen család,

kit zavaros kora nem ért meg,

verseiben ott lesz az egész világ,

zavart elméje egyre messzebb téved.

Csókra és otthonra nagy benne a vágy,

s ifjan vet önnön életének véget,

mûveit okosan kisajátítják,

s minden javára billen majd a mérleg.


57

Ügyvéd, író, kit bebörtönöznek,

szónok, kire mindenki hallgat,

a nemzet néki sokat köszönhet:

a császár gondot és forradalmat.

Hosszú életében csak reménykedik,

pártfogókért megy nyugatra és keletre,

bukott ügyét szentként megôrzi hit,

hogy egyszer meggyengül a Sas és a Medve.


58

Amásodik millenium után

a víz csak csordogál, a föld kiszárad,

forró aszály söpör át Hunnián,

s keletrôl menekvôknek nem vet gátat.

A Danubiuson száraz lábbal

átkelhet bárki, ám háborúk miatt,

mit vívnak három szomszédos királlyal,

a nép Danubiuson túlszalad.


59

Acéhek nagyobb céhekbe olvadnak,

vagyont szereznek s elárulják

a céhek munkásait. Eljô a nagy nap,

megváltoztatnák a munka sorsát,

de az éhesek otthon maradnak.

A nagy kövér céhfônök mindent elárul,

mégsem menekülhet a pusztulástúl.


60

Nagy zeneköltô, leghûbb nemzetéhez,

szárnyakra kelti a népi dallamot,

melódiájában legszebb lesz az ének:

magányos élô, diadalmas halott.

Szent öreg a zsarnokság alatt -

örök tanító: bölcs, komoly, szabad.


61

Piszkos körmû vállalkozó

vállalkozik nevetséges szerepre,

lesben áll, ide-oda vadorzó,

de kancellár belôle sosem lehetne,

a szépfiú államférfiúnak csúnya,

szerepcseréit a ország megúnja.

62

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet

ér, s az emberek apraját eldobják,

és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,

súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának,

és nem lesz semmi haszna a pénznek,

uzsorások magyar földre licitálnak,

gazdagok helyett fizetnek a szegények.

63

Szabad nép elsô kancellárja,

nem gyáva, de nincs hatalma,

a forradalmat nem kívánja,

király iránti hûségét bevallja.

Gróf ugyan, de mégis forradalmár,

hôs és vértanú, ki mindenkit kímél,

emlékszik róla szószék, katedra, oltár,

s golyó végez vele, bár szánva volt kötél.

64

Új betegségek támadnak egyre,

ellenük nem nyújt segítséget senki,

Délrôl húzódik Nyugatra, Keletre,

elôlük senkinek sincs hova menni.

Magyarország gonosz mútjába téved,

Európában itt lesz legrövidebb az élet.

Gyilkol a vörös és pusztít a sárga,

csak a zöld nem visz a pusztulásra.

65

Ne szokjátok meg a zsarnokságot,

ne szokjátok meg az apró lépéseket,

ne tûrjétek el a zsarnokságot –

az ártatlanság könnyen lépremegy.

Ne hagyjátok, hogy visszajôjenek,

mert idejük hamar leáldoz,

ne támogassatok hamis törvényeket,

a múltból ezt üzeni Nostradamus.

66

Róka, s hiéna vezeti a népet,

alattuk szétesik az ország,

a róka egyedül sokat téved,

a hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága,

de lassan feltámad az új erô,

nem hallgat róka hiéna szavára,

Pannónia nem lesz dögtemetô.

67

Magyarok eltiprója, ifjú császár,

nagyravágyó, korlátolt, konok,

birodalmát erôsen összetartván

összesímulnak népek, századok.

Zsarnokból jóságos atya leszen,

morc öregúrból szeretett király,

dinasztiája sorsa mégis reménytelen,

birodalmának határa lángban áll.

68

Amásodik ezredév után

Pannónia váratlan erôre kap,

királyok gyûlése lesz Budán,

de császáruk magyar marad.

Kelet s nyugat központja lesz,

egy évszázadra legyôzhetetlen,

szembeszállni velük nem érdemes:

uralkodik a Lélek és a Szellem.

69

Orvosnak készül, ámde lesz

népe lelkének orvosa,

s népének méltóságot szerez,

és nem lesz áruló soha.

Ír regényt, drámát és esszét,

és fordít sokat, türelmesen,

szavát nem fojtja el sötétség,

hogy Pannóniából kert legyen.

70

ALegfôbb Törvényt kevesen ôrzik,

a legfôbb törvényt sokan támadják,

elkergetnék legfôbb ôrizôit,

mert titkuk ôrzik régi, szennyes akták.

Mindig a bírákat küldik el elôször,

hogy ne legyen tanú s ítélet,

hamis törvény mögül a zsarnok elôtör,

s elfogja rettegés a népet.

71

Egy gróf, ki magyarok választott vezére,

tudós férfiú, az ifjúság barátja,

rossz, veszélyes korban lép az élre,

kényes becsületére és szavára.

Germán hadak délnek vonulnak,

a háború már elkerülhetetlen,

eldobva életét, védi meg a múltat,

bár lehet, gyilkos merénylet ellen.

72

Idegen eszmék magyar hírdetôje,

másik nyelve orosz, másik nyelve német,

Kegyetlen úr, óvatos szolga lesz belôle,

s erôvel boldogítaná a népet.

Filozófus, bár gondolata nem sok,

könyveinek száma éveivel bôvül,

kártékony és hitvány aggastyánként en bloc

könyvtárakra marad emlékeztetôül.

73

Nomád népek jônek Pannóniába,

egyre számosabban és megvetetten,

e nemzet veszti nyelvét s Európában árva,

a föld népe nem fogadja be, sem a szellem.

Csak táncol s zenél, koldul, lop ha kell,

és vándorol tovább, örökké vágytól hajtva,

hogy egyszer végsô hazát is érdemel,

és barna bôre nem lesz bélyeg rajta.

74

Hadmérnökbôl lesz lelkes forradalmár,

okos generális, rettenthetetlen,

minden elvész, de még áll a Nagy Vár,

dacol német s orosz túlerôvel szemben.

Kormányzójához mindig hûségesen

külországban is hírnévre tesz szert,

a vár a nagy folyó túlpartján leszen,

s miként a hadvezér, majd hazatér egyszer.

75

Jön új nemzedék, mely erôs lesz,

és nem szégyenli többé, hogy magyar,

a vének nemzedéke önmagán erôt vesz,

s nemcsak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország,

és végre büszke lesz minden fia,

mert ámulatba ejti egész Európát

ezerszáz évnek elteltével Pannónia.

76

Agyáva nép megérdemli sorsát,

Vezéreit meghalni hagyja,

bitó alatt tapsol az ország,

a zsarnok számíthat sok szavazatra.

A számos idegen, ki beszivárog,

nem érzi önmagát magyarnak,

kevés a tatár és a török átok,

az idegenek új zászlót akarnak.

Az új zászlón munkálkodások eszköze,

de a pribékeknek munkához nincs köze.

77

Ott ül a nagy Országházban,

mikor már senki sincsen ott,

bátor és szerény a gyászban,

kivégeznék, bár nincs rá semmi ok.

Nagy gondolkodó és közvetítô,

övé az együttérzés és a béke,

ha Pannónia viszályából kijô,

hálával emlékezik nevére.

78

Aköltô félszemére vak,

de messzebb lát, mint kortársai.

Isten kezében tiszta lap:

népét óhajtja megváltani.

Nyelve s elméje tisztaságát

a politika sem nyelte el,

szent dalát mormolják, kiáltják,

amíg magyar még énekel.

79

Anagy zenész Európa fénye,

minden királyi udvar csillaga,

koncertjeinek sohasem lesz vége,

amíg karmester lesz, s zongora.

Bár nem tud nyelvükön, szívében ég

a pusztaság örök szimfóniája,

s Szentpétervártól Párizsig magyar zenét

varázsol a zongorák magyar királya.

80

Egy kövér bolond,

ki rosszul öltözött,

de jól bírja a strapát,

egy kövér bolond

a sok között

megsejti, mit kíván a Párt.

A vízfejû paraszt végleg kiáll

a játékból, nem lesz király.

81

Csak szolga volt e külügyér,

és ráadásul ostoba,

nem jegyzik fel nevét

az évkönyvek soha.

Nem ismeri saját hazáját,

s talán még fel sem fogja,

gyáva és gyenge, tehát leváltják,

a múlt jelöltje, s a Pártja foglya.

82

Arégi rablók egy csoportja

fondorlattal szerez hatalmat,

nagy ez a zsák és nagy a foltja,

szabad patkányok jót harapnak.

de meggyûlöli ôket a nép,

a patkányok elmenekülnek,

elválik egymástól vörös és a kék,

hátrahagyják az eltékozolt földet.

83

Istenhez és hazához hû,

komoly és bús költôkirály,

saját poklában elmerül,

minden jó ügyért kiáll.

Ereje nincsen szép szavaknak,

háborúban elcsuklik az ének,

az országra és rá lecsapnak

torokszorító szenvedések.

84

Az írott szó elhal majd,

és egyre szegényebb lesz a beszéd,

a nemzetre egy talány hoz bajt,

mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek,

bámulnak hazug, mozgó képeket,

s mire a bálványok ledôlnek,

már alig születnek gyermekek.

85

ANagy Öreg választott utóda,

költô, de sokkal több annál,

hatalma szellemi, de halála óta

a Nagy Öreg helyett regnál.

Ôrzi minden magyaroknak sorsát,

s önkéntes áldozattá válik –

a versnél fontosabb az ország,

de minden sora él és világít.

86

Ötven esztendô lejártán új világ lesz,

a magyarok végre kézbeveszik sorsuk.

Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,

a törvény az uzsorásokat sújtja.

Az ország még sokáig nem lesz gazdag,

de többé senki sem hal éhen,

a néppel új királyt is választatnak,

s kezdôdik elölrôl minden, mint régen.

87

Amagyar nyelv apostola lesz

a német nyelvvel szemben,

új szókat szerez régiek helyett,

vezeti ôt a szív és a szellem.

Német tömlöcben rab lesz sokáig,

számlálhatatlan mûvet alkot,

levelez, szervez, és irányít:

a nemzet hálájában boldog.

88

Nagy hazafi és jó katona,

nem szavakban de tettekben,

emlékét mégsem ôrzi hona

dicsôségben és kegyeletben.

A Vezérrel szemben engedetlen,

inkább saját lelkére hallgat,

nem áldoz hadat a túlerô ellen,

s aggastyánként ágyban meghalhat.

89

Amit értelmes elme el sem képzel,

az megtörténik majd Hungáriában.

Senki nem boldogul erôvel, sem ésszel,

csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka,

pedig a földek parlagon hevernek,

aki eddig a munkáját csak unta,

most koldusa lesz az idegeneknek.

90

Az Erdôn túl él az ország jobbja,

de számában kisebbik része,

földjét az erôsebb elrabolja,

ezeregyszázból nyolcvan évre.

Már csupán nyelvében él, de él még,

s gyarapszik, míg Erdôn innen fogynak,

az ô küzdelmük hozza el a békét

és egységet minden magyaroknak.

91

Forradalmi ifjú, a béke híve,

nemzetének a tollával szolgál,

messze földön mind nagyobb a híre,

elismeri mûvét a trón és az oltár.

Múltról és jelenrôl víg kedvvel mesél,

munkáit száz könyvben gyûjtik össze,

arányban áll benne ész és szenvedély,

a magyar fénykorban lesz szülötte.

92

Földi létem után négy esztendôvel

nagy fôpap születik majd ama tájon,

Jézus gyermeke lesz, kit az Úr rendel

eretnekség ellen, hogy harcba szálljon.

Hazáját szolgálja mindig lankadatlan,

s Isten igazságára vezérel,

univerzitása él majd halhatatlan,

a Bíboros elé az utókor letérdel.

93

AKormányzó után az elsô ember,

erdôntúli gróf a vörös törpe ellen,

alatta világos rend lesz és erôs rendszer,

tekintélyét önmagától kapja –

a németek nem lelik rejtekhelyén,

s elpusztul, mint oroszok foglya.

94

Keletrôl primitív, barbár horda

tör Magyarországra, nem elôször.

A nép minden vagyonát elhordja,

a csôcselék a mélybôl elôtör.

Megérkeznek a haza elárulói,

sértôdöttek és idegenek,

tíz évig tudják a népet zsarolni:

Vörös és sárga a címerben egyek.


95
A trón örököse veszélyes útra megy,

és nem hisz a jóslatoknak.

A világjáró fôherceget

nem aggasztja a holnap.

Katonaként egyre nô a rangja,

tárgyalni indul forrongó délre,

A béke percét elmulasztja,

utána háború és országának vége.

96

Elfajzott pap, tudós és forradalmár,

titkos tudományokban járatos.

Feltaláló, vegyész és áruló bár,

nagyravágyása sok bajt okoz.

Párizs eszméinek jó ismerôje,

besúgó, s lázadó császára ellen –

gyáva, gyenge, ôrült korának hôse,

vértanúvá lesz a gonosz szellem.

97

Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,

erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,

türelmesek, de kitartásuk semmi,

vezérük rosszul végzi mindahány.

Költôiket elfelejtik gyorsan,

akárcsak régi énekeiket,

magyar se marad sok a honban,

de magyarul szólnak – az idegenek.

98

Immár vén és beteges koromban

távoli nemzetnek ködképeit láttam,

Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,

megtörténik egyszer majd a valóságban.

Nagyhírû és vitéz nemzet fia kérte,

lebbentsem elôtte föl a jövô fátylát –

háromezer ezüst volt a munkám bére,

örvendenek neki koldusok és árvák.

99

Akinek mindezt írtam rendelésre,

három hónappal él tovább mint magam.

Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,

minden ledôlt toronynak súlya van.

A pogány még százhúsz évig itt lesz,

de egyre jobban gyengül –

személye két nemzet közt híd lesz,

s utódja nagy mûvet ír a küzdelemrôl.