Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent Márton Pannóniában született 316/17-ben, a mai Szombathelyen. Szülei pogányok voltak, édesapja császári tribunus. Gyermekkorát az észak-itáliai Páviában töltötte. Itt ismerkedett meg a kereszténységgel, és tizenkét éves korában szülei tiltakozása ellenére hittanulónak jelentkezett. Édesapja példáját követve ő is katona lett, tizenöt évesen letette a katonai esküt.

Békés természetével, adakozókedvével kitűnt katonatársai közül. A leghíresebb legendája is ez időből maradt ránk. Télvíz idején Amiens városkapujánál szembetalálkozott egy ruhátlan koldussal. Pénze nem lévén - azt már elosztogatta - lekanyarintotta köpenyét a válláról és kettévágta. A felét a koldusnak adta, a felét megtartotta, hiszen az a császár tulajdona. A következő éjszaka Krisztussal találkozott álmában, és látta, hogy az Úr vállát az ő köpenyének a fele borítja. Nem sokkal később leszerelt és tizennyolc évesen megkeresztelkedett. Hazament, és megtérítette édesanyját is. Ezek után Poitier-be költözött, ahol Szent Hilarius mellé szegődött tanulni. Az időtájt folytak a hitviták az ariánusok és a katolikusok között. Márton remeteségbe vonult. Hilarius püspököt elüldözték Poitier-ből, sőt egyházmegyéjéből is, aki csak császári rendeletre tudott visszatérni oda - ekkor Márton is vele tartott. A város közelében épített magának remetelakot. Idővel egyre többen gyűltek köré, lerakva ezzel Ligugé monostorának alapjait. A szent ezután Tours közelében telepedett le, ahol pedig Marmontiers monostorát hívta életre. 371-ben, amikor Tours püspöke meghalt, a nép őt akarta a helyére választani. Márton viszont inkább szerzetes szeretett volna maradni.

Egy népi hagyomány szerint püspökké választása elől ludak óljába menekült, de az állatok gágogásukkal elárulták őt.

Tours polgárai cselhez folyamodtak, és a környékbeli püspökök tiltakozása ellenére elérték Márton püspökké szentelését. Számos történet maradt ránk ebből az időből; ezek egy jóságos, de szigorú vezető képét tárják elénk. Elítélte például a hispániai tévtanító, Priscilliánus tanait, de aztán személyesen ment el a császárhoz a tévtanító számára bocsánatot kieszközölni. Nyolcvanegy éves korában hagyta el a földi világot, november 11-én temették el. Nevéhez számos csoda és oktató történet kötődik.

Egyik alkalommal a fiatal szerzetesekkel sétált, amikor egy birkanyíró emberre és bégető bárányára lett figyelmes. "Nézzétek a kis jószágot! Ő is megfogadta Keresztelő János tanácsát, hogy ha valakinek két ruhája van, azt ossza meg azzal, aki ruhátlan."

Szent István zászlaira a szent képét festette.

Szűz Mária mellett Márton az ország társvédelmezője.

A pannonhalmi apátság az ő tiszteletére épült. Királyaink a fehérvári Mártontemplomban tették le a koronázási esküt.

Franciaországnak szintén ő az egyik védőszentje. A nyugati hagyomány azt tartja, hogy Márton hun, illetve magyar királyok sarja. Ahogy a Nyilas időszakába lépünk a befelé fordulás ideje érkezik meg.

Advent kezdete, és ezzel együtt az egyházi év kezdete is elindul. Ez az előkészület a Fény-gyermek, Jézus születésére. Az erre az évszakaszra eső ünnepek és szentek ebben lehetnek segítségünkre. Az emberéletben a Nyilas ideje a köztes létet, a purgatóriumot, a tisztítótüzet idézi. 

„A pokol valóban létezik”

A pokol valós, a mennyország inkább csak egy állapot, a purgatórium meg csupán koncepció, összegezhető a hivatalos pápai álláspont arról, mi várhat az emberekre a halál után. XVI. Benedeknek elege lett belőle, hogy már a hívók sem rettegnek eléggé a kárhozattól. Index (ugyelet@mail.index.hu) 2007. március 28., szerda 11:38
Elege lett a pápának abból, hogy már a hívők közül is sokan vallásos szimbólumként gondoltak a pokolra. Róma egy északi elővárosában tartott miséjén kijelentette, hogy a pokol márpedig létezik, a bűnösök pedig tényleg az örök kárhozat tüzében égnek.   A pápa, aki korábban a katolikus dogmarendszerért felelős egyházi testületet vezette, a bűnbocsánatot nevezte a keresztény vallás alapkövének. Ugyanakkor, mint mondta, a kereszténység nem kötelező, valójában "ajándék, ajánlat az emberiségnek". õ Bár a pápa elég egyértelműen fogalmazott, a vatikáni illetékesek szerint valójában csak az új katekizmust akarta megerősíteni, ami szerint a pokol az Istentől való szeparáció állandosult állapota, nem pedig fizikai valóság. Agostino Paravixini Bagliani egyháztörténész szerint azonban a pápa helyesen fogalmazott, amikor valósként írta le a poklot.õ XVI. Benedek elődje, II. János Pál ugyanakkor inkább a szimbolikus értelmezés pártján állt. A mennyországot legalábbis vidám fodros felhőcskés klubhelyiség helyett "az Istennel való örök és teljes egybeforrás állapotaként" írta le.õ A valós pokol és az elvi mennyország között a katekizmus szerint még létezik a purgatórium. Az utólagos megváltásban reménykedő bűnösöket azonban még októberben elkeserítette XVI. Benedek. Mint mondta, a purgatórium valójában csak egy teológiai hipotézis, nem pedig alapvető vallási igazság. õhttp://www.biblebasicsonline.com/hungarian/04/D11.html 

Purgatórium A Római Katolikus Egyház tanítása szerint Isten embereinek lelkei a haláluk után egy Purgatórium nevű helyre mennek, amely egy félúton levő pontot képvisel a menny és a pokol között. Tanításuk alapján ez a megtisztítás helye, ahol a lelkek ideiglenesen szenvednek, amíg alkalmasakká nem válnak a mennybeli üdvösség elnyerésére. Az imákról, gyertyaégetésekről és templomi pénzadományokról feltételezik, hogy megrövidíthetik a lelkek tisztítótűzbeni szenvedését.

 

Ezeknek az elképzeléseknek az óriási helytelenségét a következőkre alapozhatjuk:

- A Biblia hallgat egy ilyen hely létezése felől.

- A személyünk/lelkünk a testünkre utal, mintsem egy halhatatlan szikrára, alkotóra bennünk, a pokol pedig a sírgödör és nem a büntetés helye. - Az igazságosak sohasem kaptak olyan ígéretet, hogy az üdvösség a mennyben lesz. Az üdvösség elnyerésére Krisztus ítélőszékénél kerül sor az ő visszatérésekor, s nem egy kevés idővel a halál után, amikor állítólagosan elhagyjuk a Purgatóriumot (Mt.25:31-34; Jel.22:12).

- Minden igazságos egy időpontban fogja megkapni a jutalmát, ahelyett, hogy minden ember elvenné az üdvösségét különböző időpontokban (Zsid.11:39,40; 2Tim.4:8).

- A halált teljes öntudatlanság követi s nem az olyan aktivitások, amelyeket a Purgatórium tana feltételez.

- Bűneinktől megtisztulunk a Krisztusba való víz alámerülésünk által és fejlődik hitünk az ő munkája nyomán jelenlegi életünk folyamán, mintsem egy bizonyos idejű szenvedések által a halál után. A feladatunk, hogy kitakarítsuk a régi kovászunkat, az életünkben levő bűnt (1Kor.5:7), hogy megtisztítsuk magunkat (2Tim.2:21; Zsid.9:14). A megtisztulás ideje most van, ebben az életben, s nem egy tisztítóhelyen (Purgatóriumban), ahova halálunk után megyünk. "Most van a kegyelem ideje... most van az üdvösség napja!" (2Kor.6:2). Istennek való engedelmesség a bemerítkezéskor és léleki karakterünk fejlődése jelenlegi életünkben vezethet üdvösséghez (Gal.6:8) - nem pedig a Purgatóriumban való átmeneti tartózkodás.

- Mások erőfeszítései, hogy megmentsenek minket gyertyaégetések és a Katolikus Egyháznak juttatott pénzadományok által, egyáltalán nem fogják befolyásolni az üdvösségünket.

"Akik vagyonukban bíznak... senki sem válthatja meg magát... nem adhat magáért váltságdíjat Istennek... még ha örökké élne is" (Zsolt.49:6-10).

Szellem és Reinkarnáció A hiedelem, hogy az ember folytatja életét egy másik személy vagy állat testében, akibe költözik a lelke, az egyik legelső módszer volt arra, hogy az ember megkísérelje meggyőzni önmagát afelől, hogy a halál nem annyira végzetes, mint amilyennek látszik.

õ Láttuk, hogy az ember szelleme lelkére/lélegzetére utal, amely az emberen belül van, és amely Istenhez visszatér, amikor az ember meghal (Préd.12:7). Ez azt jelenti, hogy a lelke nem mint ‘szellem’ kezd el bolyongani, nem is szabadul fel arra, hogy egy másik személybe vagy állatba költözhessen, és így az ember személyisége tovább éljen azok által. Mindannyian a saját cselekedeteink alapján leszünk megítélve (2Kor.5:10).

Amennyiben cselekedeteink és jellemünk egy előző személy továbbműködései, akkor értelmetlen Istennek az a szándéka, hogy minket cselekedeteink alapján megítéljen és megjutalmazzon (Jel.22:12).

õ A lélek visszatér Istenhez a halálkor és minden öntudat megszűnik. Ha valaki megkísérel kapcsolatba jutni a halottakkal, az számos bibliai tanítás súlyos félreértéséről ad számot (Ld. Ézs.8:19,20).

A Biblia teljesen világos afelől, hogy a halottak nem térnek vissza házaikhoz, városaikhoz; nem lehetséges, hogy egy ‘lélek’ vagy ‘lélek’ ezeken a helyeken tartózkodjon a halála után.

Jób20:7-9 ezt nem fejezhetné ki világosabb szavakkal: "semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?... nem találják... Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele". Jób7:9,10: "nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé". Ennek az alázatos elfogadása arra kell, hogy vezessen minket, hogy elutasítsunk minden olyan állítást, miszerint valaki halott ember lélekét látta, mintha az régi lakhelyén tartózkodott volna. Az ilyen tapasztalatok legfeljebb csak az emberi képzelőerő fortélyai lehetnek.

Az igazság keresése

Minél erősebb a fény, annál sötétebb és nagyobb az árnyék. A relatív idő elmélete megdőlt. A lineáris fejlődésé is. Az einsteini idő elmélete szerint egy másodperc alatt akár 18 évet is megélhetsz. Azonban

van spirituális idő is. Ami az emberi szellem kincse, az itt van és halhatatlan. Viszont ez nem tömegcikk. A tömegcikk a Mammon, aki fölfalja a saját gyermekeit. Mindig eladják magukat, azt hiszik, kapnak érte valamit. Rögzíteni akarnak valamit, ami rögzíthetetlen. A test rögzíthetetlen, halál nincs, ezt már a kísérleti fizika tudja. Ugyanis EEG-vel mérik a gondolatrezgéseket, a rezgés energia, az anyag is energia, ami megmarad, sosem vész el, csak átalakul. Tehát azt, hogy az élet örök, azt a kísérleti fizika tanítja a felvilágosult embernek! És mégis csak a pénzben és a testben hisz. És újra és újra elköveti azt a hibát, mert egy tömeg-vezető feltűnik a zavarosból, és meghülyíti. Feltűnnek Hitlerek, Sztálinok, Mao-k, Ceausescu-k vagy épp a pénz hatalmát hirdető vezetők, és a tömeg elhiszi a hóhérának, amit mond. A szabad individuummal rendelkező ember pontosan tudja, mi folyik, és mit kell tennie. Mindenkiben benne van a hallhatatlan, ami nem név, nem személy, de érezhető. Ami múlandó, az nem igaz. Az ősnépek nem féltek a haláltól, mert tudták, hogy halhatatlanok. Csak az ún. „felvilágosult tömegek” félnek a haláltól. – A karma igazságos. A karma tettet jelent,

tehát ha te ma hóhér vagy, a következő alkalommal áldozattá kell lenned, hogy megismerd azt, amit elkövettél, hogy kitisztuljon belőled az a lehetőség, hogy ölni tudjál. Álltál már olyan liftben, amelyben két szembeállított tükör között voltál? Ott jött az a felismerésem, amikor elnéztem a végtelen alakot, aki mind én voltam, hogy már a századik ismeretlen volt, az ezredikről pedig azt hittem, az ellenségem. Azt mondja a hindu moralitás, hogy „te is az vagy”. Te is Isten vagy. Tehát a másikban magamat kínzom, csalom, gyilkolom meg. Amíg erre rá nem jövök, addig nincs átlényegülés. Addig nem tudom a valót. Tehát a szeretet, a megértés, a felismerése a másikban önmagamnak az egyedüli út. A karma nem hóhér. Ha rájövök, hogy tízszer elkövettem egy hülyeséget, és mindig slamasztikába kerültem miatta, ezért nem teszem meg tizenegyedszer, akkor leszállhatok a kínpadról. A szenvedés csak addig tart, amíg rá nem jövök, hogy rosszul csináltam. Az ember így lassan érik meg, amihez egy inkarnáció kevés. Az élet viszont örök, van, aki gyorsan tanul, van, aki lassan, de mindenki kijárja ezt az iskolát.

/Szepes Mária/