Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. Szívcsakra gyakorlat

2009.11.09
4. szívcsakra gyakorlat: türelem, tolerancia
Az emberekkel, más lényekkel és tényekkel szemben tanúsított türelem kialakítása az elérendő célunk. Ennek alapja az őszinte szeretetteljes figyelem. Ahhoz, hogy ez valóban működni tudjon, az előző gyakorlat segítségével kialakított érzelmi egyensúly segíthet. Hiszen az objektivitásunkat a megfigyelésben erősen befolyásolhatja egyéni, szubjektív asztralitásunk, véleményünk. Ha ezt uraljuk, úgy kialakul a környezet iránti bizalom, az elfogulatlanság; és minden dologban a lényeget: a szépet és igazat keressük.
Maga a gyakorlat abban áll, hogy amivel találkozunk, annak csak a pozitív oldalát találjuk meg, fedezzük fel!
Ha a gyakorló egy olyan tárggyal, helyzettel találkozik, ami számára kellemetlennek, ellenszenvesnek, negatívnak tűnik, akkor próbálja meg a pozitív nézőpontokat felismerni.
Napi tapasztalataink során válasszunk ki néhányat, és a helyszínen leljük fel egy pozitív vetületét; fűzzünk hozzá egy építő gondolatot. Ez minden szituációban lehetséges!

"Senkinek sincs mindig teljesen igaza, és senkinek sincs mindig helytelen véleménye." 

Ha a pozitívat észleltük és tudatosítottuk, fejlesszük ki magunkban a hozzátartozó érzéseket. Alkatunktól, jellemünktől is függhet az, ha a negatívat gyorsabban észleljük a jelenségek kapcsán. Kerüljük a szándékosan kialakított szubjektív szimpátiát, amely nem a konkrét, tiszta kereső megfigyelésen alapszik! A helyszínen a közvetlen megfigyeléskor valósítsuk meg a gyakorlatot, ne egy későbbi időpontban. Tartsuk meg egészséges ítélőképességünket, ne egy rózsaszín pozitivista szemléletmód fedje be észlelésünket! Aki valóban komolyan keres, az talál valami elismerésre méltót! A gyümölcsöző a dolgokban nem az, ami hiányzik belőlük, hanem, ami bennük van! A lélek erősen hajlik a negativitásra, ezt a tendenciát azonban ellenőrizni tudjuk! Az asztráltest megszabadul a rossz akarattól, és békesség, jóakarat költözik az emberbe.

A figyelem szintjei:

- fizikai: tárgyak - természetesek és mesterségesek egyaránt,
- éteri: természeti jelenségek (zivatar, áradás, földrengés), szociális élet problémái (betegség, elválás),
- asztrális: felfogások, vélemények, világnézetek, ideák. (Segítséget adhat egy ellenszenves jelenségeket felsoroló lista leírása is. Sok minden negatív reakciót válthat ki, amiről nem is gondoljuk.) Az éteráramlás a szívben koncentrálódott boldogság és öröm érzése főleg a szemen, majd a bőrön keresztül átsugárzik a környezetre. Mindezek által mintha megnőnénk, kitágulna étertestünk. [A szeretet, mint érzésbeli erő jelenik meg. Az érzések megszabadulnak a rokon- és ellenszenv korlátozó válaszútjától.

[Virágot látni a magban. E morális indíttatású szívérdeklődés alapozza meg azt, hogy megértsük mindazt, amit a sors elénk hoz. A tökéletlenségre, gonoszságra és rosszaságra nem fölösleges kritikával felelünk, hanem megértésteljes együttérzéssel feltárjuk annak üzenetét. Ahogyan a napfény sem kerüli a rosszat, a gonoszat, úgy mi sem vonhatjuk meg semmitől és senkitől szívünk figyelmét, szeretetét.

Tökéletes példaként Krisztus - a Nap-lény - járt előttünk, hiszen mindenkire (így a bűnösökre is) egyaránt árasztotta áldását. Ezt a türelmet, bizalmat, a másik fejlődésébe vetett hitet közvetíthetjük találkozásaink során embertársaink felé. Az elvárásoktól mentes elfogadás ösztönözheti őket a fejlődésre. [Egy szellemi látással rendelkező ember türelmét (többek között) az a tény adja, hogy látja a társa fejlődési folyamatát: honnan hová fog jutni, miben gyarapszik ezáltal. Ha ez a mélyreható átalakulás valóban megtörténik, akkor az időtényező talán nem is olyan fontos. [Ezzel a toleráns, elfogulatlan figyelemmel a másik szabadságát is megőrizzük, mert hagyjuk őt olyannak lenni, úgy megnyilatkozni, ahogyan azt ő akarja. [ Ha önző módon befolyásolnánk kivetített elvárásainkkal irányítva mások véleményét, életét, úgy eltérnénk a miatyánkban megfogalmazott kéréstől. A "Legyen meg a Te akaratod!" helyett a "legyen meg az én akaratom" érvényesülne. Ez az én azonban nem a legmagasabb isteni valónk akaratát közvetíti, hanem önösségünk kifejezője. Arra azonban nagyszerű lehetőséget ad, hogy türelmesen, nyitottan megfigyelhessük jelzéseit és elkezdjük önmagunk formálását. [ Ezt az érzéket kifejlesztve figyelmünket minden dologban a jó, a szép, értékes sajátosságokra - nem elsősorban a kifogásolhatóra, a csúnyára és az ellentmondásokra irányítjuk. [ Eltűrjük az esetleges kellemetlenségeket, és amennyire erőnkből telik, a rosszat jóra fordítjuk. Ha elzárkózunk előle, nem történik meg a lehetőség erre az átváltozásra, megváltásra. [ Az ember az a hely, ahol az élő Krisztus erejével az ellenerők találkozni tudnak. Nagy feladat ennek a tudatos vállalása, megvalósítása. Korunkban egyre inkább szükség van az emberek, embercsoportok, vallási felekezetek és a nemzetek közötti megértésre, toleranciára. [ Minden létező küldetéssel, lehetőségekkel érkezik a világba. Ha nem lenne Isten akarata szerint való, akkor ő meg tudná szüntetni azt bármikor. [Miként az Atyában él teremtményei léte iránt ez az IGEN, úgy felfedezhetjük mindenben elrejtve a létértéket. [ Kutassuk, keressük hát a különlegeset, kiemelkedőt; merjünk rácsodálkozni a dolgokra - csodákat élhetünk meg ezáltal! Átsegíthet a jelenlegi kedvezőtlenebb állapoton az, ha utunkon az elérendő vezet. Ez nem azt jelenti, hogy behunyjuk szemünket a hamisság, csúnyaság, értéktelenség előtt - ne tévesszük össze a kritikátlansággal a pozitivitást! [ A megismerés vezessen és egyedi véleményt alkossunk a tapasztaltakról, de óvakodjunk az ítélkezéstől. (Az ítélet egyfajta negatív kritikával ér fel.) Különbség van a személyiségből eredő rokon- és ellenszenv - és azon álláspont között, amely szeretetteljesen helyezi magát a másik lényébe, helyzetébe egy kutató kérdéstől vezetve: "Mi készteti a másikat arra, hogy ilyen legyen, és így cselekedjen?" Ez a türelmes ember Grál-kérdése. Így azon igyekszik, hogy segítsen, ahelyett, hogy bírálna. Minden türelmetlenség az asztralitásból fakad. Az "Én ezt jobban tudom!" gondolatot esetlegesen hatalomvágy, uralkodás is indíthatja. Talán a "másképpen tudom" lenne a megfelelő megközelítés. A másság ajándék, fogadjuk el!

A szellemi úton járó ember feladata önmagával szemben is türelmet gyakorolni. Elfogadással lenni az adott pillanat, fejlődési állapot, a JELEN iránt. Feladatunk a múlt hibáit, történéseit tolerálni, a jövőt pedig türelmesen kivárni. Mivel nem várunk el semmit, sohasem türelmetlenkedünk.
[ A vallási tolerancia a toleráns vallásokban
A türelem elérendő erényként szerepel a fontosabb vallási irányzatokban. A buddhizmus korában a szívcsakra hat asztrális szirmát a következő gyakorlattal serkentették: nagylelkűség, önfegyelem, türelem, bátorság, meditáció, bölcsesség. Életünket rendszerint elvárások, törekvések jellemzik, így ezek ellenállásokba ütközhetnek. Ahhoz hasonlítható ez, amikor egy vak ember fut, hogy elérje célját. A türelmes ember minden élethelyzethez képes alkalmazkodni, nem meggondolatlanul ösztönös, nem érheti semmi váratlanul, nem fél az új helyzetektől. Közte és a helyzet között egy bizonyos tér, távolság keletkezik, amelyben bármi(!) megtörténhet...
A korszellemnek megfelelő szív út negyedik gyakorlatát szintén e türelem képezi. A manicheista beavatási út alapja is ez. Mani tanításaiban szól a türelmes emberről:
- Szíve mindig irgalmas, harag nem kél benne. Igazságtalanságot látva a nemes haragon túllépve, azokat szelídséggel, szeretettel áthatni a dolgunk.
- Kifogyhatatlan örömöt táplál, bosszús gondolata nem támad.
- Vetődjék bárhová, szíve mentes a gyűlölettől.
- Nem erőszakos, nem makacs, szája nem ismeri a durva beszédet.
- Akár belülről, akár kívülről törne rá kínzó gyötrelem, hogy türelmét kikezdje, megadással képes elviselni azt.
Megszívlelve ezeket felemelhetjük nemzetünk, majd a nemzetek szintjére is! A magyarság történelme során igen változatos impulzusokkal találkozott, sok néppel érintkezett. Lehetőségünk van valódi érdeklődést tanúsítva értékként elfogadni ezek üzenetét, ajándékát! Nehéz fordulópontokat, történelmi válságokat is segíthetne átértékelni az efféle hozzáállás.
Megbocsájthatjuk tehát a viharos időkben okozott fájdalmakat, hiszen népünkben - "balsors, akit régen tép"-, e szenvedések által fejlődhet ki küldetésünk tudata és vállalása.

"Mutasd meg irgalmas szíved népednek, szent példaként szolgáljon minden léleknek. Segíts, hogy felnyíljon szíve minden magyarnak, üdvére legyen a Szívország a világnak!" (Váradi Tibor)