Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. Szívcsakra gyakorlat

2009.11.10

Hit, bizalom "Ne tápláld magadban a babonát, de éppilyen biztosan, kegyelem nélkül üzenj hadat a benned lévő hitbeli aléltságnak..."Ch. Morgenstern

A tanítvány előrehaladásának következő lépcsőfoka a szív útján: az élet jelenségeivel szemben kialakítani az elfogulatlanságot. Minden ember és lény iránt, valamint cselekedetei közben is ez a bizalom töltse el lelkét, ez vezesse. Ha valami tudomásunkra jut, akkor legyünk készen minden pillanatban - ítéletektől, előítéletektől mentesen - addigi véleményünket felülvizsgálni és összehasonlítani azzal, ami elénk kerül. "Nem hiszem, mert eddigi véleményemmel ellenkezik" - ezzel a hozzáállással engedjük, hogy korábbi élményeink, tapasztalataink megfosszanak bennünket az állandó nyitottságtól és a kételkedést erősítik bensőnkben.
Maradjunk mindazzal szemben fogékonyak, amivel kapcsolatba kerülünk, és bízzunk abban, ha valamilyen szándékunk van, az meg tud valósulni. Akár a százszoros sikertelenség se térítsen el elhatározásunktól, mert ez az a hit, amely "hegyeket tud elmozdítani", s legyőzheti a csüggetegséget. Törekedjünk mindenütt és minden alkalommal arra, hogy a dolgoknak és lényeknek megnyilatkozásaiból meghalljuk azt, ami számunkra új. Ha készek vagyunk arra, hogy ne a megszokott, hanem új szempontok szerint nézzük a világot, akkor minden jelzésből, a falevelek rezdüléséből, a gyermekek gügyögéséből is tanulhatunk! Bizonyos szempontból azonban nem hagyhatóak figyelmen kívül a megszerzett tapasztalataink sem! Egyik részről a múltbéli átéléseink, másik oldalról pedig az új felvételére való hajlandóság segítsen a jelenben eligazodni. Mindig feltételezzük, hogy az új élmények esetleg ellentmondhatnak a régieknek!
Kíséreljük meg azt az érzést kifejleszteni, hogy teljesen elfogulatlanok legyünk egy soha nem hallottal vagy látottal szemben! Az "ezt nem hallottam, ez tévedés" - érzületet el kell vetni, hogy ne legyen akadály, amit eddig törvényként ismertünk el. Ismereteinket ki kell bővítenünk, hogy egy látszólag hihetetlen tényhez megkapjuk a hátsó ajtót - a hitet.

A gyakorlat megvalósítása:
- A lehetetlennek látszót lehetségesnek tartani!
- Minden alkalommal, amikor egy dolgot, állítást, szituációt hihetetlennek vagy lehetetlennek tartunk, azonnal nyissuk meg lelkünket ott helyben, és tartsuk lehetségesnek azt!
- Jelmondatok: "Ez bizonyos körülmények között lehetséges." "Még nem tapasztaltam mindazt, ami létezik."
- Éberré tenni magunkat felfedezve a gyakorlási helyzeteket az életben.
- Figyeljük a velünk született alkati tendenciákat, melyek szerint csak a már tapasztaltat,
megszokottat tartjuk igaznak és valóságosnak.
- Nyissuk meg lelkünket az új lehetőségek számára, mindazt vegyük fel magunkba, amivel találkozunk. Ne várjunk az állásfoglalással, ne halogassuk azt. Belső meggyőződés, gondolkodás nélkül ne fogadjunk el ismeretlen dolgokat. Saját tapasztalataink sokszor tökéletlenek és hiányosak. Gyakoroljunk nyíltságot, ne csak vakon higgyünk, értsük meg a legtisztábban a tényszerű körülményeket.
Figyelmünket kiterjeszthetjük:
- fizikai szinten: beszámolók szokatlan jelenségekről (például: ufók, lochness-i szörny, földönkívüliek),
- éteri szinten: vízenjárás, levitáció (lebegés), az anyag szétoszlatása (dematerializálódás),
- asztrális szinten: szellemi látás, halálközeli élmény, lényélmények, szellemi gyógyítás.
Segíthet egy lista összeállítása, amelyen az eddig elutasított dolgokat feljegyezve azokat tudatosíthatjuk. A gyakorlat hatására kialakuló éteri áramlás vibráló, remegő érzésként jelentkezik, ahogy a környezetből az érzékszerveken és a bőrfelületen keresztül beárad a testbe. Érezzük, hogy magával a szeretettel - a fizikai érzékszerveken kívül - tudunk érzékelni.

"Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg, ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg."
Rudolf Steiner
A jelenlegi, ötödik kultúrkorszak (tudati lélek kora) feladata a négy emberi erény után az isteni erények közül a hit kifejlesztése (hatodik kultúrkorszak: remény, hetedik kultúrkorszak: szeretet). Ha folyamatos vizsgálat párosul e felvevőképességhez, melyet áthat a szeretetteljes megismerés és őszinte odafordulás; figyelem, akkor nem esünk a hiszékenység hibájába.
Ha a furcsa, még ismeretlen (egyelőre megismeretlen!) dolgoknak nem nyitjuk ki szívünket, akkor sorsunkba sem tud belépni az effajta kegyelem, a ,,véletlen" (amit eddig nem véltünk, gondoltunk).
Bármi történik is, higgyük, hogy annak jelentősége, üzenete van, még ha e felismeréshez nagyfokú
elfogadás is szükséges. Elfogultság az, ha önmagunk véleményét, korlátainkat ráhúzzuk a felénk érkező új impulzusokra, s amennyiben nem illenek szemléletünkbe, akkor kizárjuk őket. Mi alapján tehetjük ezt? A világ végtelen lehetőséggel ajándékoz meg bennünket, ne szabjunk hát határokat!
Szabadságunkban áll választani az elutasító "nem" vagy az "igen, ez lehetséges" között.
Az ember, aki lényéből megalkot, létrehoz, kitalál valamit, úgy élheti meg, hogy az ő saját tulajdona - ha cáfolat, támadás éri azt, ezt sértésként, sérülésként foghatja fel. Buddha szerint a szenvedés legfőbb oka az a szó, hogy enyém! A bibliai Ábrahám életpéldáját szem előtt tarthatjuk, aki hite bizonyítékaként gyermekét is feláldozta volna. Mi mit áldozunk fel? Pillanatról pillanatra tudatos munkával önös akaratunkat aláhelyezve a "Te akaratod"-nak. "Bizalom a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítségében." A valódi hit a megpróbáltatásokban mutatkozik meg igazán, nem csügged, hisz a hit áthidaló, megtartó erejében. A bizonytalanság ne szüljön bizalmatlanságot. A belső biztonság adhat bizonyosságot, ne kívülről várjuk! Önmagunkba vetett hitünk könnyen önhittségbe csaphat át. Jövőbe vetett bizalmunk alapja a bátor, egyedi változtatási képesség. Ne adjuk át a kilátástalanság általános tendenciájának akaratvilágunkat. A letompult akarati tevékenység következménye egyfajta öröklött, (generációktól, koroktól) berögzött szerkezet - séma átvétele, egyfajta tapasztalati rabság, behatároltság, determinizmus, korlát (ahogy az adott kor lát!). Ahrimáni hatásra ezek az érzéki benyomások függővé tehetnek, és a múlt meghatározóvá válhat. Célunk lehet átszakítani az általa szőtt időfüggönyt, amely káprázat. Az éteriségben, eleven külvilágban a hétköznapi idő irányítója Ahrimán, így a halálerők, az elmúlás hordozója is. Az étertestre és érzékszervekre hatással van: azokat megkeményíti úgy, hogy ne tudjanak az érzéki jelenségek mögé hatolni. Csak a materiálisat engedi észlelni. Ha ezeket az akadályokat legyőzzük (ezt a látószervet kikapcsolva, anélkül, hogy a látást kikapcsolnánk), akkor érzékfeletti szellemi látás jöhet létre. Ily módon az akarat már nincs csak az érzékelhető világhoz láncolva, attól megszabadult. A változtatás felvállalása a feladatunk! Lucifer belülről kísért, így az ő csapdája a túlzott szabadosság e téren is: a hiszékenységbe vinni.
Mai korunkban "szellemi dömping" érvényesül, a New Age, az "új kór" ajándékaként. Az új élmények feldolgozása kutató, kereső hozzáállással, komoly összehasonlító, megértő, kérdező munkával, folyamatos aktív akarati tevékenységgel történhet. Ha mindenre rácsodálkozunk, ami újat adhat, úgy nem zárjuk ki a létjogosultságát, megadjuk a dolgok, a vélemények alkotóinak szabadságát. Idővel a moralitás is formálhat e szűrőn. A tévhitek fakadhatnak a meg nem újításból, rögződés által (Ahrimán), vagy a tévedésekből, amikor nem valódi szellemi megismerés vezet ismeretekhez. A szellemi igazságok mindig valósak - idő- és térállóak! Hinni a szeretet erejében - ez ad állandó megtartó erőt.
"Hitem bár erős, de mondd, mit ér, ha szeretet bennem nem él?!"
Testvérek
Ha valamit nem hiszünk el, az annak a létezésén nem változtat, csak az enyémen... Ami hihetetlen, az lehetetlen: elvonjuk a lehetőség, a szabadság erőit, hogy hozzánk jöjjenek. A hitetlenség előképe Tamás apostol esete Krisztus sebei kapcsán. Milyen mértékű bizonyosságot, megbizonyosodást akarunk még a Golgotai Misztériuma óta? Az élő Krisztus valósága hitünk forrása. Az emberiség számára már lehetetlenné vált sorsát (objektív karmáját) önnön erejéből jóra fordítani. E hitvesztettség okozója a mélyreszállás az anyagba, a fizikai tapasztalatok világába (csak ez bizonyult elfogadhatónak számukra). Krisztus hozott lehetőséget a változásra, megváltásra: Ő tekinthető "hithozónak" is. A vérséggel átörökített tapasztalatok kizárólagosak voltak, de fel kell újítanunk, és egyedivé tennünk a hitet (saját akaratunk és szíverőink által megdolgozottá).
"A te hited gyógyít meg téged." - ez a gyógyerő abban rejlik, ha lehetségesnek tartjuk a választást, vállalunk bármit, amit a kegyelem, az isteni akarat ránk szab... Hitünkben segítőnk a létezőkkel szembeni elfogulatlanság: a fénycsírát, a krisztusi magot keresve mindenben, nem lesz olyan, amit elvetnénk. A régi szellemi látás lényérzékelés volt. A szellemi érzékszervek letompulása óta egyéni akaratra van szükség a visszatéréshez a szellemi világba, az Istenhez. Híd lehet e szakadék áthidalásában a hit. "Látatlanul" is segíthet a számunkra még nem érzékelhető világokban léteznünk. A nem látott dolgokban való bizonyosság által önállóan küzdjük fel magunkat az érzékfelettibe, mikor az anyagi világ jelenségei mögött próbáljuk a szellemi létezők valóságosságát tudatosítani (például: az elementális világok lényeit). Egyfajta megújított sorskezelés alapját képezheti ez a hozzáállás: a másikba vetett hittel új és új lehetőségként meglátni a lényt (a szellemi érzékszerveink által még nem érzékeltet). Ugyanakkor a bizalommal telített, nyitott légkör a konfliktusok kezeléséhez is fontos. A hit legyen megtartónk: hitünk a kegyelemben, a világ jövőjében, amely lehetséges, ha hagyjuk és akarjuk valósággá válni a megváltást! "Higgy a szeretetben, és ne fordulj máshoz..."

Váradi Tibor