Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A BÜÜN -BŐN- vallás

2009.12.09

A BÜÜN vallás

- BIRU-GUR – az első könyv -
 
 
… A rábaközi hagyomány etikájának értelmében mindent szabad, ami nem árt másnak. „Ez a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYÉ- nek alapköve.”…
 
…(Ez a BÜÜN vallás hitvallása, a BIRU-GUR című könyv első „rovata”.)
 
Nem isten, - istenek,
nem nemzet, - nemzetek,
nem ország, - országok,
nem hit, - hitek,
nem szokás, - szokások,
nem kötés, - kötések,
nem oldás, - oldások,
nem bölcsesség, - bölcsességek,
nem út, - utak!
 
Egy csak ős-örök EGÜNK,
ős-szellem ős-testben,
ős-test ős-szellemben.
Osztatlanul örök nyugalom,
 osztódottan töméntelen erő.
 
Sohasem nyugvó, folyvást változó,
ISTENEK bölcsője,
szellemek vasöntő kohója.
Tenger szellem,
tenger anyag,
tengernyi teremtés,
mindent magában rejtő ŐS IGE.
Idők kezdetét megelőzően
vajúdását váró terhes asszony, ­-
homlokán Holddal ékes
UKKÓFÖLD-ISTEN-anyánkban,
tüzek őrében, BOLDOGASSZONYUNK-ban,
naporcájú GÖNÜZ,ÉG-ISTEN atyánkban
szellem-nősténnyé, szellem-hímmé testesült.
Legeslegelső hajnal hasadása volt az,
a NAGY KERÉK lódíttatása,
minden idők kezdete,
a legeslegelső moccanás.
 
 
A BIRU-GUR, az „Első könyv” második rovatában föllazítottabban, magyará­zóbban folytatódik a hittételek fölsorolása és magyarázata.
 
 
ŐS-ÉG hasadásából eszmélődött
YOTENGRIT egy-örök ősünk
hím részét nőstény ősrostjából alakítván,
széltet, hosszat, mélységet, magasságot,
létet, nem-létet, sötétséget, világosságot,
nyugalmat, nyughatatlanságot különválasztván,
nőstény TEREMTŐ ISTEN-né,
hím TEREMTŐ ISTEN-né szellemtestesült.
Naporcájú GÖNÜZ ÉG-ISTEN atyánk,
 homlokán Holddal ékes
UKKÓ FÖLDISTEN anyánk
együtt YOTENGRIT, ős-örök EGÜNK,
mozdulatlan nyugalomban.
Külön-külön együtt-teremtő ISTENEK,
soha nem csituló mozgásban,
mint örvénybe csavarodó
két nagy VÍZÁRADAT,
mint forgószélbe forgódó
két zabolátlan szélvihar.
Ölelkezésükből világok fogantak,
töméntelen élet terebélyesedett
élet meg halál kapuin át szüntelen újhodásban,
egyre hibátlanabbul,
egyre szebben.
Minden belőlük van,
mindenben ők vannak, minden őbennük,
ők, a hétrétű, ÖRÖK EGY-ben.
 
EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.
Ez minden mérték alapja,
minden élet csirája,
számok, nevek építőköve.
Általuk jutunk hétről kilencre.
LÉT szorzószáma NEMLÉT,
NEMLÉT szorzószáma LÉT,
láthatatlan parányitól,
mérhetetlen nagyig.
 
EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.
Alapjában minden csak ennyi,
mégis számlálhatatlanul sok.
Szélt, hossz, magas, mély magyarázata ez - hét világ
kerítéséé. Hét világ van.
Az egyik világ szélte-hossza-mélye-magasa
a másiknak csak széltét-hosszát,
vagy mélyét-magasát képezi.
EGY ÖRÖK-ÉG szellemteste ez,
ISTENEK anyaméhe ez - ­
senki egészen ésszel föl nem éri,
csak bölcsek sejtik, nagy táltosok!
 
 
Az „Első könyv" harmadik rovatában tovább lazul az elvont elmélet, az élet gyakorlata felé.
 
Születődés, szülés, születés,
első moccanás, idő kezdete.
Múlhatatlan nősténységből fakadt
mulandó hímség.
Örök bennünk mi nőstény,
mulandó mi hím.
A virágpor elszáll,
a bibe marad.
Nőstény részünk újandul bennünk,
hím részünk egyszer él, elhal.
Nősténységünk életünk,
hímségünk halálunk ­–
kiben-kiben eredendő kettősség,
KÉT KAPU BÁLVÁNYA.
Azért mondatik Nő, mert nőstény,
azért mondatik Nő, mert növekedik.
Nősténység hímséget nevel magából,
hímség nősténység híján kiveszik.
Nőstény-erény, hím-erény kis híján gyerák (ugyanazok)
egyazon szövet színei-visszái,
suba így fordítva, suba úgy fordítva.
Értékük-mértékük nem több, nem kevesebb-
­rendeltetésük más.
Nem ellentéteik vonzzák egymást,
hanem hiányaik-fölöslegeik.
EZ a KÉT FÉLBŐL EGGYÉ
kerekedés ős-törekvése,
szerelemre gyulladás okozója.
 
Nőstény erény: nőstény gyöngédség,
nőstény béketűrés,
nőstény bátorság, virág-szépség,
üres kancsó asztalra tétele,
kotlós gondoskodása,
MOSOLY SZÉP SZAVAKÉRT.
 
Hím erény: hím gyöngédség,
hím béketűrés, hím bátorság,
dongó szorgalma virág kelyhében,
üres kancsó megtöltése az asztalon,
kakas ébersége,
SZÉP SZAVAK MOSOLYÉRT.
 
Nőstény erő hím erőt kíván,
nőstény ész hím észt,
a nő választ, ő fogad be.
Ő érzi, kitől kívánatos fogannia,
ki magja méltó bele,
mindig a KÜLÖNB-re vágyik.
Ahol a férfi válogat,
Elkorcsosul a nép.
A férfi meg mindig a szebbe,
a kívánatosabba kívánkozik,
abba hullatná magját,
nem néz értelmet, észt,
ha orrluka kitágul.
Ösztönök ezek, ősi elrendezések,
hogy tökéletesedjék
és szépüljön a teremtés.
 
 
A negyedik rovatban újra, immár konkrétan megfogalmaztatik a tétel, mely szerint a szellem is anyag ésISTEN nem a semmiből teremt. A hitvallás elvont bölcselete e fejezetben már a természethez való viszonyra is átterjed.
 
Semmiből semmi sem leend,
minden mi van, látható, láthatatlan,
fogható, foghatatlan,
EGEK ŐSROSTJÁ-ból teremtetett.
Minden ISTENEK által van,
az örök EGY-ből két értő-érző
két ISTENFÉL-lé testesült szellem-anyagából.
Az ő, szitáló ködnél finomabb,
rozsda-nemmarta fényes anyagukból.
Fű, fa, állat, ember.
A Föld is, melyre helyeztettek,
a Levegőég is, mely oltalmazón takar,
mint fonott borító naposcsibéket.
Ezért nincsen FÖLJEBB való teremtmény,
ezért nincsen ALÁBB való teremtmény.
ISTENEK megtestesülése mindvalahány.
Nincs FÖLJEBB való NEM,
nincsen ALÁBB való NEM!
Egyik az ÉG nőstény felének megtestesülése,
másik az ÉG hím felének megtestesülése.
A NAGY KERÉK KÜLLŐI-n csobogó,
örökké mozgó Élet-ben ember, ürge, juharfa,
bojtorján, meg mind a többi gyerák (egyenértékűek).
Gyera töméntelenszer töméntelen élet,
egyike sem különb alapjaiban másikénál.
Egyazon IGE mozgatja valahányát:
EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.
Fontos is valahány élőlény,
ISTENEK porcikája.
Fontos, mint karikásostorban
nyél, forgó, karika, sudár, csapó.
Ezek együtt a karikásostor,
azok együtt a csorbítatlan élet.
Egyiküknek is ha írmagja veszik,
EGEK orcája üttetik, EGEK teste csonkíttatik.
Egyetlenegy élet írmagja vesztét
megszámlálhatatlan fajok sora sínyli.
Testvérgyilkos, ki írmagig irt.
ŐS-BÖLCSŐ szennyezője, örök teremtés
kivetni való salakja.
 
 
Az „Első könyv" ötödik rovata társadalombölcselet.
A szöveg kevésbé analitikus, nem magyarázó, hanem kijelentő. Ebben a meg­fogalmazásban egyidős lehet az Aranybullával. Ezt valószínűsíti a célzás a „Né­met működésére" (ld. a Teuton Jánosról szóló fejezetet).
 
Nincsen úr, nincsen szolga!
Csak munkáltatás van, meg szolgálat.
Nem szolga a szolga, hol emberségében hagyják,
nem úr az úr, ha emberséges.
DZSal-DZSalit - mondák az ősök.
Úr meg szolga - dolog kérője, dolog elvégzője,
ugyanazon ködmön más-más gombjai,
ráncok egy ingen, egy guba színe-visszái.
 
(A rábaközi táltos-tudóknál a DZSal-­DZSalit (munka-munkáltatás) bűvös ige, az IKERÖRVÉNYbűvöletének szava. Ótörök­ági őseink nyelvében gyökere a "munka" és „csel" - talán a "csal" - fogalmára fejlődött szavaknak, mint pl. a törökben: csalismak = dolgozni, csalmak =lopni. Cseléd szavunkban is ez leledzik.)
 
 
Nincsen szolga-nép meg úr-nép,
csak rablók vannak és rablottak,
csak nyúzók vannak, meg nyúzottak,
csak megfélemlítők és megfélemlítettek
Jó KÖZ-ben (szabadságban, átvitt értelemben szabad társadalomban) senki sincsen FÖLÜL,
jó KÖZ-ben senki sincsen ALUL.
Ki-ki méltó helyén van tudása szerint,
ki-ki helyén van bátorsága szerint.
Ki-ki gazdagabb, vagy szegényebb,
szorgalma meg szerencséje szerint.
 
Aki FÖLÜL van, tipor,
tipor akkor is, ha nem akar,
mert FÖLÜL járás - ALUL lapulás!
Jó KÖZ-ben a méltóbb
nem FÖLÜL van, hanem ELŐBB-re.
ELÖLJÁRÓ, "ELSŐ EMBER” - így mondják.
Nem ALJA meg FÖLE van,
a böcsületes népnek
ELEJE van, meg HÁTULJA.
Ki ELÖL jár bölcsességben, tudásban,
bátorságban, ügyességben, gazdagságban,
ki HÁTUL kullog vagy elmarad,
mert gyarló, ÜGY-ben (malasztban, isteni szikrában, észben) fogyatkozott.
 
Nincs ALÁBB való NEM,
nincsen FÖLJEBB való NEM,
nincsen FÖLJEBB való KOR,
nincsen ALÁBB való KOR.
Újszölöttnek jövője van,
elaggottnak múltja,
javakorbelinek jelene.
Fontosabb-e pitvaraink lépcsőfokaiból
egyike másikénál?
Nemzedékek az élet lépcsőfokai.
Van e család egyike, másika híján?
 
 
(A rovat záró sorai következnek, az IKERTÖRVÉNY példázataival. Nem a megelőző gondolatmenet folytatása.)
 
Szeretkezés, szerelem, szeretet.
Van e, volna e ŐSFÖRGETEGhíján?
Azt mondják luk, azt mondják rúd.
Mi teszi, melyik teszi a szekeret szekérré?
Kerék agyában luk, vagy tengely benne?
Mozsár e a mozsár törőtlenül?
IKERTÖRVÉNY a világ forgása,
mérleg két serpenyővel!
 
 
Az „Első könyv" íratlan rovatai összefoglaló jelleggel BÜÜN- vallás minden lényeges tanítását tartalmazzák, de gyakran csak utalásokban.
A hatodik rovat, szintúgy a hetedik rovat nagy része más „künvek" tételeit is tárgyalja. Az ezt követő nyolcadik és kilencedik rovatban ismétlődnek ugyan a dogmák alapjait képező „IKERÖRVÉNY" magyarázatai, átvetítései az élet gyakor­latára, de ezekben ISTEN és ember viszonya, ember és ember viszonya és mégsok más „ALAPÁLLÁS" is tárgyaltatik.
A nélkülözhető ismétléseket figyelmen kívül hagyjuk, a többihez pedig türel­met kérünk a nyájas Olvasótól. Következzenek tehát most a hatodik és a hetedik rovat egyes részei.
 
 
Jó ISTENEK nem várnak imádatot,
csak cselekedetek összhangját várják
szitáló ködnél finomabb szellemanyagból
teremtett világtestükkel.
Jó ISTENEK jót várnak, mert jót adnak.
Rossz ISTENEK rosszat várnak
mert tőlük csak rosszra telik.
Jó ISTENEK részeink, mink részeik vagyunk,
- még EZEK (a keresztény papság) is ezt mondják.
Ki dicsőítené önmagát tehát,
orcáját nem pirítandó?
Mondja-e, ki dolgát jól végezte:
ajnároljatok, dicsőítsetek?
A sikerében bizonytalannak fontos ez!
Jó uralkodók, NÉPEK ELEI,
utálnak hízelkedést, talpnyalást.
Ezt jól végeztük, ezt gyarlón - így ítélnek,
és intenek, okulnánk hibáinkból.
ROSSZ ISTENEK, gyarló ISTENEK
hízelkedést, tömjénezést áhítanak.
Rontják a jót, hamisítják az igazat.
Haragjuknak sem urai,
mérgüket világgá fújják.
Így támad káros kötés, káros oldás,
„KAZ” (Szabadság) helyett szolgaság,
szeretet helyett gyűlölet,
öröm helyett bánat.
Papjaik nem mondják bár, cselekedj rosszat!
Azt mondják: cselekedj jót,
de az ő világuk kívül acsarkodik
IKERÖRVÉNYEK, IKER FORGÓSZELEK forgatagán, nincs
ALJA, nincs FÖLE,
ha akarom így, ha akarom úgy világ az,
a Jó rosszá válhat benne bármikor,
a Rossz meg jóvá - ­
lássad, a „Német" működését,
lássad, mint pusztíttat tűzzel
mint pusztíttat hamis tanúskodással,
mint pusztíttat az elmék éjbe burkoltatásával!
Bizony átkozott vallások,
gyötrelmes hitek ezek!
                                                                      
 
KÉT ÖRVÉNY-ből fonódott ISTENSÉG-ünk
bennünk lakozik, közel van hozzánk,
mégis messze.
Csak ki bölcsességre törekszik,
meg jót cselekszik,
az jut el hozzá önmaga belsejében,
vándorolván lelke negyvenkilenc lépcsőfokán.
Hosszú lépcső ez, ha kinyújtanánk,
hétrét hajlanék levegőegünkön.
ISTENSÉGÜNK ISTENSÉG-et tépe magából,
kicsinyke ISTENCSÍRÁ-t belénk,
saját isten-orcánkká nevelendő palántát.
Ki jó úton jár, bölcsességre törekszik, tudásra,
ki jó úton jár, szépre törekszik, nemesre.
Ki jó úton jár, alkot - ­
ereje mértékében maradandót,
ha nem többet, JÓ SZOMSZÉDSÁGOT.
Azt mondják róla: híres jó ember volt.
Ez nagy érdem!
 
Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik.
Nem hiszi, ez így van maradandón,
az úgy van kétségbevonhatatlanul,
mert mondták, rótták, kötötték
érte az ebet, vagy mert „írva vagyon”,
mint EZEK (keresztények) mondják.
Ami tegnap Jó volt, ma Rossz lehet,
s mi ma Jó, tegnap Rossz,
vagy nem korba való (nem időszerű).
Nem az alakzat számít, a tartalom.
A körte nem alakja miatt körte,
hanem íze miatt.
A szép szavakba csomagolt hazugság
hazugság, holott külseje andalít.
Nem a szavak alakja az IGE,
hanem tartalmuk, jelentésük.
 
Tegnapelőtt azt mondták Köles –
­kövön őrölték
tegnap azt mondták Árpa –
­kézimalmon darálták,
ma azt mondjuk Búza- 
­vízimalomban őröltetjük.
Közös nevük gabona,
közös lényegük: eledel.
 
 
Az „Első könyv" nyolcadik rovatában adatik elő, hogy mi is a BÜÜN:
 
Mink ezt hisszük, mert így tudjuk:
BÜÜN- kinek hét, kinek kilenc,
kinek tíz BŰVÖLET aszerint, kinek mi „kerek”.
Az ősök így hagyták ránk: kilenc,
mert a HÁROMŐs egyikének nyelvén ezt jelentené.
Ez a „gyümölcs formája" de az íz a lényeg.
BÜÜN - kilenc BŰBÁJ, kilenc BÁMULAT,
kilenc kérés, kilenc adás,
kilenc kérdés, kilenc felelet,
kilenc kétkedés, kilenc meggyőződés,
kilenc KAPU befelé, kilenc KAPU kifelé.
Kinek kilenc, kinek hét, kinek tíz, mindegy mennyi ­–
BÜÜN - szépség nyitott pitvara,
bölcsesség nyílt háza, bekerítetlen szérűje,
tudás soha be nem zárt műhelye.
BÜÜN - BŰBÁJ, IGE, út, útkeresés, úttalálás
esendőknek, gyöngéknek, gyarlóknak, gyatráknak,
oltalmat, gyámolítást keresőknek.
BÜÜN - sohasem Ez Így VAN, hanem Így LEHET!
BÜÜN - sohasem Ellenség csak Ellenfél, - ­
vitában, megkülönbözésben, találgatásban.
Az Ellenség ŐS-ÁRTALOM, az kívül van.
BÜÜN - nem TOR (győzelem) hanem MEGGYŐZÉS.
BÜÜN - istáp betegeknek, - gyarlóknak ír.
Bölcseknek világosság, fény az Úton
önmagunkban ISTEN-re találni.
 
 
A „künv" kilencedik rovata értelmileg és érzelmileg az előző folytatása. E ro­vatban a „MAGYAROK ISTENE"is említtetik, értelmeztetik.
 
ISTEN bennünk, mink ISTEN-ben.
Ki ha elfordul a JÓ-tól,
naporcájú GÖNÜZ ÉG-ISTEN atyánktól,
homlokán Holddal ékes UKKÓ FÖLD-ISTEN anyánktól,
- ki BOLDOGASSZONYUNK-ban emberközelre testesült -,
az ÁRMÁN-hoz, a kísértőhöz gyalulódik.
 
ÜDAG, vagy ÁRMÁN egyazon ÖRÖK-ROSSZ nevei
EZEK (a keresztények) GONOSZ-nak mondják,
gyalázván Naporcájú GÖNÜZ ISTENATYÁNK szent nevét.
A nevek mulandók - a név csak csizmatalp,
ha elkopik, újat vernek a csizmára.
EGY, EGYBCSL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.
Ez az örök teremtés IGÉ-je,
szövetek mintáinak terve.
ÁRMÁN minduntalan megkísérli
a maga LÁNCSZEMEI-t belefűzni, hogy rontson,
hogy megrontsa az IKERÖRVÉNY egybesimulását (harmóniáját).
Homlokán Holddal ékes UKKÓ anyánk,
naporcájú GÖNÜZ ISTENATYÁNK
szerelmét irigyli, ölelkezésüket zaklatja.
Ha kit magához tántorít, a KÉTHARMAD
szellemanyagát lopja, rabolja. Ki jó úton jár,
megtartja a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYEI-t,
gyalulódik Észben, Érzelemben,
az ISTEN-re talál önmagában ­–
ISTENSÉG-re lelt, ki magára talált.
Azon nem fogrontás, átok.
 
Ki, ha gyalulódott, s gyalulódván elérte
„Belátások" Fényes Határköveit,
nagy gondolatok megfogalmazója,
nagy tettek véghezvivője,
ISTEN-né tisztul szellemében.
 
ISTEN-né tisztult szelleme népek, nemzetek,
művészetek, mesterségek, bölcseletek, tudományok
VÉDELMEZŐ ÖRDÖG (védőszelleme) lehet, de
hívhatják OLTALMAZÓ ISTEN-ül is, ki népeket óv
és ellenségek erejét rontja.
Ekként nyere nemzetünk is ISTEN-t –
­MAGYAROK ISTENÉ-t!
Általa váltak, kik oltalma alá futottak,
Népek tarkaságából Egy Nemzetté.
Ő a mi OLTALMAZŐ ISTENÜNK, kinek körmenetekben
MEGÁLDOZOTT (megáldott, fölszentelt) fehér lovat vezetnek,
veretes nyergű, szövött takarójú,
ékköves szerszámú fehér mént.
Nevesembiztos fejedelemhős atyánk volt ő valaha.
Egyik így mondja MÁ, amaz MAR-t mond, vagy MÉN-t.
NEMZETÜNKRE ÜGYELŐ, a KETTŐS VILÁGÖRVÉNY KÖREIN
minket szemmel tartó ŐRSZELLEMÜNK
EGEK-ből vigyáz ránk,
mint kotlós csibéire.
 
 
Velünk van, ha hozzá szíttunk,
értünk, ha érte vagyunk,
erősít, ha összetartunk,
hozzánk szítt, ha nem húzunk szétt.
Ereje erőnk, erőnk ereje.
NÉPEK ISTENEI-nek titka ez,
FÜVEK, FÁK, ÁLLATOK
ISTENEI-nek titka ez. Jóban támogat,
ellenségeink erejét rontja,
ha rossz forog hasunkban, elfordul tőlünk,
ha elhagyjuk, idegen ISTENEK igájában görnyedhetünk,
idegen ISTENEK kötőfékén zaboláztatunk.
Írmagok istápolója,
írmagirtók ellensége - ­
döglesők ivadékai közé szorulva
egyetlen igaz támaszunk.
Nagy Isten a MI ISTENÜNK,
MAGYAROK ISTENE.
 
 

(Részlet Yotengrit I. kötetéből.)

Máté Imre rábaközi táltos