Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpádsávos zászló

Kép Az Árpád-házi (Árpád-sávos) zászló története

 

 Bevezetés:
Az utóbbi néhány évben ismét egy új témával borzolja a kedélyeket a média, egy zászlóval, melynek kapcsán ismét fasiszta veszély emlegetésével kötik le a népet, és próbálnak „szenzációt kelteni”. Ahogyan a rómaiak is megmondták, „Panem et circenses”.
Való, ami való, az utóbbi 15 évben az aktuális kormány ellen tüntető, illetve megemlékező, nemzeti ünnepeinken megjelenő konzervatív magyar csoportok körében egyre inkább felbukkan a régi történelmi fehér-piros csíkozású zászló, melyet a másik politikai oldal rögvest azonosított egy fasiszta jelképpel, így megbélyegezve és lejáratva politikai ellenfeleit.
 
Vajon joggal idézi-e ez a zászló amaz emberellenes eszmerendszer zászlóját egyes honfitársainkban, és idézi-e ugyanezt az időszakot azoknak, akik használják, vajon mi célból és indíttatásból vették elő az igazi, régi történelmi zászlót újra, és lehet-e egyáltalán közösséget látni e zászló, és az ötször vágott, nyilas keresztet is tartalmazó fasiszta zászló között? A dolog pikantériája, hogy egy olyan jelképről van szó, amit jelenleg is használ a hivatalos magyar vezetés, hiszen a nemzetbiztonsági hivatal címere nem egyéb, mint az árpád-sávos címer, és rajta a turulmadár.
 
Ki lehet az, akit tényleg zavar az Árpád-sávos zászló? Hogy lehet az, hogy egy ezeréves történelmi szimbólum, a magyarok jelképe valakinek a II. világháború vészkorszakát juttatja eszébe? Ezek a kérdések joggal merülnek fel bennünk 2007 tavaszán, hiszen a balliberális média ellentmondást nem tűrően nyilvánítja ezt a zászlót fasisztának, nácinak, nyilasnak, vagyis olyannak, ami elítélendő és elvetendő. Vajon miért teszik?
 
A másik oldal is meglovagolja ugyanakkor természetesen a feldobott témát, nemzetietlennek, hazaárulónak bélyegezve mindenkit, akiben a zászló rossz emlékeket idéz.
 
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az elsősorban az SZDSZ-től érkező  támadásokra válaszul árpád-sávos zászlót, és egy Kis magyar címertan című könyvet ajándékozott elmúlt karácsonykor az SZDSZ-nek, jelezvén, hogy az egyáltalán nem nyilas jelkép, hanem történelmi szimbólumunk. Véleményük szerint ez talán még a liberális politikusokat is hozzásegítheti ahhoz a felismeréshez, hogy súlyos morális és politikai bűnt követtek el, amikor tudatosan és alattomosan csúsztatásokkal kürtölték tele az országot az Árpád-sávos zászlóról.
Az ajándékválasztás magyarázataképp arra emlékeztettek, hogy a liberális párt részéről az elmúlt időszakban többször is a ”lábukat törölték” a nemzeti szimbólumba. Szerintük éppen azok gyalázzák meg a holtak emlékét, akik tudatosan ferdítenek, és ezen keresztül próbálják az egész jobboldalt szélsőségesnek kikiáltani.

Cirkusz tehát már van. De vajon mi az igazság?

Az árpád-sávos zászló eredete:
 
Az alábbi rövid áttekintés zászlónk történelméről mindenki számára világossá teszi, hol van szimbólumunk helye nemzeti emlékezetünkben.

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a legősibb ismert zászlónk. Nagy a valószínűsége annak, hogy e zászló eredete Álmos nagyfejedelem által szervezett és létrehozott nemzetszövetségig nyúlik vissza. Egyes feltevések szerint a piros az uralkodó, míg a fehér a főúri réteget képviselte, mert a hatalom e szövetség értelmében megosztott volt. A négy piros és négy fehér sáv pedig azt valószínűsíti, hogy e szövetséget nem hét, hanem nyolc nemzet (törzs) kötötte. Erre lehet következtetni a törzsek számából is, feltéve, hogy a Kürtgyarmat nem egy nemzet (törzs) volt, hanem kettő; Kürt és Gyarmat, melyeket kis lélekszámuk miatt, hadászati célból egybe tettek, de a nemzetszövetségben - melyet vérszerződés név alatt ismerünk - teljes jogú szövetkezők voltak. Persze, más megoldás is elképzelhető, mint például a csatlakozó kabarok, vagy már a Kárpát- medencében lévő avarok és székelyek, mint a nyolcadik szövetkezők.
 
 Egyes források szerint az Árpád-házi uralkodók (1000-1301) a XI. században már használták a piros-fehér sávos lobogót.

I. Szent István (1000-1038) vert pénzein már feltűnik egy sávozott zászló a "királyi lándzsa" (lancea regis) felirattal. A XIII. századi Képes Krónikában III. Béla (1172-1196) király ábrázolásában királyi jelvényként figyelhető meg a sávos zászló. A sávok száma koronként és uralkodónként változhatott ugyan, de a XVI. sz.-ra már jellemző a négy-négy sáv a zászlóban. Ez után jelent meg és terjedt el a trikolor, a piros-fehér-zöld, amely egészen napjainkig nemzeti zászlónk. A XIX.-XX. századra elsősorban katonai és az ezer éves magyar hagyományt megtestesítő zászló lett az Árpád-sávos lobogó, amelyet mindig 4 piros és 4 fehér vagy ezüst sáv alkot.
 
Az Árpád-sávos zászlót a műkedvelők egy része ázsiai eredetűnek tartja, de a szaktudósok aragóniai - közvetve pedig akár svájci! - hatást tartanak valószínűbbnek.
Érdekesség, hogy mindkét tábor cáfolja, a közhiedelmet, vagyis a fehér sávok nem a Kárpát-medence négy folyójára, a Dunára, Tiszára, Drávára, Szávára utalnak.
A zászlók használata elsősorban a hadviselés miatt fontos. A "zászlótartónak" fontos funkciója volt akkor, amikor még nem volt - mai szóval élve - kommunikáció a hadsereget alkotó csapatrészek között. Ha "elesett a zászló", akkor a csata is veszve volt, legalábbis annak tűnt a résztvevőknek. Az Árpád-sávos lobogó azonban nem feltétlenül hadi sikerekhez kötődik.

A zászló színeinek jelentéseKép
Árpádnak, illetve a magyar királyság Kr. u. 1000-ben történt megalapításáig a többi magyar vezérnek alighanem vörös lobogója volt, amelyet sokak szerint turul (vagy valamilyen karvalyszerű) madár díszített. Erre utalnak a jóval később keletkezett bécsi Képes Krónika ábrázolásai. Akár igaz a turulos ábrázolás, akár nem, I. (Szent) István korában a turult már minden bizonnyal felváltotta a kettős kereszt a továbbra is vörös alapú zászlón. Ez jelentette az ezüst (fehér) szín első biztos megjelenését a királyi zászlón. (A turul színe változó: egyesek szerint fekete volt, mások szerint az ezüst sem kizárt, de még a turul léte is bizonytalan Árpád vezér zászlain, akiről egyébként sem tudunk olyan nagyon sokat. Ehhez jegyezném meg azt, hogy a Székelyföldön megmaradt a három szín: piros-fekete-fehér, mind a népművészetben, mind a népviselet színeiben)

 
A zászló már megtalálható az 1300-as évek második felében készült Képes Krónika több képében is, mint például a mogyoródi csatára emlékeztető képben, amikor Géza herceg seregei legyőzték Salamon király csapatait, aki menekülni volt kénytelen. Géza pedig, mint I. Géza király vonul be a magyar történelembe.

Egészen az 1200-as évekig tehát az "Árpádok" vörös, vagy vörös alapú lobogót használtak, amelynek a jelentése nem teljesen egyértelmű, de alighanem az erőre, esetleg az előkelőségre, a gazdagságra utalhatott. Más vélemények szerint az élet és a halál fölötti rendelkezés jogát is kifejezhette, a vér színeként. A mai magyar zászlóban egyébként a vörös (piros) szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi.

Hogyan lett sávos a vörös zászló, és miért került a fehér a lobogóra?

Érdekes a másik eredet-vélemény feltüntetése is. Az Árpád-sávok Bertényi Iván szerint spanyol, pontosabban ibériai mintákat követnek. Imre királyunk (1196-1204) ugyanis onnan, Aragóniából hozatott magának feleséget. Az aragóniai uralkodók címerében vörös mezőben arany cölöpök láthatók. A nyugat-európai szakirodalom szerint ezek Arles régi zászlójáról - más vélemények szerint viszont Svájcból - erednek. Bertényi ezután így fogalmaz: "Úgy tetszik, a magyar király sem akart szégyenben maradni messze földről érkező felesége és annak lovagi kísérete lőtt, s a függőleges osztású vörös-arany pajzsmező magyar párjaként a vörös-ezüst sávok vízszintes sorát feltüntető pajzsmezőt választott."

Az azonban majdnem bizonyos, hogy nem a Duna-Tisza-Dráva-Száva négyesre utal az "ezüstfolyóknak" hitt négy fehér sáv a zászlón, amint azt főleg a XIX. században gondolták.
Mi történt ugyanis a Marossal? Az Erdélyi-medence vízlevezetőjével? A Kárpát- medencének öt nagy folyója van. A Maros tehát semmi esetre se maradhatott volna ki. A kettős kereszt és hármas halom eredete pedig az újkőkorba vezethető vissza. 
A Magyar Posta 1981-ben emlékezett meg ősi, történelmi zászlóinkról, amikor is kiadott egy bélyegsorozatot, melynek az első bélyegén (40 fillér) az Árpád-sávos zászló díszeleg. Ezt követte a Hunyadi, Bethlen Gábor, Rákóczi, 48-as Honvéd és a Csepeli Vörös Ezred zászlaja. Ezt jó lenne tudni a zászlólengetőknek is, mert a támadásoktól csak a megalapozott tudás védheti.

Laikusok véleménye
 
Műkedvelő "szimbólumkutatók" természetesen a világ számos más tájáról eredeztetik a magyar Árpád-sávos lobogót. Természetesen nekik egy svájci vagy aragóniai eredet nem tűnik elég egzotikusnak, így sokan sumér, iráni vagy más ázsiai hatásokat próbálnak igazolni. A helyzet az, hogy teljességgel még az ő nézeteiket sem lehet kizárni - bár mondjuk a sumér zászlókutatókra alighanem nehéz feladat hárul mostanában. (Nem lenne könnyű hirtelen eredeti sumér lobogókat előszedni a ládafiából.) Ettől függetlenül perzsa (pontosabban) iráni hatás érhette a honfoglalás kor előtti magyar törzseket, ázsiai kapcsolatai pedig - akármilyen eredetű is a magyarság - még a honfoglalóknak is lehetett.
 
A műkedvelők is cáfolják azonban a Duna-Tisza-Dráva-Száva tézist. Szerintük ugyanis, ha négy folyóra utalnak az ezüstsávok, akkor is csak valamilyen ázsiai vagy legalábbis Magyarországtól keletebbre fekvő tájra utalhat ez a jelkép. A laikusok is elfogadják többnyire ugyanakkor, hogy az Árpádoknak eredetileg többnyire vörös volt a lobogójuk. Ők azonban azt is hangoztatják, hogy egyes törzsfőknek lehettek más zászlaik, s van olyan nézet is, hogy elsősorban a lázadóknak, a központosított hatalom elleni felkelőknek volt a jelképe az Árpád-sáv. Persze, hogy ha a lázadók szimbóluma volt a kétszer négy sáv, akkor miért lett éppen királyi címer- és zászlóelem belőlük? - nos, ezt nehéz lenne megintcsak megmagyarázni... (A nyilasok zászlaja egyébként 5 piros és 4 fehér sáv volt a nyilaskereszttel, illetve a nagy H betűvel.) Az Árpád-sávos zászló amellett, hogy történeti jelkép, a turulhoz hasonlóan ma is szerepel pl. a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében, a hadsereg zászlói közt. 2006-ban Magyarországon az Árpád-sávos lobogó jelenlétében tesz esküt a köztársaságra a miniszterelnök.

 Senki sem gondolhatja komolyan, hogy nemzeti büszkeségünknek, az Árpád-sávos zászlónak bármi köze lenne a nyilas diktatúrához. Ezer éve bizonyítottan a magyarság zászlója, békében és csatában egyaránt. Az pedig, hogy egy totalitárius rendszer ezt felhasználta és jelképrendszerébe illesztette nem azt jelenti, hogy örökre besározta volna. Az Árpád-sávos zászló tisztasága ezer éves és a magyarokat jelképezi és fogja jelképezni még legalább az elkövetkező ezer esztendőben. Mi az, amiért egyesekben mégis rossz emlékeket idéz ez a zászló?

Az árpád-sávos zászló a XX. Században:
A független, erős, középkori Magyarországra utaló jelképként kezdték el használni az árpád-sáv módosított változatát a nyilasok, ráadásul számukra ez volt az egyetlen vállalható régi nemzeti jelképünk. A huszadik század közepén Közép-Európában a szélsőjobboldali szervezetek saját jelképeik megalkotásakor egyrészt nagy figyelmet fordítottak a történelmi folytonosságra, a régi dicsőséges korszakok jelképeinek felújítására, másrészt bizonyos jelképeket tudatosan nem vállaltak.
A magyar nemzeti szimbólumok közül a nyilasok eszmevilága nem tűrte a királyságra és a kereszténységre emlékeztető kettőskeresztet, a magyar címer úgynevezett „árpád-sávos” része azonban vállalható volt számukra – mondta erről a FigyelőNetnek Rácz György, a Magyar Országos Levéltár osztályvezető-helyettese, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Medievisztika tanszékének docense. 
Szálasiék a magyar trikolór harmadik színét is bevették jelvényükbe: egy négy irányba mutató zöld nyilat, középen a hungarizmust jelképező H-betűvel. Fontos kiemelni azt is, hogy a nyilas „sávozás” öt piros, négy fehér sávból állt – szemben a történelmi négy-négyes osztással – és elválaszthatatlan a nyilaskereszttől – véli a szakember.
 Rácz szerint az 1990 után szélsőjobboldali rendezvényeken feltűnő vörös-fehér sávos zászlók szimbolikája nincs még kellőképpen tisztázva. Kizárólag antiszemita jelképként történő interpretálása súlyos történelmi tévedés, hiszen ez a zászló a történelmi zászlók egyike, amely alatt egykor magyar katonák harcoltak, nemcsak az Árpád-korban, de például Rákóczi kurucai is. A történelmi zászlókat a szakértő szerint jogszabályban kellene védeni, hogy fekete egyenruhás-bakancsos tömegrendezvényeken ne sajátíthassák ki.
Hozzátette: nem volna szabad engedni, hogy elvegyék egy zászló történelmi becsületét, amely az Árpádok államalapító jelentőségére utal. Súlyos értékveszteséget jelentene, ha elfordulnánk egy 800 éves történelmi jelképtől, csupán azért, mert ötven egynéhány éve egy néhány hónapig működő bűnöző csoport jelvényére emlékeztet.
Nem került még elő arra vonatkozó adat, hogy a nyilas mozgalom miért éppen a vörös-fehér sávokat emelte be jelképei közé – mondta szintén a FigyelőNetnek Cs. Kottra Györgyi, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa. Kezdetben – német mintára - vörös zászlót használtak középen fehér körrel, benne zöld nyilaskereszttel. A sávozott nyilas zászló 1941 végén, 1942 elején jelent meg, a rúdhoz közelebbi harmadán vörös téglalappal, abban a nyilaskereszttel.
Cs. Kottra Györgyi is megerősítette, hogy Szálasi mozgalmának meghatározó jelképe nem az árpád-sáv. A nyilas zászlók és karszalagok eggyel több vörös sávot tartalmaznak, és mindig megjelenik bennük a nyilaskereszt is. Éppen az előbb említett vörös alapú zászlókból és a háború végéig a nyilas tisztségviselők karszalagjából - amelyek ismereteink szerint mindig a vörös alapon fehér körben zöld, esetleg fekete nyilaskeresztet formázták – következik, hogy a párt elsődleges jelképe a nyílvégű kereszt volt, benne a „H” azaz a Hungarista mozgalomra utaló betűvel.
A kérdésre, hogy miért cserélték le a vörös alapszint a negyvenes évek elején és miért éppen az Árpád-házra utaló színeket választották, Cs. Kottra Györgyi elmondta: egyrészt, vélhetőleg, a nagyon náci formájú zászlótól meg akartak szabadulni, másrészt, valamilyen régi nemzeti jelképet, a „tiszta magyarság” szimbólumát kereshették. A nemzeti címert és zászlót pártként nem használhatták, a kettős kereszt a királyi hatalomhoz kötődött, a Turul már „foglalt” volt – utalt a Turul Szövetségre a muzeológus.
 A XX. század eleje az I. világháborúban vesztes országokban a régi dicsőség visszaszerzéséről szólt: az árpád-sáv a nyilasok részéről a középkori független, erős országra való utalás lehetett. A nyilaskereszt – bár Szálasiék Szent László királytól eredeztették -, a horogkereszthez hasonló napszimbólum.
Maga az „árpád-sáv” kifejezés is a nyilasokhoz köthető, heraldikailag helytelen megnevezés. A címertan vörös-ezüst sávozott vagy vágott pajzsként ismeri hazánk egyik legősibb motívumát.
 
A Horthy-rendszer bukásával, 1944 októberében hatalomra került hungaristák államcímere a koronás kiscímer volt, mely alá nyilaskeresztet helyeztek. A nyilas tervekben szerepelt a nemzeti trikolór mellé kiteendő árpádsávos régi magyar nemzeti zászló rendszeresítése, de erre már nem került sor. A nyilasok ettől függetlenül, nem hivatalos jelképként használták, nyilaskereszttel. A hungarista verzióban az öt vörös sáv az új magyarság öt társadalmi csoportját, a négy fehér pedig a hungarizmus erkölcsi, szellemi és anyagi alapjait, valamint a Nagyhazát alkotó népeket jelképezte.

Mostanában a vörös-ezüst sávok utcai megjelenése egyértelműen a nemzeti, konzervatív csoportokhoz köthető: sok ember így próbálja meg identitását kifejezni, gyökereit megtalálni, céljuk ma is a „dicső múlt” felé fordulás. A zászló, a jelkép azonban semmiről nem tehet – fogalmazott Cs. Kottra Györgyi. Szerinte bűnt követ el, és a történelmi jelképet gyalázza meg az, aki a zászló alatt mást sértő, uszító nyilatkozatot tesz.
Meg lehet érteni, hogy sok embert sért az árpádsávos zászló feltűnése, de ugyanúgy meg lehet érteni azt is, hogy történelmi jelképként nagyon lehet szeretni – fogalmazott a hadtörténeti intézet főmuzeológusa. A szakember szempontjából az Árpád-sávok használata egyfajta  historizálás, mint ahogy minden korban minden régebbi jelkép felbukkanása az, a jelenlegi bizonytalan és globalizálódó világban léthelyzetüket bizonytalannak érző, nemzeti azonosságukat féltő vagy azt kereső emberek, fiatalok válasza a jelen problémáira.
A német sas több száz éves motívum, amely folyamatosan jelen volt a német címerábrázolásokban. Éppen a folytonosság miatt a háború után Németországban fel sem merült, hogy a horogkeresztes ábrázolások miatt „szakítsanak” a sassal – felelte a német sas és az árpád-sáv hasonló történelmi szerepét firtató kérdésünkre a muzeológus. A „hitleri sas” ugyanakkor nem teljesen azonos a történelmi jelképpel: másfelé fordul a feje.
Az árpádsávos zászló azért azonosítható könnyebben a nyilasokkal, mint a sas Hitlerrel, mert nem volt olyan erős folytonossága a XX. századig.
Orbán Éva idén megjelent könyvében (Amit az árpádsávos zászlóról tudni illik, Pro Veritate, Budapest, 2007.) Bertényi Ivánt, a heraldika nemzetközi szaktekintélyét kérdezte meg, hogy címertanilag összetéveszthető-e a nyilas és az árpádsávos zászló. A válasz határozott nem: a nyilas zászló együtt tartalmazza az árpád-sávot és a nyilaskeresztet, az árpádsávos pedig önálló, külön zászló. „Ez éppen olyan, mintha a hitleri zászlóról leveszem a jelvényt, akkor marad a vörös zászló, és akkor már egy másik ország zászlójáról beszélünk” – fogalmazott a professzor.
Tudomásul kell vennünk, hogy minden mozgalom a múltból próbál táplálkozni, ezért felhasznál magának valamit a régi szimbolikából, ehhez hozzáteszi a sajátját és együtt használja. Emiatt dobjuk ki a nemzeti szimbólumainkat? – idézi a könyv Bertényit. „Én nem állítom azt, hogy nem használták fel egyiket vagy másikat nemtelen célok érdekében olyan mozgalmak, amelyekkel távolról sem értek egyet, de Rákosi is felhasználta a nemzeti zászlónkat, címerét is középre tette. Most már ne az legyen, hogy amit szélsőséges mozgalmak is felhasználtak, azt kidobjuk a múltunkból, az nem megy” – nyilatkozta.
 Beláthatjuk azonban, hogy önként adódik a kérdés:
 
Miért került elő az árpád-sávos zászló ismét?

Amikor egy közösség fogyását, gyengülését érzi, szükségszerűen felerősödik a közösség felelős tagjaiban az összetartozás érzése, amit civilizált társadalmakban a közösség jelképeivel is kifejeznek. Ilyen közösségi jelképünk nekünk, magyaroknak az Árpád-sávos zászló immár több, mint ezer éve. Ott volt háborúban, békében és ma is nemzeti jelképrendszerünk szerves része. Most a magyar közösség van bajban, a magyarok újra bajban érzik nemzetüket. Mintha ma is olyan időket élnénk, mint Trianon után: a megcsonkolás, megaláztatás és kiszolgáltatottság érzete sújt minket ma is. Pedig "demokrácia" van, mégis olyan veszteségeket szenvednek el a magyarok nap mint nap, testben és lélekben egyaránt, ami sokukat hangos tiltakozásra sarkallja. Akár az utcán is, az Árpád-sávos, ezeréves zászlóval hangsúlyozva azt az üzenetet, hogy közösségünk, az egész magyarság bajban van.
 
Mit jelképez ma ez a zászló a számukra:
- Amikor még Magyarország nagy és erős volt.
-Amikor még magyarok töltötték ki az egész Kárpát-medencét.
- A magyar erőt és hatalmat.
- Egy jobb, nemzetibb kort.
- A kommunizmus előtti időket, igaz magyarságot.
 
Az árpád-sávos zászló Erdélyben:
 
A Trianoni diktátum után szétdarabolt Magyarország kétharmada az anyaországról levágattatott, és az ott élő magyarok idegen elnyomás alá kerültek. Különösen nagy tömbben kerültek magyarok, és székelyek román elnyomás alá, Erdélyben. Nem használhatták azután sokszor még anyanyelvüket sem, erőszakos elrománosításnak lettek kitéve, neveiket is románul tüntették fel, de mégis harcoltak identitásukért, szándékosan kutatva sokszor régmúltunkban olyan nevek után, melyeket románra fordítani nem lehet, hogy őrizhessék identitásukat. Ezek a nevek (Kornéta, Réka, Attila, Imola, Levente, Hunor, Tünde stb..) azóta is népszerűek Erdélyben, hiszen a helyzet szinte alig változott. Számos atrocitás érte az erdélyi magyarságot, melyek ismertetésére kevés volna a tíz oldalas etika dolgozat, mindenesetre az elnyomás a mai Román államban szinte változatlan, csak az eszközök változtak.
Néhány évvel ezelőtt is volt olyan eset, hogy Marosvásárhelyen majdnem lecsuktak egy fiatalembert (le is csukták volna, ha a család megfelelő összeköttetést nem talál), mert augusztus 20.-án kitette a magyar zászlót. Tették ezt az alapján a román törvény alapján, mely szerint más ország hivatalos lobogóját kitenni nem lehet, csak ha az adott országnak küldöttsége tartózkodik Romániában. Használni a magyar zászlót mindössze a Csíksomlyói pünkösdi búcsún használják, és a Székelyföld belső részein, ahol a hatóságok nem mernek fellépni emiatt.
Mi marad az identitás őrzésére? Felbukkant Erdélyben már a székely zászló is, (kék alapon nap és hold), Csíkszék zászlaja (fele fekete, fele piros zászló), és a régi erdélyi zászló is. Ezek azonban nem szimbolizálják az összmagyarságot, míg az árpád-sávos zászló igen, és a törvény alapján elkobozni sem lehet. Az identitás, a magyarság kifejezése még fájdalmasabban erősen tört fel a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás csúfos bukása után, amióta a határon túli magyarság méltán érzi magát eldobva, és magára hagyva identitásáért folytatott küzdelmében. A románoknak ugyanis van egy szava, melyet gyakran vágnak a székelyek és magyarok szemébe, kiknek pedig ugyanúgy hazája Erdély: „bozgor” (Hazátlan) Joggal érzik úgy, hogy ezt a szót megpecsételte másfélmillió magyar ember szavazata..
 
Erdélyben tehát eszébe sem jutott senkinek a zászló kapcsán az antiszemitizmus, míg eszükbe nem juttatták az antiszemitizmust a zászló támadói. Azóta pedig joggal csodálkoznak azon, hogy vajon miért vannak fasisztának bélyegezve?
 
Ehhez érdekes adalékot szolgáltatott egy szimpátiatüntetés, 2006.12.05.-én:
 
A tömegben, akik úgy 2-3 ezren lehettek, megjelent három ember, akik igen jól elkülöníthetőek voltak, náluk is, mint a tömegben számtalan embernél ott volt az árpád-sávos zászló. Néhányszor bedobtak a tömegbe nyíltan fasiszta jelszavakat, azonban ezek közül a tömeg nem vett át egyet sem. Ennek ellenére a média tudósításaiban „néhány ezer fekete ruhás fiatal árpád-sávos zászlókkal, nyilas jelszavakat kiabálva” szerepelt...
 
Vajon etikus-e, hogy mindezek ellenére, aki történelmi zászlónk közelébe kerül, rögtön ott találja a bélyeget a homlokán, hogy fasiszta??
 
Az árpád-sávos zászló a támadások kereszttüzében napjainkban:
 
Hódmezővásárhely városháza előtt három zászlórúdon, három zászló lobog. A piros-fehér-zöld színű nemzeti zászlónk, a város zászlaja és az Árpád-sávos zászló. Egy, a telefonban igen erélyes hangú hölgynek éppen az utóbbival volt baja. Mondván, hogy ez egy "fasiszta" jelkép, és követeli annak azonnali eltüntetését. Mit tehetett a polgármester, mint levetette a zászlót. Persze, Hódmezővásárhelynek olyan polgárai is vannak, akik ismerik a magyar történelmet és jelképeket, és bementek Dr. Lázár polgármester úrhoz - megfelelő felkészültséggel -, és megmagyarázták neki, hogy az Árpád-sávos zászlónak semmi köze nincs a fasizmushoz, miután a XI. századból való legősibb zászlónk visszakerült tisztes helyére.

2004-ben pedig egy Bácsfi Diana nevű hölgy tűnt fel, aki "hungaristának" vallja magát. 2004 augusztusában/szeptemberében az egyik közszolgálati TV adó számolt be Diána tevékenységéről. Az úrhölgy felsorakoztatta a kopasz, feketeruhás követőit, akik mindegyikének kezében egy-egy Árpád- sávos zászló lobogott, miközben a bemondó fasiszta jelképekről beszélt.

2005 júniusában Hatvan város ünnepelte várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Ez alkalomból némely lelkes ünneplő az Árpád-sávos zászlóval vonult ki. Nagy meglepetésükre és méltatlanságukra a rendőrség igazoltatta, majd arra kérte őket, hogy a zászlókat tegyék el, vagy hagyják ott az ünnepélyt, s mert erre nem voltak hajlandók, a rendőrség elkobozta e zászlókat. Igaz, hogy másnap visszaszolgáltatták őket, de azért egy magyar város rendőrfőkapitányának illene annyit tudni, hogy a piros-fehér sávos zászlónk nem "önkényuralmi jelkép", mint ahogy azt az esetleges feljelentő/feljelentők vélték.

Napjainkban, azaz 2006-ban, miután Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde nyilvánosságra került, és a tüntetők ezrei gyülekeztek a Kossuth téren, követelve a miniszterelnök lemondását. Bizony, sokan voltak a tüntető tömegben, akik az Árpád-sávos zászlót lengették. Ez többeknek nem tetszett, jelek szerint a sajtó képviselői körében is akadnak ilyenek, mert újra és újra felemlegetik ama beláthatatlan veszélyt, amelyet e zászló jelenthet. Ugyan mit?
 
El kell ismerni, hogy ezzel a jelentéssel azok kezdték el felruházni, akik a ’90-es évek elején éppen ezt a zászlót emelték ki a tízegynéhány történelmi zászló közül, hogy politikai eszméiket, törekvéseiket jelképezzék vele. Sajátos, rövidre vágott frizurájuk, bakancsuk, fekete egyenruhára emlékeztető öltözékük, katonás vonulásaik, és nem is különösebben leplezett eszméik különféle történelmi kérdésekről, és mindenekelőtt a zsidósággal kapcsolatban, egy pillanatig sem tették kérdésessé, hogy miért épp ezt a zászlót választották, ha már történelmi zászlóra gondoltak. Azért, mert úgy gondolhatták, hogy ez a nyilas önkényuralmi jelkép, a horogkereszt nélkül is alkalmas arra, hogy felidézze az egykori nemzetiszocialista zászlót. S kiben-kiben kiváltsa azokat a szellemi, érzelmi asszociációkat, amelyek e múltbeli szereplő szerepe, tevékenysége kapcsán megmozdulnak benne. Azonban úgy tűnik, a zászló kikerült ebből a körből, talán éppen Erdély miatt is, hiszen 2004.12.05. óta számosan érkeznek Csíksomlyóra Magyarországról is, hogy együtt legyenek az ottani magyarsággal. Látják ezt a zászlót, és a maga tiszta magyar zászló értelmében használni is kezdték. Hogy kikerült a zászló abból a körből, akik a 90-es évek elején elővették, azt az is mutatja, hogy a szélsőséges csoportoknak úgy tűnik, már nem is felel meg. Erre ismét Csíksomyóról érkezett a példa: Egy ismerősöm ottjártakor egy már a román nemzethez inkább tartozó rokonának próbálta elmagyarázni, hogy mi is az árpád-sávos zászló, és miért támadják itt Magyarországon annyira, mikor elment mellettük az illusztráció! Egy fiatalember, fekete ruhában és bakancsban,  kezében egy kilencsávos zászlóval, melynek alsó sarkában ott díszelgett ama bizonyos zöld nyilaskereszt…
 
Támadások kereszttüzében:
 
A SZDSZ egy politikusa mindennek ellenére felvetette az Árpádsávos lobogó betiltását, mondván, azt a nyilasok használták a második világháborúban. Ezzel az erővel betilthatnánk a keresztet is, miután az inkvizíció is használta. Mindenesetre az Árpádsávos zászló legitim történelmi szimbólum (ma még…), melynek legfeljebb annyiban van köze a nyilasokhoz, mint a vörös csillagnak a demokráciához.

Magyarországon ugyanakkor zavartalanul működik a Kádár János Baráti Kör. Senki nem szól ellene egy szót sem. Pedig bizonyított, hogy Kádár börtöneiben emberek tucatjait kínoztak halálra az 50-es évek második felében. Feltűnnek az utcán a nemzetközi terrorista, Che Guevara fejével és vörös csillaggal díszített pólók. Senki nem szól érte. Sőt, vagányságnak számít.

A halottait sem gyászolhatja szabadon mindenki. Voltak akik tiltakoztak, amikor mások megemlékeztek a második világháborúban elesett magyar és német katonákról. Megzavarták a megemlékezést, ordítoztak a Himnusz alatt.

Sajnos nálunk divat más népek hőseit isteníteni, más országok zászlaját lobogtatni, holott vannak bőven sajátjaink is. Azért gondolkodjunk el néha azon is, milyen magyarok azok, akik idegen ország zászlaját lengetik, Che Guevarás pólóban feszítenek és ordibálnak a Himnusz alatt?
 
Azok akarják eme nemzeti jelképünk létjogosultságát megkérdőjelezni a néhány hónapos nyilas „rémuralomra” hivatkozva, akik ma is minden évben megünneplik az őszirózsás forradalmat, Tisza István gyilkosait, és Károlyi Mihályt. Azok, akik még soha nem nevezték rémuralomnak Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó „köztársaságát” – a „Tanácsköztársaságot”. Azok, akiknek sosem jutott eszébe rémuralomnak nevezni Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Péter Gábor regnálását. Összefüggésbe hozzák az Árpád-sávos zászlót a Dunába lövetéssel, arról azonban mélyen hallgatnak, hogy nem a nyilasok, hanem Cserni József hírhedt „Lenin-fiai” lövöldöztek először a Dunába embereket 1919-ben a Margit híd alatti rakpartról. Azok beszélnek nyilas rémuralomról, akik különbséget tesznek áldozat és áldozat között, akik vascipőket tesznek a rakpart azon részére, ahol a nyilasok folytatták a kivégzéseket, de megakadályozzák, hogy hasonló cipőket tegyenek a Margit híd melletti partszakaszra, ahol a Lenin-fiúk öldösték a Dunába magyarok tucatjait. Feltehetnénk a kérdést: hányan féltek a nyilas „rémuralom” idején? Hozzávetőlegesen félmillióan. Ez természetesen elfogadhatatlan, ahogy az is elfogadhatatlan, ha csak egyetlen törvénytisztelő embernek is félnie kell. De vajon hányan féltek a „dicső 133 nap” alatt?! Hányan féltek a Rákosi-rendszerben?! Hányan féltek Kádár puha diktatúrájában?! 10.000.000-an féltek. Az egész ország félt, maguk a diktátorok is! Az egész rendszer az intézményesített félelmen alapult.
 
Fentiek után csupán az alábbi kérdéseim maradtak:
 
  1. Tehetünk-e különbséget áldozat és áldozat között?
  2. Meggyalázhatunk-e nemzeti jelképet, csak azért, mert ezer éves történelmünk során néhány hónapig bizonyos csoportok használtak egy ehhez csupán hasonlót, és le lehet-e fasisztázni valakit csupán ennek használata miatt, holott semmi okot erre nem adott, ellenkezőjére inkább?
  3. Etikus-e így visszaélni bizonyos emberek jogos félelmével, szorongásával, és meglovagolni azt, politikai célok eléréséért? (egy tanárember ismerősöm például március 15.-én nem mert bejönni a városba, mondván, hogy őt zsidó külseje miatt bántani fogják… nem kellett sokáig találgatnunk, honnan vette ezt. Hány emberben szítottak még vajon ilyen alaptalan félelmeket ma, 2007.-ben??)

Vasné Szűcs Imola: Etika házidolgozat

AZ ÁRPÁDSÁVOK HASZNÁLATA A KÖZIGAZGATÁSI CÍMEREKBEN

 

BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság

 

Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság

 

       
Budapesti Rendészeti  Szakközépiskola

 

Nemzetbiztonsági Hivatal

 

       
Győr-Moson-Sopron megyei Rendőrkapitányság Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetem címere

 

       
Légierő MH Pápa Bázisrepülőtér

 

 ÁRPÁDSÁVOK TELEPÜLÉSEINK CÍMEREIBEN

 Kép

 

 

 

 Győr-Moson-Sopron Megye

 

 

 

 

 

 

Kép 

Esztergom

 

 

 

 

 

Kép 

 

Kesztölc

 

 

 

 

Kép 

Iváncsa

 

 

 

 

 

 

 

Fényképek